Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-10-19 / 42. szám

donokat kell, hogy elsajátítsanak, melyek egy jó lelkész szükséges kellékei, hogy annak idejében Isten beszédének hasznos sáfári, s^az Ur szőlőjének hiv munkásai legyenek. Cikkírók többi okoskodásaira szót nem vesztegetünk, hanem az mégis jellemző, hogy ők az egyházat ugy nézik, mint a melyek egyedül arra hivatvák, hogy a lelkészeknek kényelmes életmódot biztosítsanak, s azt tartják, hogy azzal rendelkezni lehet tetszésünk szerint. Állítják: az ifjú lelkész megélhet akárhol, az érdemeseké — illetőleg az idősebbeké legyen a jövedelmes egyház : ergo a segédlelkész nem suecedálhat. Miért ne hívhatná meg a gyülekezet segédjét rendes lelkészül, kit már jó oldaláról ismer, ki talán több évek óta érdemesité magát bizalmukra, kit az egyház is bebocsátott a papi sz. hivatal folytatására? Vagy azért üttessék el szerencséjétől, mert ifjú? Még eddig az ifjúságot nem tartották sz. lélek elleni bűnnek. Ki e sz. hivatalra érdemetlen, legyen az ifjú vagy idősebb, elébb utóbb kihull az élet bírálatának rostáján. Adjuk meg hát egyházainknak a feltétlen lelkész-választás jogát. Hívják azt kit akarnak, legyen az segéd vagy rendes lelkész. Ez az, mit óhajtunk, ez az, miért szót emeltünk, az életből vett, nagyon is élénken színezett képekke illustrálva előadásunkat.. Ez azon kérdés, melynek mielőbbi megoldását a n. t. egyházi kormánytól várjuk. Szabad lelkészválasztási jog, szabad verseny uraim! és hiszszük, hogy ez üdvös intézmény áldott gyümölcsét ugy az egyházakra, mint a papi diszes testületre nézve meg fogja teremni. Kovács László, berzélei segédlelkész. RÉGISÉG. Hegyköz-Szent-Imre ref. egyház történelmének vázlata. (Folytatás.) Hogy az 1789-ik évben micsoda irás tétetett légyen a torony gombjába, az egy darab ideig nem volt tudva, de 1824-ikév augustus 2-ik napján, — a gomb feltétele után való napon, — az érdemes főbíró Vince szorgalmas vizsgálódása és figyelmetessége elébe került, mert feltalálta azt a helység egyik jégyzőkönyvében, melyet 1755-ben kezdetiek meg. — A talált emlékirat azonnal lemásoltatott az egyház jegyzökönyvébe ilyen megjegyzéssel: „Hogy tudodjon, s a figyelmetességet többé el ne kerülje ide tevődik az is, sajnálkozván, hogy az nem elébb jutott ismeretségünk alá, hogy azt követvén, mi is az írásban rövidebbek lettünk volna; bővebb előadásunkat talán épen ez okozván, vagy igen keveset tudtunk; hallomásból pedig sokat értettünk, s azokat a következő maradékkal közleni akartuk." A régi emlékirat igy hangzik: ,,Halld meg s tudd meg következő posteritas, miképen építette e templomot és tornyot ez ötö helvetica confession levő kicsiny gyülekezet, a mely ekkor mindössze 1000 lélekből sem állott. „A mely temploma e gyülekezetnek ez ideig volt, az a népeknek szaporodásahoz képest kicsiny és mind a régiség, mind pedig csekély tapaszos sövény oldalú matériája mia romladozott és elsorvadt lévén, egy néhány esztendőktől fogva igyekezett ez az ecclesia és szándékozott uj templomot és tornyot épiteni, mivel az elébbeni torony is csak fából készült alacsony épület volt. E végre az időtől fogva esztendőnként a maga kevés jövedelmét hűséges curatorai által annyira szaporittatta, hogy felséges császár és jo királyunk II. Józsefnek kegyes engedelméböl 1788-ik (talán 1787.) esztendőben e szent munkához hozzá fogni bátorkodott, és Isten ö felsége szent segedelméből minden tilalmas collecta és a lakosoknak terheltetése nélkül maga költségén 1789-ik esztendőben ezt tökéletesen el is végezte. Szent Imre die 1. julii 1789. tiszt. Madass István ur prédikátor ; Körtvélyesi Pál ur iskola rector ; Varga István curator; Monai Péter egyházfi; — Makkos Mihály főbíró; Sárai Pál második bíró; Ferge István m. p. nótárius; Molnár András, Csizmadia István esküttek. 4. §. Ur asztala hoz való edények, ruhák és h a r a n g o k. Mind az urasztalához való edények, mind a ruhák száma igen szép és meglehetős becscsel bírnak. Az edények ezek: 1. Egy ón vagy cin kanna, rajta ezen irás olvasható: „En N. Máté Imréné Nagy Lőrinc Ilona, a becsületes szent imrei ecclesia számára az Ur Jézus Krisztus halálának emlékezetének kiszolgáltatására egy kannát anno 1645." — 2. Egy másik ón kanna ezen irattal: ,,A szent-imrei eccl. Sa. Mag. Csin. Jenei Mihály Deák A. N. D. 1690." — 3. Urasztalához való két tányér cinből; egyiken ez a jegy van G. B.; a másikon Sz. I. 1714. — 4. Egy kanna ezen ratta/: „Nemzetes Nagy György ur föbiróságában és nemzetes Lévai István ur liszttartóságában tiszta szívből offeralta N. Kegyes Elona asszony a szent-imrei sz. Ecclesiájnak Istenhez való kegyes indulatjából 1725." — 5. Urvacsorához való ezüst fedeles pohár megaranyozva ezen irattal : „Hegyközi szent Imbre ref. nemes szent ecclesiájé renováltatott anno 1732." — 6. Egy kanna ezen irattal: „A szent-imrei ref. sz. ecclesia 1774." — 7. Egy kanna e jegyekkel: „A. Sz. I. E. 1779." —8. Egy régi kisded kanna jegy nélkül. — Tov ábbá van egy keresztelő kanna és ahoz való tányér ónból minden jegy nélkül. Az urvacsorájulioz való ruhák sorozata ez : 1. Két abrosz, egyik gyolcs és csipkével szegélyezve ; a másik sáhos, Német Erzsébet ajándéka. 2. Kilenc kendő, melyek közül: a) réííi surü patyolat, a szélén arany paszomáut; b) gyolcs kendő, szegletein virágok ezüst fonállal; c) gyolcs kendő, a szélein virágok tengerszin selyem es aranyszín fonállal; d) gyolcs kendő szélén csipke, a szegleteken pedig virág arany varrással ; e) patyolat kendő, szélein keskeny arany csipke, szegletein virágok skoliummal, közepén sárga selyemmel olvashatlan név ; f) két kendőnek való selyem szövet egy Nlarabban, sárgás és vereses tarka; g)