Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-10-12 / 41. szám

csességet lehelő poétái levelével érdemesített a nemzet s az utókor becsiilésére. Legközelebb mégis a sárospataki reformált főiskola eránti magasb nemű gondoskodása teszi ünnepeltté gróf Beleznay Miklós tábornok emlékezetét, ki az emiitett isko­lának nem csak falait szaporította, hajlékot emelvén a tu­dománynak, s menedéket a tanuló ifjúságnak, hanem egy nagy gondolatot is hagyott örökül az utódokra, mely a ne­velés, oktatás ügyében, csak nem száz esztendeje van ki­mondva, nem csak kimondva pedig, hanem anyagi áldozat­tal is támogatva általa. Lehet, hogy gróf Beleznay Miklós nagy jövendőt szánt a sárospataki anyaiskolának; lehet, hogy kisvárosi helyzete dacára is előre láta oly időt, melyben az a körül­mény szintén felhasználandó a nevelés javára; lehet végre, hogy erősen meg volt győződve egy nagy igazságról, me­lyet a nevelésügy ismerői nem tartanak figyelemben min­dig, mely szerént bizonyosnak és gyakorlatinak mutatko­zik, hogy az idők által felavatott iskolai módot és rend­szert nem tanácsos merészen változtatni, ujdon uj alapokra könnyen áttenni, hanem annál üdvösb a fenállót mivelni, tökéletesíteni, az idők szerint alkalmazni. Első esetben gróf Beleznay Miklós szive után csele­kedett s szeretvén anyaiskolánkat, boldogította áldozatá­val. — Második esetben hitte, hogy a külföld sem mindig fővárosokban mutat fel nagyhírű tanintézeteket; — Oxford és Cambridge, Heidelberg és Jena példái elegendöleg ta­núsítják. — Harmadik esetben gróf Baleznay Miklós élő tanúságát adá taniigy körüli avatottságának, mert a neve­lés, oktatás mint tudomány és gyakorlat egyiránti részei bár a mindég előre törekvő bölcsészeti szaknak, mégis a legnagyobb vigyázattal fogadhatnak el változtatást, újítást, mert vajmi nehéz kitenni a kísérletek esélyeinek legdrá­gább kincsünket, gyermekeinket, hogy épülés helyett, mint valamely próbalap, vagy mntatvány minta, bizonyta­lan sükerre nyújtsanak kilátást, a tanrendszerek és módok ingadozásaiban. Valósággal jelenkorunk a nevelési ügy oldaláról is bő alkalmat szolgáltat soknemü tapasztalatokra. — Lát­tunk uj rendszereket, irányokat inkább a politikai átalakí­tás elvéből, mint az emberi lélek szükségéből kiemelkedni. — Láttuk az úgynevezett magán és nyilvános oktatás, ne­veles mindkét oldalai; — és láttuk elvégre szemközt ál­lítva egymással az ideál és reál irányt; s elmondhatjuk, hogy ha nem vagyunk is boldogabbak gyermekeinkben, de hogy a nevelési eszmék körül okultabbak , ildomosabbak vagyunk, nyilvánvaló. Ezen nevelés körüli tapasztaltságra és ildomra hivat­kozom immár, midőn néhai gróf Beleznay Miklós tábornok nagyszerű nevelési eszméjének akarok, mint a sárospataki ref. főiskolának gondnoka, léteit adni. A dicsőült férfiú gondolata, mely reám örökségül, szívesen elfogadott örök­ségül maradt, oda van irányozva, hogy a sárospataki ref. tanintézetbe egy ujabb ág ollassék , mely szerént a va­gyonosabb szülék gyermekeinek nevelésére, oktatására ol­csóbb, s mind a mellett a legcélirányosabb mód legyen nyújtva, összekötvén a köziskolai tanítást, mint szükséges feladatot a magán oktatás és nevelés jótékonyságával, kü­lönösen nyujtassék alkalom külföldi mivelt nyelvek, zene, tánc és testgyakorlat tanulására, tisztességes lakásra és élelmezésre a tisztaság és takarékosság elvei szerént. A Beleznay-növelde — mert a kegyelet igy tanít azt nevezni — mindazon előnyökkel, melyek a nyilvános és magános nevelés- és oktatásból folynak, kellő, szinte a szülői gondviselést pótló felügyelés alatt, egyszersmind a takarékosság elvét is egyesitvén, csak a szüléktől, a tudo­mány és vallásosság magas keblű barátaitól függ, hogy oly intézetté emeltessék, mely mind az örök hálára érdemes alapító gondolatának, mind az elöhaladott kor és miveltség igényeinek, mind végre a hazai és vallásos iránynak is le­hető mértékben megfeleljen , s midőn a szülék reményét biztosítja, aggodalmait kevesbíti, a növendékek előmenete­léről is kezeskedjék. A cél ki van tűzve, az alap le van téve, s megálla­podjunk-e a kezdetnél? — Nem kétkedem annálfogva< hogy midőn a halhatlan alapitóra fordítom, s nevelési szent ügyünkre hívom fel a közfigyelmet; varázsütéssel hatok a lelkekre, mely minden neinesb érzékenységet átmelegít, minden emelkedettebb gondolkozást elhatározásra bir ál­dozattal járulni célaink eléréséhez, — annyival inkább, „mert a nyilvános neveléstől elszakaszkodva, a szülék ál­dozatai maholnap, ha nem haszontalanok, de az élelmi sze­rek magasra hágott ára mellett már-már megbii hatlanok.u Ily gondolattal nyújtom át jelen szózatomat a nyilvá­nosságnak, s általa egyetemes hazánk minden áldozatra kész és képes fiainak és leányainak. — A tanügy szükségei bár mi nagyok, mégis elviselhetök, mihelyt, a meggyőző­désbe átmentek, — s ha igy : csak ki kell mondatniok, hogy pótolva legyenek; s én azokat kimondottam. A felállítandó intézeti ágnak szervezése már tervez­ve van; — a technikai kivitelre nézve a lépések megtétet­tek ; — mindenről kielégítő munkálat vagyon az igazgató­ság kezei között. Isten segítsége, a jók áldozat készsége velem lévén : csak néhány hónap még, és gróf Beleznay Miklós eszméje valósággá lesz. Sáros-Patak Okt. 1. 1862. B. Vay Miklós*), a sáros-pataki főiskola világi gondnoka. *) A mint értesülve vagyunk, a célba vett sárospataki fiu­növelde negyven iíju befogadására van tervezve. Miután azonban a gróf Beleznay-féle alapítvány pör alá került tökéje egy a bécsi volt cs. kir. legfelsőbb törvényszék által a közelebb mult időkben hozott sze­rencsétlen ítélet folytán tetemesen megcsonkíttatott, az eként támadott, mintegy 40,000 o. é. frtra inenö hiány­fedezésére szükséges összegek előteremtése, első fel­adata a főiskola igazgatóságának, mi ha megtörténhet, az intézet biztos állásban leend s annak minden költsé­gei, söt még a fenlemlitett s a szükséges építkezésekre es felszerelésekre szánt tökének is, fedezve lesznek kamatjai a növendékek után járandó tandijak s egyéb lehető legmérséklettebb nevelés-, oktatás- és élelme­zésért járó évenkénti befizetések által.

Next

/
Oldalképek
Tartalom