Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-10-12 / 41. szám
A sárospataki főiskola igazgatóságának ez intézkedése még a legjobb időben, s a legkedvezőbb körülmények között is, közvetlen a felekezet s általában a nemzet hálájára tarthatna számot; de tekintve a jelen idők mostohaságát, a pénzviszonyok súlyos voltát, valódi áldásnak mondhatjuk ily intézet keletkezését, mely épen a középosztály nevelését és oktatását akarja megkönyiiyiteni, — azon osztályét, mely mint a nemzetnek dereka, valamint jelenleg legjobban érzi az idők viszontagságait, ugy leginkább van hivatva egy szebb jöYŐ előidézésén munkálkodni, s épen e hivatás érzetének következtében látjuk ez osztálynál mindinkább élénkülni a helyes neveltetés és tanitfalás szükségének tudatát. Ha szép dolog az emiitett főiskolai igazgatóság részéről, e szükség kielégítésén dolgozni, a nemzetnek kötelessége azt szent törekvéseiben gyámolítani, és a kivitelben minden kitelhető módon segíteni. Szerk. BELSŐ-SOMOGYI NÉPNEVELÉSÜGY. — Hívatlan válasz K. P. levelére. — „Hallgatni, hol a kötelesség beszélni parancsol, — roszlelküség." Bretschneider. Hogy tehát voltaképen csakugyan minő stádiumon áll, — illetőleg: pang-e, és miért? — vagy épen ezzel ellenkezőleg mozzanatnak indult, s ez utóbbi esetben mekkora mérvben a népnevelésügy B.-Somogyban ? . . . ennek hiteles adatok nyománi részrehajlatlan feltüntetése célja jelen, — merem állítani, legjobb akaratú szándékszülte — azonban az ez évi 30-ik számú „Prot- Egyh. és Isk. Lap" iskolaügy rovata alatt K. P. aláírással megjelent b.-somogyi tudósítás következtében a tények fölötti vitaalakot elvünk ellenére is egyáltalában nem nélkülözhető közleménynek, — azon szives óhajunk kíséretében : vajha helyi tanügyi viszonyaink által közelebbről érdeklett ügybarátaink, az ügyre oly igen veszélyes horderejű félreértés magva helyett, az őszinte nyíltság üdvöt célozó hangját találnák föl ebben , s fölhasználnák, habár csak mint porszemecskét, amaz újítást igénylő szellemi épülethez, melynek az egyetemes népisk. választmány által kimutatott terv szerinti tökéletes karba helyezése, kivált most egyelőre, még a legparányibb tehetség munkásságát is igénybe veszi. Nem csupán kiindulási pontul, de tárgyunkkal már csak annyiban is szorosan összefüggőleg, a mennyiben K. P. ur egynémely állítása ellenében a maga helyén döntő tanubizonyságkép fogjuk idézhetni, — először is mindjárt fölemiitjük, miszerint : „a régi rendszer nyomán haladott népiskolai nevelés, ezen mi n. t. b.-somogyi egyházmegyénkben a Nagy-Bajomban 1860. julius hóban esperesi elnöklet alatt tartott teljes körlelkészi értekezletig, a hol, s mikor t. i. az egyes tanodák szellemi állása lelkiismeretesen osztályoztatott, s mely alkalommal az egyetemes népisk. választmánya „szervezetiéről, — alig pár hóval elébb határozván el a ft. dunántúli egyházkerület csépi közgyűlése, annak nálunk is életbeléptetését, szó sem lehetvén, — ez osztályzásnál legtöbbször, csaknem minden egyes egyház neve után előfordult szót itt is meghagyva s alkalmazva, általában ,.j ó" lábon állónak találtatott, s mint örvendetes tény, jegyzőkönyvben megörökítve, az egész nt. egyházmegyében köröztetett. És hogy a 36-ik számban K. P. ur által csekélységem számára tájékozásul előlegezett adatokból egyel itt mindjárt föl is használok : ez alkalommal jutalmaztatott félszázados érdemeiért, ezekben megőszült nesztorunk t. Németh Ferenc Szörényi tanitó ur, mely méltányos, s az egész tanitói testület helyeslésével találkozott jutalmazásról, most egyelőre még csak enynyit: hogy tehát nem — mint K. P. ur állitá — az uj tanterv foganatosítása körüli buzgóságra tekintetből történt az. Igy álltunk az átalakulás küszöbe előtt: nyugodt öntudattal tekintve s emlékezve vissza közelmúltunkra, — s édes reménynyel nézve, de csekély erőnk érzetében mind e mellett is szerény ígéretekkel a tőlünk valóban sokat váró jövő elé ! . . . A 4 ft. egyházkerület egyetemes népisk. választmánya állal megállapított ,,n é p i s k o 1 a i szervezet" uj, járatlan munkatért jelölt ki, mind a tiszt, egyhm. fölügyelőség, mind maguk a tanférfiak számára. A régi, már most elavultnak keresztelt, s rombadöntésre szánt rendszer mellett, ott állt változás, s nem kis reformnak nézve elibe, a vele oly hosszú idő óta karöltve járt igazgatásforma is, — s ez utóbbi csakugyan át is esett rajta, a mennyiben nem csak a helybeli lelkész- s körfelügyelő urak számára jelöltetett ki uj, s az eddiginél sokkal tágasabb, de kétségkívül több szakavatottságol s buzgóságot igénylő munkakör, hanem a nálunk már 1855. óta fönállott, de inkább az anyagiak körül munkás, úgynevezett községi isk. fölügyelőség helyébe, a ft. egyházkerület 1860. okt. 25— 28. napjain Székes-Feh érváron tartott közgyűlése jegyzökönyve 4-ik száma alapján, ezután mindkét, tehát a szellemi oldalt is képviselendő gyülekezeti isk. bizottmányi tagok választattak, s végre á nt. egyházmegye 1861. okt. 16-kán Csurgón tartott közgyűlése alkalmával kineveztetett az egésznek koronája — az e. m. tanügyi bizottmány. Ez időtől számítva akarom én — ha megengedi K. P. ur — kötelességszerű teendőnek tudni, mi e részben a tanitói karra várt, — hogy t. i. az igy kinevezett, s hova elébb működését is megkezdendő t. igazgató testület jeladására és segélyével, kondítsa meg a lélekharangot az elavult rendszer fölött. Es most legyen szabad kissé számitanunk. A nagyérdemű e. m. igazgató testületnek K. P. ur által idézett „minden iparkodása" még az esetben is, ha a csurgói gyűlés után rögtön kezdetét veendi, az 186y2 ki második iskolai félév tanmenetén — a tanítások ekkor már javában folyván — valami csekélyet, mondhatnók, épenséggel semmit se változtathatott volna; s de, mert másrészről az is tény: hogy az e. m. lanügyi bizottmány célzott első ülése is egy 8 %6 2 — april 1862 /3 -ki tanév első felében lett volna (nt. elnök urunk e.kerületi ülésből távozása miatt
