Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-10-05 / 40. szám

egyházmegyék évenként, mert azok mindig költségbe ke­rülvén, egyházaink ezeket nem is birják, rá is unnak. Végre indítványozom, mikor az egyházak képviseleti gyűlésre összehivatnak, ki a gyűlést összehívja, tudassa körlevélében a gyűlés eleibe terjesztendő tárgyakat, hogy mindenik egyház otthon tanácskozván, képviselője által el­határozott akaratát nyilváníthassa; — ugyan azért az egy­házak küldöttei a képviseleti gyűlésben necsak mint hall­gatók vegyenek részt, hanem abba tettleg is befolyjanak, nehogy a képviseleti gyűlés tévútra vezető szenbekötösdivé fajuljon. Tiszta szándékú nézetem szerint ezeket láttam szük­ségeseknek, hogy a magyarhoni egyetemes ev. ref. anya­szentegyház tisztelt főbb igazgatóinak tapintattal teljes és bölcs figyelmébe — mint vallásunkat érdeklőt ajánljam. SZIKSZAY PÁL lelkész. RÉGISÉG. Hegyköz-Szent-Imre ref. egyház törté­nelmének vázlata. (Folytatás). 1819-ik évben a templom és torony falát kiigazították és kimeszeltették curator Salánki Tamás idejében. 1824-ik évben uj toronytetőt készittetének. Az erre vonatkozó közlést alább egy külön szakaszocskában köz­lendjük. 1829-ben május 30-dik napján a torony ablakaira zsalukat tevének fel, hogy ez által a harang lábjai megóva legyenek az idő viszontagságaitól. 1833-ban julius 11-kétől 17-kéig borittatott be réz­zel a templom azon része, mely a torony és a fedél között van. Debreceni rézműves Jéger Józseffel léptek al­kura ilyen formán: „a réznek mázsáját 180 vfrtkért ve­rendi fel, a dirib darab megmaradandó réznek fontját 1 vfrtban visszaveszi, az épen maradandó táblákért pedig semmit sem veszen." Jéger József csakugyan ki is ment egy legényével, vivén magával 434 font rezet, és ebből hat napok alatt 429 fontot dolgozván fel, a dirib darab réz 44 fontot nyomott, és egy 8 fontos réz tábla megmaradt. Ennek következtében fizetett az Ecclesia a munkáért 728 vforintot és 12 krajcárt. 1845-ben pedig a templomot cserép zsindelylyel fe­deték be. 3. §. A toronytető építtetése és az ab­ban zárt emlékiratok. 1824-ik évben a még 1789-ben épített torony teteje, annyira megavult, hogy annak újból való építését nem le­hete tovább halasztani. Ezért is a következő 1824-ik év­ben, mint halaszthatlan kötelességhez a legnagyobb buz­gósággal hozzá is fogának, s leszedetvén a régi megavult tetőt, s annak beroskadozott gombját, az uj fákat és gombot buzgóságuktól ösztöneztetve csak hamar fel is rakák. — A torony tetejére tett rézgombba egy emlékirat tétetett be, melynek tartalmát közleni nem tartjuk feleslegesnek, mely is igy hangzik: Az egyedül bölcs Istennek nevében. ,,Ez a torony a templommal együtt kezdetett építtet­ni H. K. Sz. imrei reformata vagy helv. hitvallástételt kö­vető szent Ecclesiának tulajdon kölcségével az 1787-ik esztendőben ; tökéletesen el is végeztetett, az 1789-ik esz­tendőben szent András havában. ,,Milyen leheteti abban az időben ezen szent Eccle­siának állapotja ? milyenek voltak környülállásai, arról írás­ba tétetett bizonyos és tökéletes előadás nincsen ; abból mindazáltal, hogy ezen Ér- és Berettyó melléki N. T. trac­tusban ez a kőtorony és kőtemplom épült legelőször a Fel­séges II. József római császártól és apostoli királytól ke­gyelmesen kiadott tolerantiale edictum után ; abból, hogy ez az egész épités — két esztendők alalt és hat — 6 hó­napok alatt véghez ment; abból hogy ezen H. K. Sz. Im­rén való ref. Ecclesia magát ezen épitésbeli költségek miatt adósságba nem verte ; abból végre, hogy az ide nem messze folytatódott török háború, s a háborúkkal együtt járó fuvarozások, terheltetések ezen szent munkát sem nem késleltették, sem meg nem akadályozták: — ezekből mondom ki lehet hozni, mind azt, mely nagy örömmel fo­gadták légyen ezen sz. Ecclesiának tagjai a felséges tole­rantiale edictumot; mind azt, mely buzgók, fáradhatatlanok és szorgalmatosak voltak ezen sz. Ecclesiának akkori külső és belső elöljárói annak közönséges tagjaival együtt ezen Isten dicsőségének előmozdítására célzó épületek elkészí­tésekben és tökéletességre való vitelekben. „A mint a szent Ecclesia matriculájában levő némely rövid jegyzésekből ki lehet húzni, mintegy 3500 vagy ne­gyedfélezer ezüst forintokba került abban az időben ez a torony a templommal együtt, a mely summa pénzt a 1780 dik évtől fogva néhai b. e. Makkos Mihály, Varga András és Ötvös Mihály s most is élő s Debrecenben lakó Varga István curatorok a méltóságos földes uraságtól árendába birt csapszék és mészárszék jövedelmeiből, az Ecclesia szőlőjének terméseiből, a lakosoktól közönségesen szak­mányban kapált szőlőkért való fizetésekből (de a melyeket azok önként és jó indulatból a szent Ecclesia számára ajánlottak), dicséretes és feledékenységet nam érdemlő gonddal gyűjtögettek össze. De járultak ebez testamentom pénzek is, járultak fel nem jegyzett ajánlások is, neveze­tesen mostan élő emberek tanúbizonysága szerint igaz ez, hogy a tornyon és templomon levő rézből készült és ara­nyozással ékes gombokat néhai b. e. Balogh István neve­zetű keresztyén ós ide való lakos készíttette tulajdon költ­ségén, kinek maradékai helységünkben most is élnek, u. m. Balogh Gáspár, István és Imre. Az 1789-ik esztendő­ben elkészült torony és'templom felszenteltettek szent An­drás havában ugyanazon esztendőben praedicator néhai T. T. Madass István és curator Varga István idejében. — A több érdemes elöljárók nevei nem tudódnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom