Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-10-05 / 40. szám

,,istené legyen érette a dicsőség, semmi különös változásnak vagy viszontagságnak s veszedelemnek azon idő olta ezen Isten dicsőségére célzó épületek nem voltak kitétetve. — Megoltalmazta azokat a mindenható. — Megavult mindazonáltal 24 vagy 25 esztendők elforgása alatt a templom zsindelyezeit födele és ez az 1813-ik esztendőben akkori curátor néhai b. e. Szabó István gondoskodása alatt újra zsindelyeztetett; 1819-ik esztendőben pedig a templom és torony falai reparáltattak és újra kimeszeltettek curator Salánki János idejében. „Azonban az 1823-ik esztendőben észrevevődött, hogy a torony teteje is ujitást kivánna ; annálinkább, mivel az idő viszontagságai miatt a vitorla helyett szolgáló kakas meghajolván, maga a vitorla-vas is a gombból kitágult és minden szélnek lengedezésére ide s tova hajladozott, attól lehetett tehát tartani, hogy a széltől levetödik és a torony s templom mellett járkáló emberekben kárt teszen. Kénytelen volt azért az érdemes ecclesia elöljáróság arra határozni magát, hogy a gombot, — melyen a vitorla ingodozása miatt rokkanás is esett, — levétesse; — és ezen toronynak, az óraháznak s a toronyba vezető grádicsnak tetejeit újra zsindelyezze be. Ilyen céllal az ezen építéshez szükséges fákat, léceket, deszkákat, zsindelyeket, szegeket, vasakat, zsindelyszegeket, köteleket igen érdemes föbiránk Vincze Imre és curator Monai Péter eö kegyelmek gondoskodása által 200 — kétszáz rfrtokon váltó cédulában, vagy 80 ezüst forintokon bevásorolván, Kertész János N. Sz. K. Debrecen városabeli ácsmesterrel 55 — ötvenöt váltóforintokban, vagy ezüstben 22 és V2

forintokban megalkudott, hogy ezen munkákat, kosztot és segitö embereket s egy — 1 öreg cseber bort is Ígérvén a sz. Ecclesiának elöljárói, vigye véghez; ki is szent imrei Halász Istvánt segédül maga mellé vévén, a munkához julius 13-ik napján 1824-ben hozzá fogott, állásokat készített el julius 15-ik napján; a gombot a toronyról eskütt Diós György, Kiss Imre, Kiss András, Sárai György lévén a főbb segítők, szerencsésen levette; földes urunk nagyváradi püspök méltóságos és főtisztelendő Vuruin József ur eö nagyságának a cs. kir. felség tanácsosának itten való mulatása (julius l-jén jött ide) utolsó napján. „Levevödvén a gomb, méltó sajnálkozással kellett szemlélni, hogy az abba ezelőtt 32 esztendőkkel tevődött irás a gombba szolgáló eső és hóviz által semmivé tétetett, és igy hogy azon időnek környülállásairól semmi bizonyos tudósítást az összerothadott papirosok nem adhattak. Azonban a gomb reparáltatásáról való gondoskodást önként felvállalták érdemes főbiránk Vincze Imre és curator Monai Péter eö kegyelmek, és elvitték azt elsőben Nagyváradra, de ott a mesteremberekkel alkura lépni nem tudván, azután Debrecenbe rézműves Jéger Józsefhez, ki is annak reparálását, aranyozását díszesebb és erösebb formába való hozását 90 rfrtkért váltó cédulában, vagy ezüstben 36 — harminchat ezüst forintokért felvállalta, és meg is cselekedte. — Ezen summából 50 rfrtot váltó cédulában vagy 20 — busz frtot néhai b. c. volt Ecclesia curatora és második biró Szabó István eő kegyelme testamentornában a sz. Ecclesiának hagyott, ennyi pénzből fizetődött ki: 40 vforintokat pedig vagy ezüstben 16 — tizenhat rfrtokat megadott néhai Szabó István méltó veje többször becsülettel említett érdemes főbiránk Vincze Imre eö kegyelme kedves feleségével Szabó Klára asszonynyal. — Áldásban legyen magoknak, gyermekeiknek és maradékaiknak becses emlékezetek. A kész gombot Ferenczi Sándor lakos társunk hozta haza Debrecenből. „Ezen gombot aug. 1-ső napján 1824-ik esztendőben téteté fel a h. k. sz. imrei helvetziai vallástételt követő szent gyülekezet, azzal az édes és buzgó kívánsággal, kéréssel és óhajtással, hogy legyenek azon szent épületek, azon torony és templom, melyeknek ez némi-némü ékességet ád, — kedvesek az urnák szemei előtt; hogy a mindenható és imádandó Atya, Fiu és Szent-Lélek a dicsőséges Sz. Háromság egy Istennek oltalma alatt legyenek mentek ezen O Felsége dicsőségére készült épületek minden szerencsétlenségek, tűzi vagy egyéb veszedelmek ellen, hogy virágozzon ez helyben az Isten és Atyafiúi szeretet a vallásbeli szent buzgóság, a békesség, boldogság és egyesség; hogy legyen az Urnák neve erős torony. (Péld. 18. 10.) a keresztyén anyaszentegyháznak, a magyar Sionnak és hazának ezen szent-imrei reformata sz. Ecclesiának és helységnek időről-időre, nemzetségrölnemzetségre, — hogy sok idő múlva is , midőn a késő maradék ezen sorokat látandja vagy olvasandja, igy buzoghasson : „Legyen mi velünk is a mi Urunk Istenünk, miképen volt a mi atyáinkkal, ne hagyjon el minket, el se távozzék mi tőlünk, hanem hajtsa magához a mi szivünket, hogy járjunk minden ő utaiban és őrizzük meg az ö parancsolatait, végzésit és Ítéletét, a melyeket parancsolt a mi atyáinknak." I. Kir. 8: 57 58. „Ezen időben az arany békesség szárnyai alatt bátorság, jóléttel bővség uralkodik kedves magyar hazánkban ; kegyelmesen uralkodván azon apostoli koronás királyunk I. Ferenc ausztriai örökös császár és magyar király. Az idő járása elég kedvező, bő aratást és szüretet vár a földmivelő, noha a kaszálók ezen a vidéken a kettős árvizek miatt szenvednek. „Országunk Nádor-Ispánja most, József eö ausztriai örökös császári és királyi herczegsége. „Bihar vármegyének főispányi administratora Méltóságos Kis-rhédei gróf Rhédei Lajos ur eö nagysága. Vice-ispányjai Méltóságos cs. kir. kamarás Lányi Imre eö nagysága és Tekintetes N. vitézlő Juritskai László urak. — Helységünk földes ura Főtisztelendő Mélt. nagyváradi deák szertartású püspök és cs. kir. tanácsos Vurum József ur eö nagysága, ki ezen torony reparatiojának tekintetéből a sz. Ecclesia szőlője termésének dézmáját a mult 1823-ik esztendőben az Ecclesia elöljáróinak kérésekre kegyesen elengedni méltóztatta. — A tul a tiszai Főtiszt. Superin. Föcuratora Méltóságos Péchujfalusi Péchy Imre ur a hétszemélyes táblának igen érdemes assessora ; — superintendense főtiszt, és széles tudományu Budai Ézsaiás ur, theologia és philosophia doctora, s a debreceni helv. hitvallást követő sz. Ecclesie első praedicatora. Generális notariusa,