Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-09-28 / 39. szám

nálunk 11 százalék iskolakötelezettet, stalistikánkba, bizton felvehetünk. Most már egyházunkra térhetünk. Ennek népességéről, a tökéletlen népszámlálás miatt, fájdalom ! igen ingatag tudomásunk >an. Az 1850-iki, söt még későbbi évekig kiállított, hivatalos adatok 18,000 lelket emlegetnek. Hajlandó vagyok hinni, hogy ez — túlzás. Az utóbbi, néhány év statistikai 8157 főt állítanak lenni. Ki merem mondani: hogy ez — nem igaz ! Nem lehet igaz pedig a) mert a régiebb népszámlálás, bizonyára, nem találomból íratott papírra ; kellett alapjának lenni, ha szinte a n e t a 1 á n i hibázhatások, pár ezer főnyi többlettel, a tényleges létszámot, megnövelhették is; b) gondolhatlan képtelenség, hogy pár év alalt a lélekszám, sem kiköltözés, sem áttérés által nem csökkentve, — de söt, a születésnek a halálozást fölülmúló aránya, beszármazás, betérés által, csöppenként bár, de folyton növelve, — ily óriási különbséget hozzon elénk. Hogy sem az első, sem az utóbbi kimutatás nem jó: kétségkívüli! Az utóbbi roszaságánál, különösen, meggyőződhetünk, ha tekintetbe vesszük, hogy az absolut rendszer alatt a nép, a növekedhető megadóztatástól félvén : hozzátartozóit, összeírás alkalmával, nem pontosan vállá be; mig az előbbinél, ily eset, teljességgel nem fordul elő, — nem félhetvén az időben a nép a személyenkinti megadóztatástól. A roppant különbség előállása tehát a legalaposabb fölfogás szerint, itt sarkallik. Közép úton járva : a túlzásig nagy és túlzásig kicsiny lélekszám közt ugy vélek eligazodhatni, ha a 18,000-nek %-át nélkülözöm; a 8000-hez pedig, e létszámnak még V2

-ét adom. Ha ama számitásnak van, minthogy kell is lenni, alapja; emehez pedig hozzágondoljuk az előadtam körülményeket: — a legnagyobb joggal és biztossággal tehetjük egyházunk lélekszámát, mig egy megnyugtató, pontosb összeírás készülhetne 12,000-re. Hogy a halottak számából vonjunk következtetést a népességre: nem elég sikert ígérő munka, — lehetvén több év egymásután, melyekben a halandóság járványok miatt, folylon tetemes. R év é s z űr—22 lélekre számit egy halottat — s igy a halottak számát csak 22-vel kellene sorozni, hogy a népességet kitudhassuk. Mondom, én, ha hibás is, a statistikai adatokhoz, mint valamivel biztosabb alaphoz ragaszkodom, de viszonyított módosítással. Áll, hogy ez is hibás; de, tudom : amaz sem biztos. Ha a régibb, statistikai nagy lélekszám csakugyan létezne: ugy 11 százalék iskolakötelezettet véve föl: — 1980 tanulónak „kellene" iskolánk padjain helyet foglalni; mig most, az egész város minden felekezetű tanulóinak összes létszáma is 1100 és 1200 közt ingadoz. Az utóbbi, hivatalosan közzétett 8157 lélekszám, szinte 11 százalékkal 896 ; az általam fölvett, közvetítő: 12,000-res lélekszám pedig: — 1320 iskolakötelezettet adna. Bármelyik számnál állapodunk meg: az tűnik szemünkbe, hogy a tényleg iskolábajárók, az iskolakötelezetteknek, első esetben 1

/i

; — másodikban % ; — harmadikban pedig 5

/i3

-részét teszik ki csak; vagyis, első esetben: 100 iskolakötelezett közül csak 25; másodikban 99 közül 55; harmadikban 130 közül 50 gyermek jár iskolába ; mig Poroszországban 100 közül 93; Bajorországban 80; Ausztriában 77 ; Franciaországban 66 gyermek gyakorolja az iskolát. Es igy mi, nemcsak a legnagyobb részben r. katholikus franciáknál,— de a csaknem egyelemleg, helv. hitvallású, nagy és igyekező, ős D e b r e c e n nél is, hol még 100 közül 60 gyermek iskolázik, tetemesen roszabb lábon állunk, még ha a legutóbbi, legcsekélyebb lélekszámot vesszük is föl. Eszerint nálunk 12,000 népesség mellett 24; — 8157 lélekszám mellett pedig 16 főre esik egy iskolás, hat évi iskolakötelezettség számításával is. S igy a legutóbbi lélekszámot véve is föl, de meg nem engedve : gyermekeinknek csaknem fele; — a 12,000-res népesség mellett pedig, majdnem — 2

/3

-a nem iskolázik. Egyik, mint másik — szomorú állapotunkra mutat. Tekintsünk meg már most: mily arányban áll népiskoláink száma az iskolaköteles gyermekek számához ! — Van három elemi fi- s ugyanannyi leányiskolánk, összesen 6 tanítóval. Ha már most fölvesszük : hogy 12,000 népesség után 11 százalékkal: 1320 gyermek iskolába ,,járna,"—száz-száz gyermeket számítva, ha szinte ez is a növelés sikerének rovására történik, egy iskolára: — ugy, a létező 6 iskolán kivül, még 7-et kellene állítani; de a 8157 lélekszám után eső 896 iskolázható gyermek is, ha iskolába tereltetnék: még három, ujabb iskola alapítását igényelné; mi ha megtörténhetnék: foglalhatnók el csak jogszerű helyünket a népnevelés terén; mert ekkor, minden 1000 lélekre esnék egy népiskola; — mig igy 2000-re, vagy ha tetszik 1500-ra esik egy ; — mig Helvéciában, Zürichvárosban, minden 333 lélekre egy népiskolai osztály — s minden 37 gyermekre — egy tanitó esik. Ezeken kivül vannak magasabb iskolái: eg/etem ; kantoniskola (gymnásium); ipariskola; állatorvosintézet; tanítóképezde; gazdasági iskola; siketnémák, — vakok intézete; vívó-, testgyakorló iskolák és számos, fényes leánynöveldék stb., melyek mind koloszszális épületekben székelnek ; még a népiskolai épületek is — valóságos paloták ; mindennel, nemcsak ízletesen s kényelemig berendezve, ellátva, — de — tanítóik is tisztességesen honorálva. Roppant kiadást vesznek ezen intézetek igénybe. A nép pedig — szegény ; keserves gyármunkával keresi, nagyobb rész, kenyerét; mig más rész, a sovány földből, a legbámulatosabb szorgalommal is, alig tud kicsikarni annyit, hogy évről-évre táplálkozzék ; de azért nevelési célokra telni kell, mert az állam igy akarja; mert tudják, hogy népe értelmességén alapszik e maroknyi ország létele. S ez igy, igen jól van ! Egy svájcit sem hallani soha, iskoláik pompássága, vagy a tanítók száma ellen zúgolódni. A legutolsó pásztorfiu is önérzettel emlegeti, hogy hónát,, tanulás és gyönyörködés végett, a világ minden népe fölkeresi, látogatja. S kell-e ennél több ? 1 Mi, hála a gondviselésnek! kedvezőbb természeti helyzetben vagyunk. Sok helytt, a leghanyagabb müvelés mellett is, piros búzát terem a föld, bővösen. Van mindenünk, mit Isten adhat, — csak tudjuk használni! Föl te-