Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-09-28 / 39. szám

1. §. Az egyház múltja és korábbi viszonyai. Az egyház mullját illetőleg n. t. Szántó János, — ezen egyház lelkésze s az érmelléki egyházvidéknek elébb tractualis nótáriussá, idővel pedig seniora, — tette meg első jegyzeteit, ki is ezeket irja : „Hogy ezen H. K. Sz.Imre helységében a boldog reformatiotól fogva lett légyen helvetica confessiót tartó vagy reformata ecelesia, megtetszik az Ér- és Berettyó melléki tractusbeli ekklézsiáknak azon catalogusából, melyet tiszt, debreceni Ember Pál kézírásából világ elébe bocsátott Lampe Adolf Fridrik űr ,,in história Ecclesiae Beformatae in Hungaria et Transilvania. Trajecti ad Bhenum 1708. Pagina 643 et 644. De mivel ezen catalogus 1708-ik vagy 1706-ik-esztendö körül készült és adódott által nagy emlékezetű s tiszteletű Ember Pál űrnak, nem egyébről tesz és tehet bizonyságot annál, hogy az emiitett esztendőben már itten reformata ecclesia volt." ,,A boldog reformatio a mint a históriákból világos 1517-ben kezdődvén, noha annak boldogító sugárai csakhamar eljutottak Magyarországra; mindazonáltal e magyar hazának nem minden részeiben terjedett el egyszerre a megtisztitatott evangyéliomi tudomány ; hanem elébb egyik, utóbb a másik részében vett az eröt; a szerint a mint annak buzgó tanitói bizonyos nagy érdemű s tekintetű férfiak és asszonyságok pártfogása alatt ezen nehéz de fontos munkában boldogulhattak." „Feltévén tehát ezt, — mond az 1820-ban tett emlékiratféle, — hogy a magyarországi evang. ecclesiak 1545-ben az erdödi zsinat vagy gyűlés után kezdettek a római ecclesiáktól megkülönböztetett társaságot képezni. (Lásd Budai históriája II. részének 70. §-t a 117 levelen). — Feltévén azt is, hogy 1550, vagy 1552, vagy 1557 körül tértek a magyarok a Zvinglius Calvinus és Bullinger értelmére (a mint ezt Budai könyvének 87. §-ban látni lehet) a h.-k.-sz.-imrei reformata eccla szintén ezen időben reformálódott." Ezen emiitett évekre vihető fel tehát Szent-Imre reformálása, mely annyival is inkább hihető, mivel Debrecen 1536-ban reforrnálódván, onnan, — már csak azért is, mert a két hely lakosai folytonos érintkezésbe voltak s vannak máig is, — Szent-Imréig 1550 vagy 1557-ig elterjedhetett a reformatio világa, annyival is inkább, hogy Nagyvárad is 1557-ben vette be a reformatiót. A sokszor^emlegetett 1557. év mellett, — melyben hihető hogy Szent-Imre is bevette a reformatiót, — bizonyít azon schematismus is, melyet a nagyváradi latin szertartású püspökség 1831 ben latin nyelven adott ki. Ebben, midőn Szent-Jobbról ezt mondja ; ,,olim parochia Szent-Jobbi" ennek filiájáról Sz.Imréröl ezt jegyzi meg: ,,Desiit 1557." — Ezek szerint tehát minden további kétkedés nélkül állithatjuk, hogy a XVI. század harmadik negyedének első éveiben erősité meg magát itt a reformatio s azóta folyvást tart. Még hihetőbb lesz pedig ez onnan is, hogy a midőn 1569-ben oct. 10-én Dávid Ferenc és Blandrata György ellen Nagyváradon tartatott közönséges gyűlés, végzéseinek több praedikátorok irák alá magokat, ugyanekkor egy Kántor Jánossi István nevü pap is aláirta magái mint a Sz.Imrén levő ref. ekklézsiának rendes prédikátora. (Lásd : Lampe vagy Ember Pál história ecclesiastikáját Libr. II. de Anno 1569 pag. 249 ezen szavakban: Stephano Kántor Jánossy Minister Ecclesiae quae est in Sz.-Imre.) Ki, hogy ebben, és nem más Szent-Imrén volt praedikátor, onnan is lehet egész bizonyossággal következtetni, mert a több Szent-Imrék között ez a H. K. Sz.-Imre esik Nagyváradhoz legközelebb, és az ezen városban legközelebb eső egyházaknak lelkészei legszámosabban irák magokat alá a gyűlés végzéseinek. Ilyenek valának : a csatári, micskei, püspöki, nagy-létai, tóttelki, albisi, pacali stb. lelkészek. Az emiitett 1569. év után hogy micsoda körülmények és állapotok között] élte [napjait ezen egyház körülbelül 1745-ig, arról jóformán semmi bizonyos adatok nincsenek; azonban hihető hogy ez is, a több magyarországi reform, egyházakkal a közönséges viszontagságok között hányattatott. De lett légyen bármily nehéz és sűlyos e hányattatás, egyházunk megállotta dicsőségesen a sarat, sőt ugylátszik, hogy a viszontagságos idők dacára is folyvást virágzott. Ezt bizonyítják azon szent edények és ÚrasztaJához való készületek, melyek épen ezen időből valók, mint: 1645 és 1690-ből. — Az 1745-ik évtől is folyvást minden háboritás nélkül teljes nyugalomban élvezte vallása szabadságát mint élvezi ma is. 2. §. A templom és torony építtetése. Hogy az egyháznak a reformatio elfogadása alkalmával és azután 1674-ig volt-e temploma s milyen, nincs róla emlékezet. De már 1674-ben mint a jegyzetek tanúsítják, templom építéséhez fogtak s mi különös, épen azon időben, midőn ama nevezetes férfiú Bársony György volt a címzetes nagyváradi püspök és Ambringen János Gáspár tartá kezében I. Leopold parancsára Magyarország kormányát. Az ezen időben épített templom falai tapaszos sövényből (patics) voltak készítve. Menyezetén ezen irás volt: „SOLI DEO GLÓRIA." „Ezen Isten háza építtetett a szentháromság egy örökkévaló uralkodó szent Istennek tiszteletére és dicsőségére a szent-imrei reformata sz. eccla maga költségével. Anno Doinini 1674." — E feliratot ma is olvashatni a jelenlegi kőtemplom azon falán, mely mellett a szószék van. A sövény—falból készített templom 1789-ig állott fen, de időközben többszörös igazitgatáson ment keresztül; igy a többek között 1773-ban. Mely évre nézve t. Győri József ide való rendes lelkész ilyen jegyzést tett az anyakönyv 345 lapján : „Notandum duxi pro memória post mortem mcam. Anno 1773." ,,A tekintetes nemes vármegyére e furcsa templomunk megzsindelyezése és romladozásból megerősítése iránt instantiánkat beadván, engedelmet nyertünk és tulajdon magunk költségével mind templomunkat, mind fa-tornyunkat, mindkét porticusainkat (melyek már akkor nagyon megavultak és romlottak valának) megujitlattuk és erősíttettük a templom éjszakfelöl részének romladozásait (erre is adattatván engedelem tekintetes szolgabíró Vetési Ferenc és székelyhídi plébánus Renisor uraméktól, hogy csak ne extendáljuk; szabadosan a templomunkat a mint tudjuk erősít-