Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-09-28 / 39. szám

Leljük és a fundamentomát befódozhatjuk) téglákkal, egy diószegi tapasztó Szentesi János és ugyan diószegi ács Kiss István mesteremberek által, mind a foltozást amaz; mind a zsindelyezést emez által Isten segedelméből, kinek legyen dicséret mind örökké Ammen. A munkát, — mely mintegy 300 v.frtokba került, - épen szépen el is végeztük, L a b a n t z György föbiróságában ki egész tanácsával e szent munkában hűségesen munkálkodott. Az én praedikátorságomban ki akkor ez sz. ecclesiának valék méltatlan lelkipásztora. Győri József m. k. irtain 6. auguszt Anno ut supra Millesimo septingentesimo septuagesimo tertio." E kiigazítás ideje óta nincs emlékezet e fa-templom és torony sorsáról s csakis 1789-ig álla fen, mert ekkor egy uj kő-templomot és tornyot kezdének építeni. Ezen kő-templom körül még sok ideig volt] látható a lerontott fa templom némi maradványa,^mely sokaknál azt gyanittatá, mintha ezek a volt kath. templom és kolostor romjai lettek volna. De ez nem való, mert azon templom valamint annak helye sohasem volt a r. katholikusoké. A klastrom vagy monasterium együtt (mely a Szent-Imre tiszteletére, bizonytalan, mely időben épült) egy más hegyen, — jelenleg szőlőhegy, — állott, melynek neve máig is monostor vagy kövecses ; kövecses pedig azért, mert az itt fenállolt kolostor és templom fundamentomából a kövek messze elszóródának és az alapban a kövek és téglák máig is látszanak. A mostani igen diszes kő-templom és kő torony, mely egy magas dombon állva, tornya ablakából a legszebb kilátással jutalmazza meg a lépcsőkön felfáradott szemlélőt, — az 1787-ik évtől 1789-iki évig épült. Ezen utóbbi évben advent második vasárnapján ünnepélyesen az egész helység és számos szomszéd falubeli vendégek jelenlétében fel is szenteltetett. Hogy a nevezett évben végeztetett be valósággal, mutatja egyfelől a torony falán kivül, a nagy ajtó felett ezen feljegyzés: „Anno 1789.;" másfelől a templom belsejében a szószék melletti falon levő ezen felirat : „E szent hajlék, a szentháromság egy Istennek dicsőítésére, Felséges II. József apostoli királyunk kegyelmes engedelmével a szent-imrei helvetica confessiót tartó gyülekezetnek tulajdon költségével kezdetett építtetni. CbbCCLXXXVII-ben, tökéletesen el is végeztetett az MDCCLXXXIX-ik esztendőben Szent-András havában." Ezen templom tehát a türelmi rendelvény kijövetele után nem sokkal épült s mint kő-templom és kő-torony az érmelléki egyházi vidékben első volt. Hogy mennyibe kerülhetett ez a templom és torony, bizonyosan nem tudhatni, csakis homályos jegyzetek lévén azok, melyek ezen építkezésre vonatkozók. Azonban a legrégibb anyakönyvnek 336. lapján tett jegyzetből ennyit lehet mondani. A templom és toronyhoz való téglát és meszet az egyház, — hogy mi úton és mily áron nem tudni, — maga költségén szerezte meg. A kömívessel, ki a templomnak és toronynak, — a székeken és ablakokon kivül, — minden munkáját és igy az ács munkát is felvállalta, 2000 —kétezer rhenes forintokban alkudtak meg az akkori érdemes elöljárók. Hogy ennél mennyivel kerülhetett többe, bizonyosan nem tudni, de bizonyos az, hogy többe került, mit mutat az is, hogy az ecclesia curatora Varga István 1789 és 1790-ik évről számolván, a- fent kiirt összegen kivül még 1687 magyar forintokat és 22 dénárt költe el a templom építésére s igy a még most is fenálló diszes és tágas templom csinos székeivel és karzatával mintegy 3500 vagy 600 frtba, — a mostani körülményekhez mérve igen kevésbe került, ma talán hat annyiért sem építhetnénk oly szép templomot. A matricula lapjain e templom építésére nézve ezeket találjuk még feljegyezve. „Annyi a régibb és mostani (t. i. 1820) érdemes elöljárók tanúbizonysága után igaz, hogy ez a szent ecclesia templomot és tornyot építvén egy dénárral sem volt adós. — Költségét vette a mltgs uradalomtól kiárendált korcsma és mészárszék szép hasznaiból,— hihetőleg a téglát és meszet is ebből szerezték, — melyeket az akkori érdemes elöljárók hűségesen manipuláltak ; ezenkívül a lakosok közakarattal sok tábla szőlőket szakmányban pénzért megkapáltak és az azokért esett summát (sokszor mint mondják : 75 — 80—100 ezüst frtokat is a templom építésére az elöljárók vették fel az ö szíves ajánlások mellett." Mily követésre méltó buzgóság! ha élne ez ma sok helyen, nem egy pusztulásnak indult egyházat lehetne romjaiból kiemelni. ,,Voltak azonban a tehetősebbek közül olyanok [is, kik ezen Isten dicsőségére célzó munkál ajándékaik által szembetünöképen előmozdították; de a mi különös oly feltétellel, hogy az ö neveik sem a jegyzőkönyvbe vagy matriculába sem másuvá fel ne jegyeztessenek. Igy p. o. a templomon levő két rézgombokat aranyozott csillagokkal egy jó gazda; a tornyon levő gombot másik jó keresztyén csináltatta a maga költségén. A közönséges emberek is sem napszámaikat, sem szekérrel való szolgalatjaikat nem sajnálották: sőt némely szalárdi és vajdai hívek is ingyen hordottak téglát szekereikkel a templomhoz és toronyhoz. Az ecclesia is pedig vágó ökröket szerezvén a mészárszékre időről-időre, és szekerest meg bérest tartván azokkal dolgoztatott, nagy lévén a török háború miatt a fuvarozás terhe a marhás embereken." Valóban szép és követésre méltó keresztyéni buzgóság ! A templom felépítése után alig négy év múlva 1794-ben a szent-imrei egyház elöljárói már jsmét egy nagyobb kiadáshoz fogának t. i. egy toronyóra csináltalásához, melyet végre is hajtának, készíttetvén azt Debrecenben Haj n Ferencnél 400 rhfrtokért. Az óra gépezeten ezen irás van: „Hajn Ferenc Debrecenben 1794." Csengelyüs lévén az óra, mely csengésével még ma is nem ritkán megriasztja a hanghoz szokatlan idegent, a csengetyün ezen írást olvashatni : „FUDIT ME JACOB HORNER DEBRECINI 1790. 1804-ben a templom építtetése óta nem lévén meszelve igen megkopott, most tehát azt újból kimeszeltették. Ugyanekkor a szószékre egy szőnyeg is készíttetett búzavirág színű posztóból, mely adakozás utján készíttetvén került összesen 79 rhfrtba és 30 krba. E szőnyeg ma is megvan. 1813-ban a templomot újra zsindelyezték, Szabó István curatorsága alatt. 1817-ben a toronyóra számjai magával a toronynyal