Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-01-26 / 4. szám

őket az isteni gondviselés helyezé, ajánlva vannak az isteni kegyelemnek; s a szülőkre nézve a mily megnyugtató egyrészről ennek sakramentalis kifejezése, szintoly kötelező másrészről a leghívebb és leggondosabb keresztyéni növelésre. Hajtassék pedig végre a keresztség akár gyermeken, akár felnőttön, ereje és hatálya teljesen egyforma, azaz sem egyik, sem másik esetben nem esz köz lője, hanem csak kiábrázolása és pecsétje, a Krisztusbani hit föltétele alatt, a bűnökből leendő megtisztulásnak. Ha valaki azt vetné ellent, hogy mégis inkább volna helyén akkor, mikor a keresztelési actus nem olyan „s i n e nobis, de n o b i s" formára történnék, mikor a megkeresztelt, teljes öntudatával birua a benne működő Szentléleknek — annak azt feleljük, hogy ilyformán elvégre is csak azon keresztségeket lehetne egészben tökéleteseknek mondani, melyek kevéssel a halál előtt hajtatnának végre, a mint erre az ős egyházban találunk is több példát, de mit ma gyakorlatba venni — még az anapabtisták kozt sem jut senkinek eszébe — stb. stb. De épen azért, hogy mi a gyermekkeresztelést szintoly jelentőségűnek tartjuk, mintha felnőtteken hajtatnék végre : a kérdés főpontjára nézve teljesen egyetértünk a t. értekezővel s ismételve kinyilatkoztatjuk, hogy kifogásunk nern az értelmet, hanem csak a hiányos, a themát nem minden oldalról felvilágosító fejtegetést, s csak a fölhozott részleteket illette. Nem oszthatjuk mindenben at. szerzőnek a keresztségre vontkozó több szentirásbeli helyekről adott magyarázatát sem. Igy J á n o s evang: III: 5.-re nézve (Bizony bizony mondon néked, ha valaki nem születendik víztől és Szentlélektől, nem mehet be az Isten országába) egészen aláírjuk a magyarázat azon részét, melyben megmutatja, hogy itt a vizén éjjen nem lehet a Krisztus által szerzett keresztség vizét érteni; de nem tartjuk kielégítőnek a v i zt öl és Szentlélektől való születés fogalmáról adott fejtegetéseket. — El van ugyan mondva, hogy a viz a tisztaságnak jelképe, s a lelki tisztaság helyett mondatik; de hiányzik a felfogás ama mélysége és az előadás ama perspicuitása, melyek szerint a víztől és Szenlélektől való születést ugy kell vah föltüntetni, mint a szellemi, vagy ha ugy tetszik, erkölcsi újjászületés k é t különböző, t. i. negatív és positiv momentumát, mely szerint a víztől való születés jelenti a megtisztulást, közelebbről a bűnöktől való elválást a metanoiát, mely szinte lényege, de csak negatív kezdete az Isten lelke általi ujjászülettetésnek. — A Keresztelő János föllépésének célja épen a megtérésre való serkentés lévén ; de már magából az ó-szövetségből is ismerhetvén IVikodémus a viztőli születés symbolicus jelentését a tanítói bölcseség legnagyobb példáját inutatá tt is Jézsus, midőn a yevv&^vat e£ údaroq megértetése végett azt először is mint yevvrj&yval áviüftev határozza meg. Ezzel épen nem akarjuk mondani, hogy a keresztségre utasitá Nikodemust az idvezitö, akár a keresztelő Jánoséra, akár a maga által később szerzettre; csak megjegyezni akarjuk, hogy a viznek a keresztségbeni symbolikus jelentésére való vonatkozást sem lehet épen tökéletesen meS tagadni. A Szentlélektől való születés jelenti aztán ama positiv erőt, mely a szellem uj életének tényezője stb. stb. Részrehajlatlan igazságosságra törekedvén ismertetésemben, nem hallgathatom el még azt sem, hogy a t. értekező magyarázatában igen sok a scholasticismus, mely miatt aztán némi ellenmondások is merülnek föl. A 23-ik lapon erősen vitatja, hogy a megtisztítás és ujjászülés különböző fogalmak, — s ennek bebizonyítására megjegyzi, miszerint az ujjászült emberben is van bűn, az sem tiszta. Ergo a megtisztítás = bünbocsánattali megajándékozás, vagy annak eszközlése, hogy a még folyvást tisztátalan vagy bűnös ember a kegyelmes Istentől tisztának tekintessék. — Ez bizony scholastica í Nem messze a 29. lapon meg ezt olvassuk. Az apostol, azt a kérdést: hogy vájjon megmaradjunk-e a bűnben, nem ugy intézi az olvasókhoz, mint ujjászülöttekhez, mert az ujjakká szülteknél az ily kérdésnek semmi helye, nem levén azoknak a bűnben maradásra akaratjuk stb. A 31. lap elején élesen megkülönbözteti, a bűntől megszabadulni törekvést, a bűnnek meghalásrai elhatározottságot— a bűn hatalmáni erötvevéstő 1 — a bűnnek legyőzésétől. „Majd ez éles kulönböztetés után a lap vége felé azt mondja : ha a feltámadást a hit eszközölte, akkor a feltámadás ellentétét4 a bűnnek meghalást is kétségkívül a hit eszközölte." — Nem egészen következetes és öszhangzó okoskodás; — s az ily exegesisről sem lehet elmondani, hogy ment volna minden előföltevés és beszívott véleményektől. Peti J. (Vége köv.) BELFÖLD. KARÁCSONESTI ÜNNEPÉLY A PESTI EVANGY. ÁRVAHÁZBAN. (Tartatott december 24. 1861. a kismező-ulcai 18. számú házban.) (Vége.) ,,Ezen elmondott lelkes, meleg szavak után, [legyen szabad nekem is néhány szót intéznem, s még pedig ama beszéd a nagy közönség számára levén mondva, — az én egyszerű szavaimat ti hozzátok intézem, kedves gyermekek. ^Boldogok a kik sirnak, mert ök megvigasztaltatnak." Ezen vigasztalást mondotta és mondja minekünk a mi kegyes Üdvözítőnk; — s ha lehet e szavakat valakire alkalmaznunk e körben, — ugy azok bizonyára ti vagytok, kedves gyermekek, — mert ha itt veszteségről lehet szó, - a tietek a legnagyobb; — de ha ismét vigasztalást emiitünk, — a ti vigaszlaltatástok a *