Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-01-26 / 4. szám

legörömteljesebb. — Ha valami birtokunkat vesztettük el, minél drágább és kedvesebb volt: annál nagyobb a mi siránkozásunk; ti a legdrágább kincstől fosztattatok meg — a ti siralmatok a legkeservesebb, a ti szomorúságtok a legnagyobb. — Vannak közöttetek oly kicsiny társak is, a kik még fel nem foghatták, mit vesztettek, szüléiket vesztvén, — de ha majd tűnnek és múlnak a napok, — ezek is meg fogják érteni épen ugy mint im e nagyobbak: hogy a világon az a legnagyobb hiány a gyermekre nézve, hogyha nincsen szülői kar, mely forró kebelére szoritná,— nincsen édesanyai csók, — mely könyeit felszárítaná, — s jönnek idők és jöhetnek napok, a mikor zokogva fogjátok bevallani, hogy legdrágább kincseteket akkor vesztettétek el, midőn a korán elhunyt, szeretett szülőre a sirhantja domborult! És igy igenis méltó a ti siralmatok, — de áldassék a kegyelem Istenének szent neve, — ö meg nem vonta vigasztalását a ti kesergő sziveitektől sem ! 0 küldé el az ö szent lelkét szeretetnek alakjában egyes keresztények kebelébe, — s ezen kegyes férfiak és nők váltak a ti szüléitekké, — a kik, ha éheztetek, — enni adtanak, — ha szomjaztatok, innotok adtanak, a kik befogadtak az ö hajlékukba benneteket. Ezek által kiildé a mindenható Isten a vigasztalást. És ha Isten jó volt, — ugy ezen ö küldöttei is jók és szeretetteljesek voltanak, s igazán a krisztusi vallás szeretettörvényei szerint cselekedtek. — Ha ti évek múlva olvasnátok azon naplót, melyet ez áldott nők ujjai vezetnek, — melybe fejenkint minden egyes gondviselő beirja, hogy mit tapasztalt körötökben, mikor eljött s meglátogatott vagy meglepett benneteket; ha olvasnátok azon meleg szavakat, miket e gondos kezek odajegyzettek: — könyezve, örömtől dagadó kebellel fognátok áldani azok édes emlékét, kik e sorokat irták, mert minden szó, minden betű a szeretet egy élő emléke, — és szent ihlettséggel rebegnétek hálát a mindenható Istennek, hogy valóban megvigasztalt benneteket, — a szülék helyett olyan gondviselőket adván. A mai napon mindazon boldog gyermekek, a kik szerető szülékkel birnak, örömünnepet ülnek, — mert — a mint gyermekded felfogásuk képzeli, Jézuska megajándékozza a jó gyermekeket; — ilyen jó gyámszüléitek vannak tinéktek is, édes gyermekeim, a kik ugyanily örömnappá akarták tenni ezen napot a ti számotokra is. Nézzétek e dúsgazdagon megrakott asztalt, — háromszorta becsessé és kedvessé teszi minden ajándékát az a gondolat: hogy mindezeket a szeretet adta! Fogadjátok örömmel, fogadjátok köszönettel, — de el ne feledjétek, hogy azon örömért, melyben e napon és az egész évben részesültetek, — ti is viszont kötelességekkel tartoztok. Lássátok, édes gyermekeim, Isten olyan j ó volt hozzátok : ezért ti is jók tartoztok lenni; jó pedig csak az, ki mindeneknek örömet akar szerezni. Örömet szereztek Istennek, ha szófogadók és engedelmesek lesztek, — örömet szereztek a titeket oly igen szerető gyámolóknak és pártfogóknak, ha szorgalmasan dolgoztok, és kedvvel végezitek munkátokat. Ez által mutatjátok meg, hogy valóban jók vagytok, s ekkor érdemlilek meg Istennek jóságát ezután is. És lássátok, édes gyermekeim, Isten oly szeretetteljes volt irányotokban. Szeretetteljes az, ki másoknak semmi roszat nem tesz, semmi fájdalmat nem okoz. Legyetek azért ti is szeretetteljesek mind azon jók iránt, a kik titeket ápolnak, pártolnak s minden jókkal megajándékoznak ; és legyetek szeretetteljesek egymás iránt; nincsen gonoszabb dolog, mint ha a testvérek egymást nem szeretik, ti pedig háromszorosan testvérek vagytok, — testvérek a hitben , testvérek a veszteségben és testvérek a megvigasztaltatásban. Legyetek azért egymást szeretők, egymásnak segitői, figyelmeztetői, intői, de mindenekben szeretettel! Igy leszen hozzátok is szeretetteljes minden jó és hiv kebel. Es végre, édes gyermekeim, a jó és szeretetteljes Isten, kinek oly sok a gyermeke, nem feledkezett meg rólatok, és ajándékokat küldött tinéktek. Kötelességetek azért, hogy ti is megajándékozzátok őt, és róla meg ne feledkezzetek. Hogyan, — ti mint kis gyermekek, ajándékot adjatok a hatalmas Istennek ? Igenis, kedves gyermekeim, a szivnek tisztaságát, a vallásosságot, a szorgalmat és engedelmességet mutassátok be ajándék gyanánt,— ezeknek fog Isten valóban örvendeni; és emlékezzetek ineg ö róla gyakran, — reggel és este, buzgó imádságban, igaz áhítatban, az ö szent nevével kezdjétek és végezzétek minden munkátokat, most ugy, mint ezután, ma ugy, mint teljes éltetekben, — és ekkor öröm lesz az élet, — és akkor, bár mint kisdedek sokat vesztettetek és sírtatok, — a mindenható szent kegyelméből tietek lesz a legédesebb vigasztaltatás 1" Azután jött egy rövid fohász és az űri ima. S ezzel vége szakadt a vallásos ünnepélynek s ekkor következék az ajándékok szétosztása. Hogy ezek száma mily nagy lehetett, — arról tanúskodjék a következő tudósítás : A pesti evangy. árvaház növendékeinek nyújtandó karácsonesti ajándékokra adakoztak : Liedemann Róza, Székács Júlia, Schneider Susette, Karczag Auguszta és Diick Bertha úrhölgyeknél, — ugy szinte Bauhofer György és Hornyánszky Viktor uraknál e következők : Liedemann Róza assz. egy finom posztó kabátot, egy mellényt; pecsenyét és kávét; Karlowszky Zs. úr 6 péld. irókönyvecskét, 24 irónt, 1 doboz vastollat; Böhm és Kánya urak 12 zsebkendőt; Zsivora G. űr 10 zsák burgonyát, Ferenczy K. űr 2 üveg neszmélyi bort; Fuchs Susette assz. két kalácsot, 100 almát; Molnár A. űr 6 pár kesztyűt; Molnár J. űr 4 darab különfélét; Wetzer űr 2 röf gyapjúszövetet, Mercse G. űr 2 db nöruhát, 2 pár szürkeharisnyát, — 4 db gyapjukendőt, 2 db gyermekfőkötőt; Krenner Károly űr 3 ládácska játékszert, Schneider Ferenc űr 3 fiű inget, 3 gyapju-fejkötőt, 1 pár téli ujjacskát, 3 darab nyakkendőt, Schneider Susette assz. 11 röf szövetet mellékletekkel, mikből Karczag Lina 2 ruhát varratott; 2 pár tricot ujjacskát, l csomag varrócérnát, csont és cérnagombokat, 2 db galandkötőt, 2 gyapjú fejkötőt, hat lapdát, 5