Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-09-21 / 38. szám

ni8 pedig dogmatikájában még messzebb ment; Ő a lutheri űrvacsorai tant, mely mel­lett korábban rajongani látszott, egye­nesen feladta. Mi nagyra becsüljük ezen meggyőződési hűséget a lelkiismeret szempont­jából; de hogy a kiosztási igéket miképen lehet másképen mint symboliter magyarázni, anélkül hogy a szövegen erőszak ne követtessék el, előt­tünk talány. De épen oly nagy talány az is, hogy dr. Kahnis miképen mutathatja be dog­matikáját a világnak ugy mint lutherit, ha benne a confessio hegyeit letördeli. Dr. Kah­nis azon találó megjegyzést teszi, hogy a refor­matio eredetileg teljesen a középkori egyházte­rén állott, a mit én iratom második füzetében ily cim alatt „Wesen des Protestantismus" adatok nyomán mutattam ki. Azonban a reformatiónak elve szabadító volt; maga Luther sem volt lutheránus; s igy a ki reformátori theologus akar lenni, az legyen szabad. Dr. Kahnis azon fél állásponton, a melyen van, nem állhat meg, mert különben a kettős örvény közt fog el­merülni. Neki vagy a miénknek kell lennie, vagy pedig,a fenyítést elfogadva, a ferde álláspontról ismét a vallásos szilárdság erős alap­jához visszatérnie. Isten vezesse lépteit a töké­letes igazságés teljes szabadsághoz, mert különben minden más esetben megsemmisül. A moderne orthodoxiára nézve dr. Kahnis elpártolása természetesen megrémítő ese­mény. Ez mégnyitja szemeit, hogy mily örvény felett áll. Vajha a katholikus konfessiókényszer és a protestáns szabad tudomány megegyeztet­hetők volnának! Valóban nehéz, a mint az erlan­geni „Z e i t s c h r i f t" sóhajtja, hogy az „egy­házi" theologia minden ingadozás nélkül az egyházi 8 egyszersmind tudományosan correct ütra ismét visszatérjen! Az ős katholika egyház is dolgozik ezen feladaton és az új sem fogja a kérdést meg­oldani. A ki előtt az egyházi tanok eleitől fogva megszeghetetlen tekintélylyel birnak, az mond­jon le a tudományokról. Mi meg vagyunk győ­tődve hogy az ,,erlangeni Zeitschrift*'' theologu­sai becsületesen vélekednek, midőn azt hitetik el magukkal, hogy ők „tudományosok^ és „e g y h á z i a s o k1 4 is lehetnek egyszerre ; de bi­zonyos is, hogy saját kárukon fognak okulni. Kahnisnak esete szem orvosság mind­azoknak, a kik még látásukat teljesen el nem vesztették. Lehet, hogy nincs messze azon idő, midőn az unió felett való csúfolkodás elnémul és a bádeni tartomány-egyház, a melyben most béke és rend virágzanak az uj egyházszerkezet vé­delme alatt, némely embernek, a ki most sivatag pusztának tartja, még mintegy békés oáz tűnhe­tik fel egy zavargós időben. Dr. Schenkel. (Al. kirch. Z:) RÖVID BELESZÓLÁS A SEGÉDLELKÉSZI DIJJA­ZÁSBA! Egy érdemes közlő, — ha jól emlékszem, e becses lapok 28. száma alatt, a Veszprémben tartott egyházkerü­leti gyűlés több tárgyaira tett vonatkozása mellett — meg­emlité végül, „hogy felette csudálkozik azon, hogy az egy­házkerület, sem egyházi, sem világi tanácsbirái közt, nem akadt senki, ki szót emelne, a valósággal nevetséges 52 v.frt segédlelkészi fizetés ellen." De a mennyiben alább azt nyilatkoztatja, „hogy ezen fizetés őt nem illeti, nem érdekli" én meg azon nem csu­dálkozom, hogy a segédlelkészi fizetést keveselli, mert nem saját, — de a más erszényéről van kérdés; ki ne tudna pe­dig a más erszényéből bökezüleg gazdálkodni ? „Szinte az érdemes közlő nem csudálkozik azon, hogy a lelkész urak közül senki sem pendíti meg a tárgyat, — mert már akadt olyan lelkészekre is, — kik igy nyilatkoz­tak : „ha én ennyiért szolgáltam szolgáljon inás is" azon­ban ügymond arról egészen megfelejtkeznek, hogy mikor ők 52 v.frtért szolgáltak, akkor egy kila buza 3, vagy leg­feljebb 6 v.frt volt; most pedig ugyanannyi, söt több pengőpénzben." En pedig azon csudálkozom, hogy az érdemes közlő, arról egészen megfelejtkezett, — hogy mikor egy kila buza 3, vagy legfeljebb 6 v.frt volt; akkor egy pár csizma, vagy nadrág is 3, vagy legfeljebb 6 v.frt volt, — most pe­dig ugyanannyi, söt több pengőpénzben. — Vagyis; ha akkor 6 v.frt lévén egy kila buza, kevesebb jövedelme volt a segédet tartó lelkésznek ; — kevesebbe került családja beruházása és kitartása is 1 — Most pedig, ha ugyanannyi pengőpénzben egy kila buza ; ugyanannyi a család beru­házása és kitartása is. — Így hát a fentebb emiitett segéd­lelkészi fizetésre vonatkozó indokolás szerint legfeljebb is csak ott lehetünk „a hol a mádi zsidó." Ezek mellett, a mi illeti a segédlelkész tartást : ki kellő anyagi jólléte gondtalan ölében, csak is kényelemből tart segédlelkészt, — igen 1 annak, a segédlelkészi fizetés emelése nem lenne nagyon lehangoló ujitás! — De kit az aggság vagy elgyengülés kényszerít, családját is alig tart­ható jövedelméből segédet tartani; már az ilyen aligha fel nem kiáltana különben is nyommasztó sorsa felett.?! Mondhatnék rá példát, hol az agg lelkész nem lévén képes maga jövedelméből segédet tartani, — az egyház 75*

Next

/
Oldalképek
Tartalom