Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-09-21 / 38. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELOFIZETESI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéked: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. TÜKÖRKEPEK A LEGÚJABB THEOLOGIA TÖRTÉNELMÉBŐL. (Vége.) Abban a mit még Hirzel B a ur iskolájának állásáról a szentiratok irányában mond, teljesen megismerjük a szabad, és semmi egyházi hagyományos előfeltételek által nem kötött kritikának elvét. Mi azonban nem fogadjuk el a bauri kritikának következményeit némely viszonyulataiban; e dolgok fölött a tények még nincsenek megállapítva. De a legnagyobb mértékben rosszaljuk azon eretnekitést, melynek kitéve vannak azok, a kik Baur nézeteit meggyőződésből ós jó lelkiismerettel osztják. B a u rnak azon módszerét, mely szerint az uj szövetséget az őskeresztyén gyülekezeti élet ós gyülekezeti harcok fejlődéséből lehet megérteni, helyesnek tartjuk; de alkalmazásában mind Baur, mind iskolája messze ment. Hogy Baur munkálatai út-törők, hogy ő az, a ki Schleiermacher után legmesszebb ható befolyást nyert a theologia tovább fejlesztésére, s hogy ő az, a ki századok multával is még példányképe leszen a kritikai szorgalomnak és éles érzéknek; mig ellenesei legnagyobb részének sirját már rég általános feledékenység takarja, — az nem szenved semmi kétséget. Hogy a Baur iskolájából való theologusok csaknem minden német tartományban el voltak ítélve és részben vannak még most is, ez elég keserilen meg van büntetve. A theologiai intézetek visszaijesztő tudományos sülyedésbe estek. Gondolja meg csak kiki, hogy mi volt ezelőtt, harminc évvel Halié, Berlin, és mi mostí A mit Hirzel ezekfelől mond, az csak a meztelen igazság. Azonban, a mint látszik, a dolog nem leszen jobbá mindaddig, mig a keserű tapasztalatok, lehet hogy későn, azoknak szemeit föl nem nyitják, a kik az ügynek segítségére lehettek volna. Ha elég leszen egynehány évig némi kis eredménynyel viselt gyakorlati hivatal arra, hogy valaki az első fakultások theologiai rendjébe előléphessen, akkor ki fogja magát a theologusi magán-tanitóság nehéz pályájára szánni és magát azon képezni ? Ha veszedelmes dolog ujat, valami merész kutatmányokat napfényre hozni, ha fölteszem, ezzel az állami hivatalra az út örökre elzáratik, ki óhajtana akkor kutatásokkal foglalkozni? Most igen, még ez ideig nem hiányoztak bátor és tiszteletre méltó férfiak; e részben az érdemkoszorút a Baur iskolájából való tübingai theologusok nyerték el az által, hogy még ilyen gonosz időben is kevés kivétellel csüggedés és ingadozás nélkül hívek maradtak meggyőződéseikhez; mig a modern vallásosság hívei mindenkor az ő martyrkodásokat hirdetik, mihelyt a föltétlen elsőségre való kilátás csak némileg is rövidséget szenved. Ha dr. Tholuck azon jóhiszemű véleményben van, hogy a jelenleg élő orthodoxia Németországban a vallási dühnek eredménye, úgy a józan értelmű szemlélők ITirzellel előbb mondhatják: „a mi lélek ben kezdődött, h u s ban végződött/4

Vajha ezt az olyan emberek, mint Tholuck, belátnák; mert ez egyszer okunk van kételkedni, hogy ő és elvtársai messzeható szavukat fölemeljék a dogmatikai nyomás ellen s az egyházi vallásos szellemmozgalom fölszabadítása érdekében. Azonban bizonyos, hogy nem a badeni egyházszerkezet részéről, mely mérséklő befolyást gyakorol 75