Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-01-26 / 4. szám

A ki csak amúgy könnyedén minden segéd eszköz, vezérkedés és mutogatás nélkül akar tanítani, annak nem sok sikere fog lenni. — Igy foly pedig ez az ügyvezetés nálunk majd mindenütt. Azon, hogy a köznépből választott egyházi elöljáróságot az eszközök beszerzésére nehéz rábirni, soha sem csudálkoztam, de midőn a lelkész urak szájából hallottam az eszközök elleni kifogásokat, vagy legalább e tekintetbeni közönyösségöket tapasztaltam, megvallom elkeseredett szivem. — Pedig valóban ö íőlök függ a nép jövő boldogsága. — Ha ők minden követ megmozdítanak, ha ők folyvást ébresztgetik s fáradhatatlanul a jóra serkentgetik a népet, szóval, ha ők bánni tudnak a jóravaló magyar emberrel, az bizony, kivált a maga jóvoltáért az ingét is oda adja. — De én nem akarok szemrehányásokat tenni senkinek. — Nyúljon mindenki a maga keblébe s ha igazságot akar mondani magának, megmondja a kisbiró, hol fekszik e tekintetben is a hiba. — Hej sok minálunk mindenféle egyébben is a baj. — Beh kevéí> egyház van csak olyan is, a melyben a nép, a lelkész és iskolatanitó között patriarchalis egyetértés uralkodnék! — Ilyen helyeken aztán nem csuda, ha nehéz a status quo-t is fenntartani! előmenetelről természetesen szó sem lehet. „Segits magadon, Isten is ugy segit meg". Tanitói pályám kezdetén ezen fellelkesítő maximához folyamodtam — s ezen mondat igazságát nagy mértékben tapasztaltam is, mert Isten valóban meg is segített. Mielőtt ezen kezdő pontra eljutottam, én is sürgettem eleget a jó öreg lelkész -urat, de szegény, Isten nyugtassa meg, mindig azzal biztatott, hogy majd teljesedve lesz minden kívánságom, ha egyszer zsinatot tarthat az egyház, ott el fogják határozni minden pap és tanitó fizetését, azután lesz reá gond, hogy vegyenek minden iskola számára földabroszt, földtekét és physicai gépeket stb. — Igy szoktak nálunk még mai napig is tenni, mihelyt valami elöhaladás vagy csak egyszerű javításról is van szó, azt mindjárt a zsinatra vagy ha nagyobb szerű a végrehajtani való, az országgyűlésre relegálják. — Ha én ezekre hallgatok vala, úgy az én dolgaim körülbelül ad calendas graecas lettek volna kárhoztatva. Sokszor elbúsulva, de sohasem elcsüggedve tértem haza a parochiáról. Ej! felkiálték gyakran, mit várok én mástól — mikor magam legjobban tudok gyógyítani iskolám bajain. — Ezentúl senkivel nem közöltem semmi kívánnivalómat, annál kevésbbé indultam el kunyorálni, hanem a lassú javításhoz hozzáfogtam. Mikor már javítgattam öngondolkozás utján iskolámon, megvettem Ángyán János nevelés- és tanitástudornányát, olvasgattam, olvasásaim felett gondolkoztam, leginkább segítettem magamon azzal, hogy mindennap estéjén feljegyeztem, a mit az iskolában a gyermekek körül tapasztaltam. Olvasásaim, próbálgatásaim, saját tapasztalataimmal egybevetve, csakhamar világot derítettek azon sötét pályára, melynek irányát som mutatták meg az iskolában. — A lélekben ismeretlen nagy erő rejlik, fel kell csak ezen erőt ébreszteni, felleli az az előtte ismeretlen tájékot; utat tör ez magának a járatlan vadonokon; átvergődik ez minden akadályokon ! — Csak akarat, erős és lankadatlan akarat kell, mely el ne fáradjon soha, vissza ne riadjon semmi nehézség miatt — az ügy megnyerése, a cél elérése bizonyos. Nem volt semmim; nem tudtam semmit. De mindennap tanultam valamit. — Legnagyobb tudományom volt a hajthatatlan akarat — ennek köszönök mindent! Elhatároztam magamat, hogy az olvasás és írás tanításában az eddig szokott belüztetőmódszernél valami helyesebb s okosabb módot kell felfedeznem, mert láttam, hogy ezen úton igen nehezen tudok boldogúlni s minden fáradságom mellett sem vagyok képes a gyermekek gondolkozási képességét kifejteni, pedig azt éreztem, hogy mindenek felett ez a tanítás legelső feladata — és felfedeztem nem sokára, hogy az olvasást íratás és a betűknek csupán hangjaik tanítása által kell és lehet észszerűen és biztosan megtanítani. Mily jól esett, mikor Ángyán munkájából olvastam, hogy találmányom nemcsak helyes, hanem még annál, a mit Stephani a hangoztató módszerről mond, én még többre is mentem, a menynyiben, én nemcsak hangoztatva tanítom az olvasást, hanem egyúttal iratom is a betűket és a szókat. — Midőn néhány év múlva megtudtam, hogy az irva olvasás-tanítás nem az én találmányom, mert azt már régen feltalálták mások (Ratich és Graser), ez épen nem bántotta hiúságomat, hanem e helyett eljárásom helyességében erősített meg. — Hogy is bántotta volna hiúságomat, a mely nem is lehetett, mivel nem is tudta rajtam kívül senki, mit mivelek iskoláimban, nem is mertem volna mondani senkinek, attól félvén, hogy ha megtudják, még megrónak érette, hogy merek én újítani! — Szerencsére az esperesi visitatión kivül senki be nem tette iskolámba a lábát a végre, hogy utánam nézzen. — A közvizsgálaton pedig megdicsértek, hogy a fiuk oly könnyen tudnak olvasni és jól írni, — holott az elöttemi időkben ha megtanultak is bár olvasni, de írni ritka iskolás gyermek tudott. ACSA, jan. 15. 1862. Erdökürthi fiókegyházunk derék s iskolai körünk legügyesebb tanítója tudós Zsarnoviczky Dániel úr e hó elején meghalálozván, megürült helyének betöltése legelső teendőim egyike lévén, a tán idekivánkozók némi tájékozásául — azon hozzáadással, hogy magokat az alulirtnál bérmentes leveleikben bejelenteni szíveskedjenek —hiványának pontjait ezennel közzéteszem . 1. Kilenc hold első minőségű szántóföld, melyet megmunkálni, melynek termését betakarítani s adóját fizetni az egyház tartozik. 2. Egész telkes fizet két kila rozsot, 75 krt, 2 csirkét és 4 ilce bort évenkint; féltelkes egy kilát; zsellérek, cselédek fél kilát. 3. A mltgos uraság két szekér szénát és 6 öl fát. 4. Egy gyermek tanitásaért 50 kr. Temetésért énekkel 25 kr, búcsúztatás 1 frt. 5. Szokásos cantatiók, oíferták stb. 6. Kényelmes emeletes lak melléképületekkel és nagy házi kert.