Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-09-07 / 36. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP w SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELÓFIZETESI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéked: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 Hjkr. M TUKORKEPEK A LEGÚJABB THEOLOGIA TÖRTÉNELMÉBŐL. Egy ritka látvány merül föl előttünk, ha a legújabb theologiai pártmunkásság zajos mozgalmába tekintünk! Egy haldokló mult erőit látjuk egy felmerülő jövő erőivel küzdeni; egy tarka zűrzavar lép előnkbe, ugy hogy csak a gyakorlott és fegyverzett szem képes a képeket tisztán megkülönböztetni s a pillanatnyi rendetlenségből a jövő alakulást helyesen megjelölni. Két pártot, mint éles ellentéteket, jól meg lehet különböztetni : azt, mely a tarthatatlanná lettet minden áron megtartani, a már összetöröttet helyreállítani akarja, és azt, mely a történelmi fejlődésre igen kevés vagy épen semmi tekintettel sincs s az egyházi mult törzsét a jelen és jövőtől egy radicalis metszéssel szeretné elválasztani. Egy a kettő között álló „közvetitő theologiáról" nem is akarunk többé szólani; ennek az ideje lejárt, melyet oly kevés ügyességgel és szerencsével használt; midőn a sergek ütközetre sorakoznak, akkor a közvetítésnek már vége. Hanem mind a két egymással szemben álló oldalon találkoznak még férfiak, kik eléggé higgadtak, hogy ne mindjárt a legszélsőbb következtetéseket vonják, akik arról gondoskodnak, hogy a békülékeny szavak a küzdelem hevében is jókor jöjjenek, a kik azért harcolnak, hogy a harcnak alapos véget vessenek. Két ily férfi között folyt ezelőtt kevéssel egy theologiai párbeszéd. Az egyik oldalon látjuk a hallei Tholuckot, a kit a modern orthodox i a képviselői közé kell számitanunk, ki a reactio évei óta a lutherizmusnak ismételt engedményeket tett ugyan, de a ki a szabadelvű rohamoktól sem zárta el magát soha egészen, mint a milyennek a mult évben általa közzétett „válasz H i r z e 1 lelkész urnák, annak üdvözletére a távolban" (Zuschrift an Herrn Pfarrer Hirzel, auf dessen Gruss in der Ferne) cimü iratában uj jelét adta. A másik oldalon áll Hirzel, zürichi lelkész, a B a u r i s k o 1 áj a, az úgynevezett modern vallásos világnézet képviselője, de a ki az ő álláspontját oly őszinte és jótékony vallásos melegséggel, oly igazi kegyes meggyőződési hűséggel s más álláspontokkal szemben annyi szelídséggel és tisztelettel foglalja el, hogy a T h o 1 u c k iratára tett feleletét: „számadás hitünkről" még leghatározottabb ellenfelei is résztvevő örömmel fogják olvasni. Miután pedig az előbb emiitett párbeszédben legújabb theologiánk történelmének egy darabja félreismerhetlenül tükröződik, jónak látjuk a vita pontjait, melyekről abban szó van, olvasóinkkal közelebbről is megismertetni. Legelőbb is megjegyezzük, hogy a Hirzel theol. iránya egy a nagyobb közönségre számított helvét irodalmi közlönyben, a „Zeitstimmen" cimü időszaki lapban van különösen képviselve. Hirzel ámult 1861. év január havában e folyóiratban mindazon elvtársakhoz, kik Németországban óhajtva várják az időt, melyben az egyház elŐhaladásának eszközlésére ők is ismét a sorba állhatnak és közremunkálhatnak, egy örvendő üdvözletet intézett s egyszersmind T h o 1 u c k egy famulusát is megemlítette, a ki Zürichben a szegény, háborgó helvét egyházért imádkozott. Jóllehet azonban, hogy Tholuck épen nem számíthatta magát azok közé, a kiknek a Hirzel üdvözlete szólt, mégis ugy gondolkozott, hogy a „Zeitstimmen" iránti bizo n