Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-08-31 / 35. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ES KIADÓ-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELOFIZETESX DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 l'rt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 wjkr. M „A KERESZTYEN EGYHÁZ HÁROM ELSŐ SZÁZADÁNAK TÖRTÉNELME. (Vége.) A legtöbb egyházi atya egészen más nézeteket nyilvánított a pogányságra nézve, mint az alexandriai és antiochiai iskola. Ok megelégelték a mythusok, mint az ö igazságos irtódzásuk tárgyának feltalálását, valamint a pogány istenségek állítólagos csudáit, a sátánnak tulajdonítani , vagy azon törekedtek, hogy az Euhemerus magyarázataihoz csatlakozzanak. Az ujabb apologeták két táborra oszoltak. Az egyik, hogy a zsidóknak adott kijelentést még jobban kiemelje, oly komor színekkel igyekezett festeni a pogányságot, hogy abban egyetlen egy fénypontot, s a zsidóságon kivül az isteni életnek egy szikráját sem lehet látni. Szemben ezzel, a traditionalis iskola, a restauratio idejében Bonald és Lamennais által fényesen képviselve, azt állította, hogy az emberiség ó'svallása Kelet- és Görögország tisztátalan mythusai között található fel. Ezen, az emberrel a kijelentés által már az első naptól fogva közölt vallás, állománya szerint, minden népeknél fentartotta magát és egyedül a hagyománynak lehet tulajdonitani mind azt, a mi az igazságból valaha a világon volt. Ez apologeticai iskolák mindenikében a tévedés az igazsággal szorosan van egyesülve. Kétségtelen, a zsidó népnek minden népek felett azon megbecsülhetetlen előnye volt, hogy a maga utján isteni kijelentés által vezettessék az emberiségnek ígért nagy jövő íelé; hanem az már hamis felfogás, mintha a többi népek teljesen magokra lettek volna hagyva: történelmükben s különösen vallástörténelmükben világos nyomait lehet találni az Istentől eszközölt emez előkészítési műnek. Ha egyfelől nem is lehet elvitázni, hogy a népek az ő szétszórodásukban a visszaemlékezések közös készletét vitték magokkal, másfelöl az emberi természeten követnénk el igaztalanságot, ha az igazságban tett minden előhaladását a visszaemlékezés munkájára akarnók szorítani. Az öntudat nem pergament, mely a betűket szenvedőlegesen veszi fel. Elő szerv az s egészen aláírjuk Schelling nagy gondolatát, mely szerint az egymásután következő vallások alakulása az emberi öntudat nagy válságait jelenti. Ha el nem fogadhatjuk is vele együtt, hogy a mythologiák történelme semmi sem egyéb, mint a teremtés történelmének bizonyos nemű ismétlése az ember szellemében, a ki, az eset által a természet hatalmába kerülve, a legalsó foktól csak lassan emelkedhetik a legmagasabbikig, hol a szellem életét újra feltalálja; s ha ő e kalandos elméletet a különböző mythusok még kalandosabb magyarázatai által látszik is igazolni: a nagy filozof főnézete, meg kell vallanunk, szépséggel teljes. Igenis, a különböző vallások, melyek az eset kinyomatát viselik magukon, egyszersmind a viszszaállitás művének előhaladását is jelölik; az emberiségnek az Istenhez való visszatérés útját mutatják azok, a ki várja őket, vagyis inkább clibök jön. Nem szükség, hogy az eset nagy problémáját a maga egész kiterjedésében felállítsuk itt. Egy megállapított tény az ránk nézve, mely a világban és történelemben mindenütt meg van irva. Minthogy a roszat, ha a lelkiismereten erőszakot nem akarunk lenni, a természeti tökélet-Ü9