Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-08-24 / 34. szám

első pillanatra nehéznek látszatott: — de e látszólagos ne­hézségnek leküzdésével egy oly körben igenis könnyűnek s kivihetőnek nyilvánult, melynek tagjai megértvén — ugyanis a gyámintézel nagy jelentőségét, üdvös céljait s magasztos teendőit, — már vallásos benihletüknél fogva is, a szegény elhagyatott prot. egyházak szíves gyámolitására, sajgó sebeinek, a nagy nyomor és inség mely sebeinek megenyhitésére, az esdeklők kérelmeinek meghallgatá­sára, s a siránkozók könyeinek letörlésére , — egyszeri szívélyes felhívásnak készséggel engedve, tisztes neveiket az e célra kibocsátott ívre vetekedve feljegyezni iparkod­tak, óhajtva várván azon vasárnapot, melyen készségüknek e nemes célra szánt kegyes adóját az adakozásnak kegye­letes oltárára megviendik. — Alólirt maga nyitotta meg első értekezletüket, s a szenvedő egyházak nehéz állapo­tának felemlitésekor nem egy köny rezgett a lelkes nők és hajadonok szemében , mely tagadhatlanul a szegény egyházak nyomasztó sorsán való meleg részvétnek eléggé nem méltányolható könye vala. — Ez első értekezlet alkal­mával a kibocsátott női ev. gyámintézeti tervezet szerint elnöknének Horetzky Gedeonné, alelnöknének Veréb Mi­hályné, pénztárnoknénak Valkó Györgyné, s jegyzőnek az alólirt, közbizodalommal megválasztatván, hivatalukban al­kalmi eskü szerint megerősíttettek. E női ev. gyámintézet igy teljesen megalakulván, — az e. e. e. gyámintézeti mozzanatokból, a női gyámintéze­tet érdeklő pontoknak felolvasása s megmagyarázása után, nőink s hajadonaink az értekezlet teremét oly nagy lelke­sedéssel hagyák el, a mily lelkesedés hü prot. magyar höl­gyeinket mindenütt egyaránt élesztendi; ugy a női gyám­intézetnek szép jövőjét bizton lehet reményleni, s a nagy Teremtöt, mint a női érzékeny szíveknek kegyes alkotóját, vezetőjét s tanácsadóját, ama legháladatosabb lelki érzés­nek szent ihletében áldani, dicsőíteni s nagy nevét egekig magasztalni. — Berekesztem közlésemet azon őszinte kí­vánattal, hogy a midőn prot. lelkes hölgyeink e korszá­zadnak felhívó szózatát eléggé megértvén , vajha mennél számosabb helyeken egy, oly tényállás megerősítésére a női gyámintézetek megalakulhatnának, a minőt a lefolyt év­századok s évezredek felmutatni nem képesek, értem azon tényállást, hogy a lelkes nők önként, egy vallásos érzület­nek bensugallatánál fogva járulhattak volna annyi idők óta sokat hányattatott s szenvedett protestáns egyházak gyámolitására. Horetzky Gedeon, száki ev. lelkész. PÁR SZÓ A TISZÁNINNENI REF. EGYHÁZKERÜLETBEN GYAKORLATBA JÖTT SZIGORÚ LELKÉSZKÉPESSÉG I VIZSGA TÁBGYÁBAN, S ÜDVÖZLET N. T. DR. HEISZ­LEB J. TAiVÁB ÚRHOZ SÁROSPATAKON, JUL. 12. 186 2. Mióta prot. egyh. életünk terén, — vallásos kegye­lettel ápolt nemzeti alkotmányos törvényeink s prot. auto­nómiánk aegise előtt, a tévesztett irányú absolutismus szülte baljóslatú, parancsolt egyház-igazgatási rendszer — mint intensiv erő nélküli, hajótörést szenvedett, — oly sok üdvös eszme foganzott s érvényesült, hogy a haladás zász­lója, melyet kizárólag miénknek a viszonosság elvénél fogva nem nevezhetek, — hova-tovább elközelít ama célra, mely egyházi ügyeink buzgó vezérei előtt kijelölten áll, s mely a jelen ivadék egyház-társadalmi életének bizonyára bá­zisa, kezdőpontja leend. Mellőzve azonban minden közérdekű határozatok méltó magasztalását avagy fölemlitését, híven soraim cim­jéhez, egy szintén kor igényelte elvül kimondott s közaka­rattal elfogadott rendszer életbeléptetésére vonatkozólag az eszmetársitásnál fogva — szerény őszinteséggel — ko­ránsem itészi modorban — akarom nyilvánitni figyelemre méltó rövid megjegyzésemet. Ha hasonló munkakörben működőknek hasonló kép­zettséggel, hivatással bírni lényeges kellékül s a kivánt si­ker egyedüli föltételeül tartatik, melynél fogva az egyén az egyetemes érdekének megbízott s felavatott képviselője-, ügyvivőjéül tűnik fel: — bizonyára a prot. lelkész állás­pontja az, hol tudomány, erényes élet, szakértelem, benső buzgalom, — mint az elméleti és gyakorlati képesség fő­tényezői, — együttesen kell, hogy meglegyenek az evan­gyéliom szolgáiban. E szempont vezérlé egyh.kerületi kor­mányunkat, midőn már tettleg életbelépteté az eddigitől különböző s egyenesen saját hatáskörébe emelt, méltán szi­gorúnak nevezhető kápláni vizsga letételét. S ez eddig, tagadhatlan, ugy a vizsgát adandóra, mint a közvéleményre nézve szükségessé vált fontos intézkedés; — mert mig egyfelől csak is a kellő tulajdonokkal birók bocsáttatnak be az Úrtól nyert örökségbe, — addig az utóbbi meggyő­ződve leend a próbatét részrehajlatlan szigorú voltáról; — s igy megszűnik amaz előítéletes gondolkozásmód, mely a lelkészi pályára lépők szellemi tehetségét ez vagy amaz egyházmegyében történt megvizsgáltatástól mérlegezé. De bár a haladó kor kívánalmainak megfelelő modor­ban alakult s a közhelyeslést kiérdemelt légyen is ezen, az egyh.kerületi küldöttség színe előtt történendő vizsgaadás, — mindazáltal lagadhatlan, mikép végeredményében az eddig gyakorlatban volt rendszerrel ugyanaz marad, vagy kategorice szólván : az is, ez is : egyoldalú intézmény. — Mert vájjon a küléletben , illetőleg a lelkészség folytatásá­ban, tapasztalható-e csak parányi lendület is az egyházi hivatalnok érdem szerinti méltányos dijazásszabályozása iránt?.. Nem látjuk-e folytonosan, miként evangyélmi szol­gálatunkban a jutalom a tehetséggel s tevékenységgel, fáj­dalom ! sokszor megfordított viszonyban áll? .... Közel ki­látásban van-e már ama sociale beneficium positiv létezése, melynek alapját annyi nemeskeblü jeleseink példás buzga­lommal tevék le; — hogy ha tökéletes egyenlőség e töké­letlenség honában a lelkészi fizetésre nézve sem lehel; a jog, méltánylat és osztó igazság elve szerint nyujtassék annyi jótékony segély az önfentartás nehéz gondjaival küzdő szegény ref. lelkésznek, hogy legalább az Urnák szentelt napon, midőn kisded egyházának könnyen meg­számlálható hívei templomba gyűlnek az életnek beszédét 68

Next

/
Oldalképek
Tartalom