Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-01-26 / 4. szám

Gál ellen is lett volna intézve, — a történelem mezejéről végképen ki kell enyésznie. Mindezek mellett megállhatónak tartom azt, hogy Huszár Pál jóval későbben, nevezetesen a XVI-dik század közepe táján, csakugyan lehetett debreceni lelkipásztor. Noha ugyanis én egykorú vagy csak közelkoru biztos adatot is sem az irodalom mezejéről, sem a levéltárakból nem ismerek, mely Huszár Pál debreceni papságát mutatná: mindazáltal mégis bátran elfogadhatjuk ama felvételt, miután egyháztörténelmi íróink a mult század elejétől fogva határozottan s egyezőleg emiitik Huszár Pál debreceni papságát. Ember Pál pl. igy: „Gallus Huszár (tunc Gál pap dictus);'4

Hunyadi Ferenc pedig igy: „Gallus Huszár Anaxius (Gál pap). Prinium pastor debrecinensis, mox circa 1557 awariensis, tandem ad íinem vitae, circa 1577 papensis, ibidemque superintendens.'4 Volt-e Huszár Gál csakugyan Pápán lelkipásztor és superintendens: most nem vitatom. Ez ideig legbizonyosabb az ö óvári papsága, mert ez, mint meglátandjuk, egyházi beszédeiben kétségen kivül igazolva van. Szintily bizonyos az is, hogy ő volt lelkipásztor K o m j á t i b a n, azon nyitramegyei hajdan tekintélyes reformált helységben, hol az ismeretes kánonokat alkotó zsinat is tartatott, de a hol most már s körülbelül több mint egy század óta nyoma sincs többé a protestantismusnak. Huszár Pál komjáti lelki— pásztorságáról, a mely pedig az Ő életének végére, s igy országos liirü korára esik, egyliáztörténelmi irodalmunk mindez ideig semmit sem tudott; szükség tehát ez uj adatot a maga eredet* forrásából kellőleg- igazolnunk. o O Bornemisza Péter, nagyhírű s hatású egyházi és irodalmi férfiú, Huszár Pál kortársa, a maga ily című müvében i ..Másik része az evangyéliomokból és azepistolákból való tanúságoknak, melyeket a keresztyéneknek gyülekezeti be szoktak prédikálni minden ü n n e p d. a p,'4

stb., mely 1574-ben Semptén nyomatott, s

melynek ajánlólevele is ugyanott, ugyanazon évben, július 25-dikén kel, — ezen műben, mondom, a 664-dik levelen ekként ir Bornemisza: „Most is sokakon, rettenetes kisérteteit látjuk az ördögnek; szintén az tájba, hogy ezeket irnám, hozának hírt egy asszonyról, ki midőn életibe jeles hitit és szent életű volna, halálakor lelkipásztorának nagy jajszóval panaszolkodott kárhozátjárói; kit midőn biztatna a pásztor és emlékeztetne régi hitéről, ezt feleli, hogy noha volt hite. de kicsípték azt, és hinne ha hihetne. Ezt hallván, térdre esvén a hivek, midőn imátkoztak volna érette: ottan megvidulván, mond az seregördögnek, kire néz vala: hiába gyühösködel rajtam, mert meggyőzet az én Krisztusom tégedet, kinek általa az örök életre megyek, és ez szót mondván, ottan lelkét kibocsátotta/4

Ezen sorokhoz, ezen jegyzetet teszi oldalnyomatban, maga Bornemisza: „Comiatin, Huszár Gál előtt történt.4

' - Miután mind Sempte, hol Bornemisza, mind Komjáti hol Huszár Gál lakott s amaz esemény történt, Nyitramegyében s egymástól alig egy pár órányira feküsznek: Bornemisza tudomásának és állításának igaz volta felett nincs mit kételkednünk. Sőt a közlött sorokból s más adatok egybevetéséből azt is nagy valószínűséggel állithatjuk, hogy Huszár Gál komjátii papsága 1570 tájára, tehát oly időpontra esik, a mely után az ő életének többé semmi nyoma, s igy meglehet, hogy hamvai épen a komjátii földben nyugosznak. De lássuk már most Huszár Gál műveit. 1557-ben október 26-ik napján Bécsből irt ö egy levelet Bullinger Henrich zürichi nagy hirü lelkipásztorhoz, a helvét hitvallás szerzőjéhez. Ezen levélben, mely ki van adva mind Ember Pálnál, mind a Miscellanea Tigurina-ban, fájdalmas érzéssel rajzolja Huszár Pál azon nyomort, melyet a magyar nép a törököktől szenvedett; panaszolja hogy a törökök alatt nem álló protestánsok, a római katholikusok, s különösen az esztergomi érsek és prímás Oláh Miklós által düliösen üldöztetnek ; de magok a törökök vallás miatt nem bántanak senkit, söt sokszor csendesen végig hallgatják a templomi tanítást, s midőn az úrvacsora kezdődik, békével kimennek. Miután ezeket terjedelmesen előadta, tanácsot kér tőle bizonyos házassági ügyben, hogy t. i. mitévők legyenek a magyarok azon gyakori esetben, midőn a feleség, a törökök által fogságra hurcoltatván, évekig oda van, mi alatt a férj megházasodik ; azonban az elrablott nő visszatér, s ilyenkor némelyik férj hajlandóbb ezt fogadni vissza *