Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-07-20 / 29. szám

Továbbá, miután az egyházi ünnepélyes szertartás és a szellemi s anyagi állásának megvizsgálása az Istenházában bevégződött, — azt délután két órakor egy fényes, de barátságos lakoma váltotta fel. — De azt kérded nyájas olvasó, kié itt ismét az érdemkoszoru ?— Amaz a magyaros szívességről és valódi mártai készségről ismeretes nemes keblii n. - g o s G o 11 h á r d István úrhölgyé, ki nem ugyan Ön kastélyában, hanem az evang. paplakban, a magas, nagy és kedves vendéget díszes környezetével együtt magyar keblű vendégszeretettel megvendégelé. Nem hiányzott itt semmi, mi az élet füszerezéséhez, a kedélyek megvidámitásához tartozott; voltak itt sérseki, somlai fehér, voltak itt zsippói somogymegyei vörös, voltak itt édes és francia pezsgö-neetárok a nagyságos asszonyság és Zichy Antal úr szívességéből. — Igénybe vétettek itt a tisztelt asszonyság rendeletéből az ö szobaleányai, Zichy urnák inasa délben, estve és másnap reggel a szolgálatra. Estve a szeretetre méltó úrhölgy kastélya ablakait nemcsak hogy kivilágitá , hanem a központi ablakon levő t r a n s p a r e n t, melyen e nemzeti szinti betűk valának olvashatók: „HAUBNER MÁTÉ ÉLJEN/' az evang.superintendes irányábani határtalan tiszteletét tanusitá. Ezzel egyértelmüleg a paplak és iskolaház is ki volt világítva. — Ugyanis tudni kell, hogy nagyságos Gotthárdnö aszszonyság kastélya, a paplak, iskolaház és templom udvarának átellenében délnek fekszik, közöttök a nyolc öl szélességű sétatér (promenád), s igy a kivilágítás a három épület között mint vette ki magát, gondolhatni. De még itt sem szűnt meg kimerithetlen forrása magasztos lelkületének. Mert másnap reggel ismét a paplak szobaajtajától le a diadalkapu alatt, harántékosan kígyózva a tizenhat lépcsőn alá, sétatéren keresztül az utcáig, hol az ö diszes négyfogatú kocsija állott, a menetet saját szőnyegeivel saját cselédjei által lerakatta, és a távozó egyházfőt részvevő keble áldásával örömkönyek búcsújával, mig csak szemeivel láthatá, megható érzeményekkel kisérni ésDöröcskére is, a legközelebbi szomszéd egyházba jó két órányi távolságra saját négyfogatú díszkocsijában ön tisztje kíséretében elvitetni nagylelküleg kegyes volt. Mindezt pedig szerény leereszkedéssel és azon rejtelmes szívességgel, melyet a nagy világgal tudatni nem akart, tenni ohajtotta, azon fényes megnyugtató öntudattal kecsegtetvén önmagát, miszerint „n e tudja a bal, mit cselekszik ajob b." Valóban ezen önzéstelen keblű, emberbaráti tetteiről és mindenekhez egyaránt viseltető szeretetéről ismeretes úrhölgy, — kinek minden lépését áldás kiséri, — u. in. G o 11 h á r d I s t v á n n ö, s s. Kovács Borbála ö nagysága, ezen valóban fényes jellemű, magasztos kiapadhatlan forrású szívessége által mind az egész ünnepélyes vendégkoszorunak, mind a tabi ág. evang. egyház híveinek, mind a szélesen kiterjedő nagy vidéknek figyelmét magára vonta s szíveiket a legnagyobb hálatiszteletre kötelezé le. S igy e nap junius 29-én Tab mezővárosunk s annak vidéke minden felekezetű lakóinak valóban szokatlan élénkséget idéző örömteljes ünnepe vala, miután az örömmámorba merül ve, több izraeliták is az előkészületi munkálatokban a nagyságos G o 11 h á r d n ö ű r h ö 1 g ynelt segélyt nyújtva, a kedves nagy vendég — főtisztelendő Haubner Máté superintendens urnák fogadásában élénk részt vevének, s e szent és magasztos ünnepélynek boldog emléke a jelenvolt tisztviselők s utódjaik keblében irva marad az élet véghatáráig. Németh Sándor, tanitó. ifj. K a d 1 i c s k ó István, gondnok. SZÁK, jun. 26. 1862. A női ev. egyházi gyámintézetnek megpendített szent eszméje megszülemlett, s hogy ez nemcsak népesebb, hanem kisebb egyházakban szintén viszhangra talál, s nagy lelkesedéssel fölkarollatik ; annak valóságát mint tényállást a száki anyaegyháznak kelhelyi liókegyháza isigazolja. — Kethelyi fiókegyházunk az anyaegyháznak dicső példájától indíttatva, annak nyomdokait híven szem elölt tartva s azokon biztosan haladva, a mult hó 22-én saját körében a női ev. egyházi gyáminlézetet hozta létre. — E nevezett fiókegyháznak kiváló dicséretét jellemzi, hogy a lelkes nők és tisztességes hajadonok majdnem egyenlő számmal egy kibocsátott ívre feljegyzeit neveikkel ez intézetbe léptüket nyilvánították, s első ülésüknek mielőbbi megnyitására az alulirtat bizodalmasan felkérték, hogy arra szánt kegyes adományaikkal a női gyámintézet üdvös céljainak előmozdítására haladéktalanul befolyhassanak. — Eletemnek legörvendetesebb jelenségei közé számítom e boldog napot, mely napon ugyanis ily kis számú, alig 180 lélekből álló liókegyházamat a t. c. olvasó nagy közönségnek mint egy oly egyházat van szerencsém e pár igénytelen sorokban bemutalni, mely az anyával vetekedve mindig versenyt halad, s a helyett hogy attól nemes haladásában csak egy lépésnyire is elmaradna , annak nyomdokait mindenütt híven követi. —A női ev, egyházi gyámintézet első ülésének megnyitása közohaj szerint haladéktalanul teljesedni fog, hogy ez alkalommal a lelkes nők és tisztes hajadonok megízlelhessék azon lelki fris örömnek édességét, melyben a kegyes célokra szánt adományok részesítenek, a midőn a kegyes adakozó szíveket amaz isteni nagy jutalomnak Ígéretével betöltik. — Ad ja is az ég, hogy ily szép lelkesedési tények minden protestáns helyeken magasan fenragyogjanak, mennél tágasabb mérvben mutatkozzanak, s a gyámintézet nemes fájának felvirágozására azután is mindenkor befolyhassanak. H o r e t z k y Gedeon, száki ev. lelkész.