Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-07-20 / 29. szám

TÁRCA. MISSIOI LEVELEK DR. BALLAGI MÓRHOZ. XXXVII. Oly kevés itt az öröin ; s életünkben ha nyílik is olykor, mi egyéb az, mint tövisek közt egy ritkán nyiló virág, zivatarban egy elhaló sóhaj. Ha örülünk is olykor, nincs-e pillanat, midőn ugy érezzük, mintha megrabolva volna keblünk minden drága kincstől; midőn számitásunk és reményünk alkotmánya mintha keblünkre akarna omlani: mindenfelől pusztulást látunk, s életünk bár virulhatna, ugy tűnik föl, mint egy száradni indult fa, melyet hasztalan csókol a késő tavasz, többé nem lesz zöld, nem borul virágba koronája. Fájdalom! van sivár időköz éltünkben, midőn maga az élet is fáj, s mint nagy viharban az erdők galyja, lelkünk minden érzelme összekuszálódik. Ez a próbáltatás ideje, melynek súlyát nem egyszer érzem én is; mint éji rém felkelnek ilyenkor sírjaikból multunk kinja és fájdalmai s a jelent a maga meztelenségében mutatván, beszélnek a jövőről sötét dolgokat, hogy teher legyen élet és remény, s lelkesedés a nem mindennapi dolgokért hiú lángnak mutatkozzék ! A kísértés ez órája azonban nem tarthat soká, s ha eltűnt: lelkünk ismét összeszedi magát, a kétség és bánat habjaiban megförödvén, készen állunk uj küzdelemre. ínség, nyomor, omló élet semmi, de semmi tekintetbe nem jő, a riadót önnön lelkünk fiija, s lelkesedve megyünk mint valamely égi zengemény után, mig össze nem roskadunk. Ne sokalják önök a léleknek ez önvallomását, mely bar fáj, de jólesik. En lelkemben és pályámon a küzdelem oly nagy harcait viselem, melynek kinja közt nem egyszer sötétül el lelkem világa. Es ha a küzdés nehézsége mellett még a cél jövő diadala is kétes sugárral előnkbe jő; ha keblünk a helyett, hogy vagy egy rokon kebeltől vett lángot, melyet magában kell hordani — legalább egy kis meleg szellöcskét kapva ; e helyett, mondom, sebzett haza bizonytalan jövővel, testvérek és barátok közel és távol bánatos elborulással — bár jobb sors reményével — mint síró angyalok tűnnek föl képzeletünkben: ne modjátok, hogy ez fogyatkozása a hitnek : ez a valóságtól elborzadt s lángjait szétszórt lelkünknek fájdalmas láza, melyből véres tusa után meggyengülve de ujulva szoktunk előlépni. Legyen vége a merengésnek, mely lelkemben nem annyira az elhagyott költészet felsíró sóhajtása, mint pályiím nehézségeinek sokszor egész érezése. Magyar és Erdélyországból a missióra kegyesen gyűlt adomány, hála a segedelmek urának, oda juttatott, hogy a ploesti parochialis helyért immár csak 75 aranynyal tartozom, a pitesti templom nem sokára kész lesz, habár még arra a híveknél mintegy kilencven arany deficitje van az ekklézsiának. Azután Ploesten kell iskolaházat s templomot építenünk, mely két három év alatt, ha Isten és a jók segedelmével végbement, addig a szászkuti ekklézsiát is jó karba hozván, négy kerületet csinálunk a mostaniból; a moldvaira azután ügyel a szászkuti, a kis-oláhországira a pitesti, s a nagy-oláhországira a ploesti és bukaresti lelkészek. Ez ugyan még most csak terv s még kiszámithatlan küzdelem és sok áldás kell, hogy az itteni egyházak maradandó alapon virágzásra emelkedjenek ; de ha ember kétségeskedik is: Isten előtt nincs lehetetlenség, s ö szerfelett segít, ha valamit keblünk egész buzgóságával akarunk. A ploesti parochiális hely miá a múltkor Bukarestben lévén megnéztem az ottani ref. temetökertet, mely mintegy tizenhat holdnyi s egy része temetkezésre, a nagyobb rész pedig szántóföldül használtatik. Ezen temető hely rendbehozásának érdeme tiszt. Koos atyámfiát illeti. Kissé távol lévén a temetőhely a várostól, egy temetőőr ügyel fel reá; a sírok mind virágokkal vannak beültetve, hogy kinek-kinek kedves halottja fölött a feltámadás példázatai viruljanak. E helyet tiszt. Koos társam eperfákkal szándékszik beültetni egészen, hogy annak jövedelméből később lelkész és tanitók jobban fizettessenek s az egyház alaptőkéje is gyarapodjék. Isten segítse öt, hogy érje meg buzgó szándéka örömét. Nem hagyhatom még említés nélkül azon nemes igyekezetét is a bukaresti egyháznak, miszerint jövő tavaszszal a mostani ócska és kicsiny fatemplom helyébe egy uj és díszesebbnek önerőveli építését határzá el, s erre a maga körében gyűjti is a segedelmet. Előbb ugy volt, hogy egy emeletes iskolaépület építtetik, melyben lesz fölül a lelkész, alul a tanitó lakása s iskolahelyiségek, mivel a mostaniak szintén gyenge állapotban vannak; később a nép a templom építését tartá sürgősbnek s abban történt megállapodás. Isten adjon segedelmet mindkettőre; ha élek, én is vinni fogok hozzá ha csak egy darab követ is. Bukarestben van egy baptista, mint magukat nevezik, de sajátlag anabaptista társulat „keresztyén társaság" név alatt. A társulat, melyet az angol missionarius szerkesztett, ki egyszersmind elnöke is : mintegy 16 férfit és 11 nőt számlál a gyermekeken kivül. Mindnyájan a ev. és rom. kath. atyafiak közül valók. Reform, vallású csak egy van ki segiti a társaság fenállását, de maga, mint mondja, nem rendes tag. Én még kora tavaszszal voltam ott, hol istenitiszteletre összegyűlnek egy asztalos házánál, ki, papjok nem levén, prédikálgatni szokott német társainak. A magyaroknak egy Tábori nevű szintén asztalos szokott beszédet tartani. Figyelemmel beszélgettem velők, s tapasztalám, hogy a szentkönyvben még a nők is némileg jártasok s mondásaikat onnan erősítgetik. Könyvből imádkozni nem szoktak, s az imádságot átalán mindenkinek saját lelkére hagyják. A kisdedeket azon okon nem keresztelik meg, mint emiitik, mert még a kiskorban nincs eszmélet, s hasznosabbnak vallják ezt a 12 éves korban hajtani végre, mikor egyszersmind részeltetik Úrvacsorájában is, melyben kenyeret és bort vesznek Krisztus halálának emlékezetére. Krisztus is nagy korában keresztelkedett meg úgymond s a mi értelmünkre, hogy a gyermek már kisdedkorában a vallás kebelébe fogadtassék : nem hajlanak. Mint mondják, ki az ő társaságukba akar lépni, a Szentlélektől kell újjászületnie, mint ők születtek; mintha oly könnyű dolog volna a Szentlélek általi látatlan újjászületés. Halottjaikat még most vagy