Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-07-20 / 29. szám

Mi nem építők reményünket ingó homokra, mi az égre tekintettünk, azért nein is csalatkozunk. S épen azért, kinek keblét magasabb élvek utáni vágyak nem dagasztják, kinek vágyai csak idelenn keresik éleményöket: csudálkozni fog határtalan örömünkön, melyet főtisztelendőséged szerencsés s várva várt megérkezése keltett bennünk. Igen, mi az égre tekintettünk, s látván a napot felhők közé búni, meg ismét derültebb arccal kimosolyogni, azon édes reményt meritök abból, miszerint egyházunk egyik ragyogó csillaga is, habár hosszú ideig elfödve szemeink elöl, végre is át fogja magát törni a setét fellegek rétegein, s ott fog tündökölni ismét egyházunk egén. S mi boldogok valánk e reményben, lelkünket a hoszszu várakozás nem tevé csüggeteggé. Részvevő keblünk imája kiséré a távozót, — fiúi szívünk hála- s örömdala fogadá az érkezőt, mely ma kétszeres erővel tör ki keblünkből, midőn szerencsénk van, magas megjelenésének szívből örvendhetni, — s fötisztelendöségedet szellemi lelkesedéssel üdvözölhetni. E szempontból indulva ki, jó dolgot vélek cselekedni, midőn ez itt fényesen egybegyűlt s eszmékben öszpontosult nagy tömeg szellem-sugalta önzéstelen kebeléből kiáradó örömérzeteit tolmácsolva, azt kivánom hogy fötisztelendöségedet az egek Ura mindnyájunk lelki vigasztalására, hitvallásunk diszére, hazánk s egyházunk közjavának előmozdítására sokáig tartsa. Éljen. Ezután a lelkész egy nemzeti szalaggal befoglalt latán nyelvű iratot nyujta a szeretve tisztelt püspöknek, ilyen nyilatkozattal: „Szellemi elragadtatásom s határtalan tiszteletem jelzálogául — ez igénytelen iratomat elfogadni méltóztassék, mely fötisztelendőségednek boldogságot, megelégedést esd le a magas egekből, és azt kivánja, hogy sokáig É Íj en ! — utána a levegőből hasító „Éljen!", melyre az ünnepelt egyházfő ismét megható, velős szavakkal felelt, s a tömérdek nép örömkönnyet s lelkes éljen hangjai között testvéri csókkal szoritá kebléhez a szónokot s pályatársát. Ott álltak jobb és balfelöl a tahi egyesült cehek tisztes férfiai tizenkét égő lámpákkal, u. m. a csizmadia, lakatos és takácsok é—mindenik külön-külön négynégy lámpával, — olt az egyház elöljárói, — a fehér ruhákba öltözött köszörűs szüzek, az ez ünnepély magasztosságára lerakott hársfák örömöt jelentő lombjai sorába hintvén a zöld galyak és külön-külön színű virágokkal, a magas, a nagy, a kedves vendégnek űtját be a paplak szobájáig. Itt a bevonult egyházfő kissé magára hagyatva — nyugodva s papi köntösébe átöltözködve — a közben, egy odai hangú magyar költeménynyel, sajátlag annak egy díszpéldányával tiszteltetett meg, melyet a tabi evang. közönség és ön nevében e célra készített annak lelkésze. Azután, háromszori harangozás után ismét a rendben felállított nemes céhek égő lámpái s koszorús leánykák kíséretében, — hintve a zöld galyakat útjára, fényes környezetével az igen díszesen felékesített templomba ment, hol kiválólag az oltár, a szószék, egyházszerüleg ugyan, de igen fényesen vala díszítve, annak oszlopai harántékosan kígyózva lefutó zöld galyakkal körülövezve, fehér bokréták s szalagokkal a gyertyatartók és csillárok, az oltár kerítése virító kelmékkel, a körzsámoly veres posztóval ékesítve. A menet az utcától fogva, — hol a várva várt és határtalan örömmel üdvözölt kedves egyházfő díszkocsijáról leszállt, kígyózva a paplak szobaajtajáig s onnét ismét kígyózva egész a templom oltáráig szőnyegeken haladott, jobbról balról hársfaágakkal elrakva, zöld fűvedkel meghintve, — szinte a templom belseje is hársfaágakkal feldíszítve és az oltárnak benső padlózata dupla szőnyeggel letakarva. Itt állj meg kegyes olvasó! és kérdezd: „Vájjon az előkészületekben kinek homlokán virít leginkább a borostyán ? Ismered-e az országszerte — de még külföldön is — a honleányi, emberbaráti, nagylelkű, kegyes tetteiről egyaránt tündöklő G o 11 h á r d Istvánnö született Kovács Borbála assz. ö nagyságát? Ha csak kissé ismered is, ha csak hirét hallottad is, ö az egyedül és kizárólag, országosan ismert nemes tettekben gazdag lélek egész fényében a közelismerésnek, ki mind a szőnyegek lerakatásában, mind a diadalkapu elkészítésében, mind az oltár, szószék és egész templom feldiszitésében, szóval az egész előkészületi munkálatban magasztos érdemgyöngyöket fűzött ismét ujolag fénylő koszorújába. — 0 (a kath. egyház híve), egy valóban dicső jelentőségű, és a közjóért lángoló buzgóságának, határtalan áldozatkészséggel párosult jótékonyságának, önsugallta kebléből kifolyó remekét tanusitá tabi ágost. evang. egyházunk irányában, midőn az országosan szeretve tisztelt egyházi főnök, főtisztelendő Haubner Máté superintendens úr iránti mély tiszteletből nemcsak mindenütt ön tisztelt személyében jelen volt az előkészületeknél , hanem a cselédek személyzete is három nap egymásután az ö parancsára talpon lévén, segélyt nyújtott az egyház híveinek. A hársfaágakat, a zöld galyakat saját erdejéből hulláról minden kímélet nélkül, a nagy munka idejében önmaga szekerein meghozatni szíveskedett. — A sokféle színezetű kelméket saját kastélyából felhasználni , alkalmazni, — ez nem levén elengedő, piros posztót az oltár zsámolyára, piros kelmét az utcai alsólépcsök oldalaihoz, saját pénzén vásárolni s a felsölépcsözet környezetét is jobbra-balra letakarni parancsolá. — Csak hogy az Úrnak áldottját, az Isten küldött követét, határtalan tisztelettel üdvözölhesse mind maga, mint az evang. egyház. Ö a dicső honleány, kinek minden lépése szeretet, jótékonyság, ez ünnepélyes alkalommal főtisztelendő superintendens urunk elébe a maga saját négyfogatú díszkocsiját Bábonba, a szomszéd evang. egyházba küldeni, a főpapot és környezetét Tabra elhozatni nemcsak, hanem a nyilvános örömérzetekben szívélyes önzéstelen részt venni, úgy mint az ezen körlátogatással kapcsolatban levő egyház terheiben is, melyeknek a tabi evang. egyház iránti kiméletböl nagyobb részét ö viselte, a legönzetlenebb részvéttel osztakozott.