Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-07-20 / 29. szám

az alig 700 lelket számitó kecskeméti a'gostai egyház díszes templomot emelhet, ö hintette volt; buzgó híveinek keblében jó földbe esett az, s a mostani lelkész erélyes hazafias törekvése olt nagygyá nevelhette a csemetét, és pártoltatván, megérleltetett az üde gyümölcs a község lelkes tagjai által. Az alapkő letételénél főt. Székács József egyszerű remek beszéde még inkább tágitá a kebleket a testvéri szeretet befogadására, mire a szent háromság nevében három kalapácsütést tett az okmányt magában foglaló alapköre ; ezután a jelenlevő evangyélmi lelkészek, névszerint nt. Juhász Ferenc, a pesti kerület föesperese, Torkos Károly, a békési föesperes, Sárkány János előbb kis-kőrösi, most aszódi lelkész és esperességi jegyző, Zámolyi J. ceglédi és Láng K. szt.-mártoni lelkészek és dékánok egyegy rövid alkalmi mondattal tették a kalapácsütést; mire a világiak sorát — Ivánka Imre, a ceglédi, és az egyesült tápió-szelei és farmosi egyházak felügyelője, nemzetünk korszerű jelszavát hangoztatva: „egyetértés mindenben" — nyitotta meg. A testvéri szeretet és egyetértés, az erős hit erélyes hangján intézte a helybeli helvét hitv. lelkész nt. Fördős Lajos imáját Istenhez, áldást könyörögve a buzgó törekvésre, melyet föl. Székács József ihlett szavakban mondott a gyülekezetre; s a református tanulók jól begyakorlott énekkarának lélekemelő hangjai között kezdénk a világosság és igazság terjesztésére emelkedő házból távozni, midőn még az építészek búcsúszavai kellemetes utóhangként zárták be az ünnepélyt, melyben a lakosság nagy része minden valláskülönbség nélkül részt vett, és minden hitfelekezet lelkészei által és pedig a katholikusok helybeli prépost, a Kegyes- és Ferenc-rendiek házelnökei által; a reformátusok a helybeli és nagy-körösi lelkészek, az oskolaigazgató és tanári kar által, a görög nem egyesültek lelkészük, a zsidó község rabinusa személyében képviseltetett. 1 y2

órakor, mintegy 100 terítékre rendezett lakomához sereglettünk, hol a kedélyes társalgás, a lelkes, élces, testvéries és csípős pohárköszöntések egymást váltották fel, s a jelenlevőket a legszívélyesebb hangulatban tartották, melyet csak afeletti sajnálkozásunk háborított, miszerint szeretett föpásztorunk tovább nem mulathatván, a délutáni vonattal, és vele néhányan távoztak. Az indóházhoz lovaslegények kisérték a superintendenst. s az olt összesereglett díszes közönség harsány éljennel búcsúzott vendégétől. Kecskemét a vallásos türelmesség és egyetértés ritka példáját mutatja; nem híjában, hogy e város hazánk kellő közepében fekszik, és fajunk lypusát tünteti fel, ez érdemben is mintegy mintaképe a magyar nemzet szabadelvű igazságszerctetcnck. — Még a reformalio idejében, midőn a vallásos üldözések ország-világszerte foganatban voltak, e város statutumot hozott, miszerint mindenki, a ki e város valamelyik polgárát vallása végett üldözni merészelné, vagy csak egy sértő szóval is illetné, büntetés alá esik ; ekkor egyszersmind el lett határozva, hogy a városi főtisztségek a római katholikusok és a reformátusok között mindenkor egyenlő számban fognak felosztatni, és az egyházak a város által nyújtandó jótéteményekben egyenlő mértékben részesittetnek; a csekély számban l£vő nem egyesült görögök a kalholikusokhoz, a még csekélyebb számmal levő ágoslaiak a reformátusokhoz számíttattak; ezen bölcs intézkedés fennáll mai napig, és a szeretet; az egyenlőség és egyetértés békeangyala minden időben ótalmazla e várost védszárnyaival és tette lehetővé, hogy az erösebb egyházak testvéries támogatásának örvendve, virágzó karban élhetnek a gyöngébbek is, mely türelmesség a helybeli zsidókra egész mértékben kiterjed. A békeangyala őrködjék felelted ezentúl is Kecskemét ! Már rég megértetted a jelenkor jelszavát: Egyetértés mindenben. (M. S.) NYILATKOZAT. A Protestáns Egyház és Iskolai Lap 23-ik számában, mint buzgó protestáns olvastam a dunántúli helv. hitv. egyházkerület Veszprémben május 19, 20, 21, 22-ik napjain tartott gyűlés érdekesebb tárgyait nagytiszteletü Nagy János barsi esperes úr közlése folytán. Örömmel olvastam fögondnok gróf Széki Teleki Gyula ö méltósága azon meggyzözödését s lelke sugallatát, miszerint kerületi gyűlésünknek gyökeres reformra van szüksége. Osztozom én is a nemes gróf véleményében, azon hozzáadással, hogy nemcsak kerületi gyűlésünknek, hanem kerületi törvényeinknek is. Oly szent igazság ez, melyet minden buzgó protestánsnak szem előtt kell tartani. Megragadta továbbá figyelmemet a helyettes vagy segédlelkész helyben nem maradhatásáról az egyházmegyéktől bekivánt véleményadás, s fájdalommal olvastam, hogy e tárgyban egy egyházmegye véleményt nem adott, egy pedig közvetítőt ajánlott, 4 megtartani, 3 eltörölni kívánta, s igy általános többség nem fejlődhetvén ki: újra véleményezünk. Azt mondja n. t. Nagy János esperes úr, csodálatos, hogy midőn tudtára minden egyházkerület jónak látta eltörölni az evangyéliom és canonellenes szabályt, mi ebben conservativek vagyunk ! En magam is csodálkoztam rajta, osztom tehát esperes úr azon véleményét, hogy egyházkerületünkben is ez elavult törvény, mint a protestantismus elvével különben is meg nem férő, cl fog töröltetni. — El fog pedig annyival is inkább, minthogy vannak egyházmegyék, melyek ha némileg megtartják is, de sokszor a körülmények miatt, kénytelen maga az egyházmegye a saját maga által hozott törvényt megrontani, — tudnék rá példát hozni eleget, de elmellőzöm. — Van egy egyházmegye, mely pedig a gradualis promótiót tartja törvényének, és mégis annyira uralkodik benne a nepotismus, hogy ismerek pár lelkészt, kik alig fél- vagy legfeljebb egy évig segédkedtek, mások pedig mellettök 5 — 6 éves káplánok, — ha tehát valami törvény, vagy tartsuk meg, vagy ha a körülmények szerint akaratunk ellen meg nem tarthatjuk, törüljük el. — De különös is az, hogy egyházkerületünkben valahány tractus, annyi törvény, any-58