Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-01-19 / 3. szám

91 100 m a d i a m e s t e r s jelenleg városunk szolgája és neje Benyo Judit volt, kik szinte becsületben őszültek meg az egybáz és város hü szolgálatában A férfi itt a 75-ik, a nő a 70-ik évet lépte át s már boldog házas­ságuk 51-ik éve viradt fel reájok. Ezen hitsorsosinknak többször adatott élclök utján ürömpohár kezeikbe, de öröm­mel áldák az Urat, mert mindannyiszor megsegité őket, örömmel emelé különösen a nő ég felé hálára kezeit, hogy a mennynek ura azon nem remélt kegyre méltatá, misze­rint nemcsak nagyalyja és anyja aranylakadalmát szemlél­heté mint unoka 1836-ban, hanem most önmaga is hasonló köztisztelet tárgya lehetett. Őrködjék fölöttük sírokig ke­gyesen az Úrnak angyala ! E két aranymenyegzöi pár az Úrnak nevében megál­datván, az egyház két legidösb tagja lépett az oltár elé, ki­ket, a szentirás azon intésére figyelmeztetvén a hívek: ,,A vén ember előtt felkelj és azöorcájátmeg­becsülj eda felállással tisztelt meg, bár csak szegé­nyebb polgárosztályhoz tartozók, az összes gyülekezet. Megérdemlé pedig ekét öreg, névszerint özvegy S z t a n­kay András mészárosmester B e r z é t é r ö 1, ki 83 éves dacára még gyalog jár, midőn csak lehet, egy óra távolságról az Úrnak házába és özvegy Minik Pá Iné született M o j z s e s Judit Rozsnyóról, ki 82 éves, e megtiszteltetést nemcsak azért, mert életök ösvé­nyén a hit nemes harcát harcolták s az Úr házának sze­relme ernészté keblöket, hanem azért is, mert ők szemta­núi voltak a templom építésének és felszentelésének s egye­dül álltak azúr házában a sok ezer közül mint olyanok, kik a buzgó apák és anyák hírmondóiul felmaradtak s a kegyes ősök hattyúdalát zengedezék, hogy kegyes életre s egy­házszeretetre buzdítsák az utódokat. Támogassa őket az élet utain védkarjaival a mindenható s vezesse kegyesen a sírig s ha végórájok elérkezend, mulassák be őket, mint hí­veket az Úrnak Jézus és a mennyei angyalok ! E jelenet után, mely megindulás nélkül nem hagyott egyetlen szívet sem s mindenkit önkényt könyekre indított, még 23, 70 és több éves egyháztag áldatott meg, mire azután a főíma elmondatván s az „Isten téged áldunk, té­ged Úrnak vallunk" szép és magasztos ének egy verse fel­állva elénekeltetvén és az ároni áldás két lelkésztárs kör­nyezetében a gyülekezetre adalván, a hívek lélekben és igazságban erősödve, hitben és erényben növekedve s az örök életre érlelve, részint házaikba, részint pedig köz­ebédre oszoltak, melynél hogy az egyházért, városért, ha­záért testvérfelekezetekért és számos egyesekért a lelkes üdvpoharak nem hiányoztak, szükségtelen mondanom. Igy folyt le templomunk felszentelésének háromne­gyed-százados ünnepélye mindnyájunk lelki megelégedé­sére, a lelki élvezet mellett azonban az egyház anyagi jól­léte sem volt elfeledve, mert templomunk hajózatának pála­köveli megújítására 1-ör táncvigalom tartatott 2000 sors­jegy kihúzásával összekötve; 2-or műkedvelők által szín­darab adatott elő; 3-or ofrertoriuin tartatott, mely három együtt a kitűzött célra 700, o. é. frt tiszta hasznot jöve­delmezett. Templomszentelési ünnepélyünk ennélfogva áldást árasztott vallásos életünkre, mert szivünk húrjait a meny­nyei kegyelem iránt hálára hangolá s a buzgóság szár­nyain lelkünket mennyekbe emelé, de áldást árasztott egy­házunk jóllétére is, mert egyházunk felvirágoztatásában egy lépéssel ismét előbbre haladtunk. Azért áldott legyen az Úr neve s áldottak legyenek mindazok, kik az egyház felvirágoztatására szellemileg és anyagilag nemesen közre­működtek. C z é k u s. KARÁCSONESTI ÜNNEPÉLY A PESTI EVANGY. ÁRVA­HÁZBAN. (Tartatott december 24. 1861. a kismezö-utcai 18. számú házban.) (Bátrak vagyunk a pesti evangy. árvaegylet pártoló tagjait figyelmeztetni, hogy január 28-án délutáni 5 óra­kor az evangy. iskolai nagyteremben az idei évi közgyű­lés fog tartatni, melyben az egylet minden tagja részt vehet.) Pest, jan. 3. A mult 1861. évi dec. 24-én a pesti evangy. árvaház sok jóakarója és barátja gyűlt össze dél­utáni időben azon házban, hol az intézet létezik, — hogy az árvákkal együtt örvendenének, mely árvák — azon nagy mennyiségű kegyajándékot tekintve — ezen az estén alig hihették, hogy a kik árván maradtak, egyszersmind el is vannak hagyatva ! Szeretetteljes szivek gazdagon feléke­siték a karácsonfát; az intézetben levő minden egyes gyer­mek számára annyi ajándék volt az asztalra teritve, hogy e jóság valóban gazdag szülék gyermekeit is kielégitheté vala. Azon részletes kimutatás, melyet e cikk végén kö­zölni szerencsénk van, tanúságot tesz róla, mily tág kör­ben törekvék a szeretet arra, hogy e kisdedekkel felej­tesse árvaságukat. Miután az intézet növendékei egy alkalmi éneket éne­keltek volna, Bauhofer György lelkész űr következő sza­vakat intézé a gyülekezethez német nyelven : „Szereteted gazdagságát Hintsd le ránk nagy Istenünk, — És ez intézet javáért Áldásoddal légy velünk ! A földnek egyetlen nemzetsége se tanúsított, k. h. oly gyengéd szeretetet, oly boldogító gondosságot a gyer­mekvilág iránt, mint az ó-szövetség népe, Israel maradékai. Igaz ugyan, hogy a gyermekvilágot egyéb müveit né­pek is méltatták figyelemre, s nem tagadták meg a termé­szetben gyökerező szeretetet; igaz, hogy egyes törvényeik, rendelkezéseik, intézvényeik arról tesznek tanúságot, hogy a felserdülő ifjúságra nagy gondot fordítottak : de minde­mellett nem találjuk ezen népeknél ama kegyes családi éle­tet, azon istenszentelte szeretetei, melyek által az israeli­ták, mint hitvesek, egymással és gyermekeikkel össze­kötve valának. Csupán ők bírtak tiszta ismerettel Isten­ről, mindnyájunk atyjáról és teremtőjéről; egyedül ők tekinték a gyermekeket Isten legdrágább ajándékai gya­nánt ; egyedül csak ők hirdeték és hitték, hogy Isten atyai gondoskodásának és jóakaratának a kisded gyer-

Next

/
Oldalképek
Tartalom