Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-07-13 / 28. szám

ceanl" vezeti az egyház kormányát, az nem félhet a ki­választástól, elég példa mutatja anyaszentegyházunkban, mert van a józanabb értelmű papság többségénél mindig arinyi értelem és világosság, hogy aljas célok kivitelére magát vakeszközül felhasználni soha sem engedi. Igy te­hát nyugodtak lehelnek esperes atyánkfiai, a kik igy jár­nak el hivatalukban, esperesi székök felöl, de a papságsak is másfelöl biztosítva les/, a törvények által adott jog, mely­nélfogva minden tisztujiláskor a bizalom, ragaszkodás és közszerelet kifolyása által emelheti maga felibe illető egy­házi elöljáróságát. Aztán végül az egyházi állam sem veszélyeztethetik, sem az ügyek vezetése megszakadást nem szenved a gya­kori választás által, elég világosan bizonyítja ezt egyházi államunknál sokkal szélesebb és nagyobb polgári álladal­munk; mert nemzeti alkotmányunk a szabad választás jo­gán a három évi tisztújítás elvét fogadta el, s ki mondhatná, hogy annak létesítése által vagy az ügyek folytonos veze­tése szakadott volna meg, vagy álladalom és alkotmányra veszedelem származott volna? Söt mindenki tudhatja, hogy hazánk, nemzetünk akkor volt boldog, akkor volt virágzó állapotban, midőn nemzeti alkotmányunk ez intézményét szigorúan megtarthatni nem volt gátolva. Innen következ­tetve az egyházi álladalomra nézve is, mely amannak ke­belében áll, nem hogy hátrány, nem hogy veszedelem, de minden bizonynyal erő, felvirágzás, ügyeinek biztosb ve­zetése, az egyházias életnek nagyobb mozzanata remél­hető a tisztujitásból. A mondottaknak rövid summája : a teljes successio eltörlésével, a püspöki széknek választás általi betöltése élethossziglan, az eddig gyakorolni szokott candidatiói jog elvetésével oly tágas választási jogalapon, hogy minden egyházvidék, egyházi és világi a zsinatra küldendő válasz­tott követei által képviseltetve vegyen részt a választásban. Az esperesi .szék is választás utján töltendő be, és pedig a föntebb emiitett okoknál fogva, mindig csak a kö­vetkezendő 3 éves tisztújításig. Részletes zsinatunk meg van győződve, hogy e tárgy­ban, csak is az által nyerhet kedvező határozatot, ha az egyházvidékek e tárgy felett kiadott véleménye fog szava­zatnak tekintetni. Ez okon a közzsinatra menő hivatalos egyéneinek ezt sürgetni szigorú utasításul adja, valamint egyházvidékünk részéről tiltakozni és óvást jelenteni be a titkos szavazás ellen. A kézdi ev. ref. egyházvidéknek Alcsernátonban fo­lyó évi junius 18-án tarlott üléséből. Szini János, 6"speres. Zajzon István, jegyző. FELVIDÉK, julius 3. 1862. Tisztelt szerkesztő úr ! Óhajtottuk volna, az igazság törvényét követve a nálunk mozgásba hozott patentalis ügy iránt igen bőven szólani, 4e nem akarjuk megtámadni némely agitator véleményét és cselekvését, mert azokat a nép szemünk előtt kárhozatra ítélte már, csak az utolsó jelenetet a protestáns mozgal­mak színpadáról akarjuk a tisztelt közönséggel megismer­tetni, annál is inkább, mert ez valóságos tragico-comicus je­lenet volt, melyben az izgatásaiból ismert Hurbán a legborzasztóbb „fiaskót" vallotta, s melyben döntő csatát vesztett ennek vezérlete alatt a patentalis fractio. De előre ki kell jelentenünk, hogy a mi népünk oly józan eszű, oly lángoló a hazaszeretetben és oly kitartó a lelkesedésben, miként az egésznek más vége nem is volt képzelhető. Bottfalu volt legújabb időben a harctér és Bottfalu a dicsőség koszorúját örökké hordani fogja szeplőtlen s tiszla homlokán, mert harcolt a vallás tisztasága es az egyház függetlensége mellett. Bottfalu tudtán kivül még folyvást a pátens mellett tartatott helybeli papja által, de megtudván annak célját, az utolsó esperességi autonom egyházgyüléshez folyamodott, küldene ki egy depulátiót a hely színére. A deputátió junius 30-án a hely színére kimenvén, azt tapasztalta, hogy 6 egyénen kivül az egész egyház el akarja hagyni a pátenst s visszatérni kiván az autonomiához. Hurbán, kinek törvény és igazság szerint nem volt szava az autonomicus conventen, szót kért, de a nép semmikép sem akarta meghallgatni, csupán a jelen volt deputátió kérelmére hajolván, egy ideig csendesen viselte magát, azonban Hurbánnak izgató és hamis kitételeit nagy indignatióval nyomban visszautasítván, megmondotta, hogy Geduly Lajos űr a szentháromságot meg nem tagadta, mert az a sz. evangelium tisztasága alapján a vallást fenn­tartani megesküdött; hogy ámbár nem igaz a felhozott magyarizálási szándoka, de bár mindenki tudna e hazában magyarul is, és a kálvinisták épen oly testvéreink, mint magunk. Elmondották neki, hogy ők nem hagyják magukat felizgatni, mert olyan ember, kinek H—éhoz hasonló múltja van, hitelt nem érdemel. Hurbán megátalkodottsága határ­talan, előadása kellemetlen, nem tudja az embert magához vonni, söt inkább goromba modora által azokat is képes el­idegeníteni, kik talán vele tartanak ; — nyelve kellemet­len, mert nem szép csengésű szláv nyelv, — ebben is igen nagy a különbség. A kiküldött deuptátió az egész ügyet igazán oly szép rendben vezette, hogy ezért dicséretet érdemel; ezért Hurbán tartoznék legnagyobb köszönettel; ö azonban be­zárással, katonasággal, királyi commissariussal fenyege­tőzött; az egyháznak keresztet mutogatott, azt mondván, hogy ebben van az igazság, — felhasznált minden eszközt, de természetesen maga vesztére. Az egyház tehát igen nagy többséggel áttért az au­tonomiához, és a pap L e s k a János elismerte Geduly Lajos urat superintendensének, de tudjuk azt jól, csak azért, hogy ki ne maradjon az egyházból, mert az egyház administratort kért, miután patentalis pap autonomicus egyházban nem existálhat. Hurbán, kinek nevét a nép minálunk utálattal emliti, visszaveretelt utolsó positiójára, a melyből nem sokára szinte kiszorittatik; de ugy jár az, a ki másnak vermet ás, maga esik bele.

Next

/
Oldalképek
Tartalom