Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-07-13 / 28. szám

A hol népszerű férfiak állanak a mozgalmak élére, ott mindenütt nagy haladást tesz a szabadság ügye, de a hol az intelligentia holmi izgatók kezei közt hagyja a népet, ott vajmi rosz uton vezettetik a mi népünk! — Most itt az idö, hogy minden honpolgár teljesítse szent kötelességét, mert akkor virulni fog a hon s győzni az igazság. (P. N.) TÁRCA. T. szerkesztő űr ! A legközelebb mult napokban jutott tudomásomra, hogy f. évi 19-ik számú becses lapjai „Tárca" rovatában Böszörményi Károly málczai református lelkész aláírásával, egy cikk jelent meg, melyben igénytelen személyem türelmetlenségről s felebaráti gyűlöletről vádoltatik, mivel egy szerencsétlent, ki — levelező szavai szerint — „bűnösnek és nein óhitűnek lenni mondaték, végtisztességtélel és koporsó nélkül a temetösáncba ásott csekély gödörbe dobatni megengedém, rendelém." Tizenkét éve mult, mióta Petriken lakom, s parochiám körében négy protestáns lelkészszel állok közvetlen érintkezésben, s nyugodt lélekkel bizton elmondhatom, hogy ez idö alatt sem vallási, sem privát ügyek miatt soha egygyel sem jöttem összeütközésbe. — Valóban szánandó ember lennék én, ha élőket kiméivé, tisztelve és szeretve, vallási gyűlöletemet egy szerencsétlen emberi hullán töltöttem volna, „megutálva az isteni kéz müvét, megtagadva tőle a testvéri szeretetet, s pálcát törve halál után a felett, kinek életét nem is ismertem." Személyem s papi állásom ellen zűditani célzott közvélemény megnyugtatására s a tisztelt olvasóközönség ez ügybeni tájékozásául, — kik eljárásom elfogulatlanabb megitélöi leendnek, mint tiszt. Böszörményi Károly űr, — alázatos tisztelettel kérem tekintetes szerkesztő urat, lapjain e sorok közzétételére, egyszerűen előadván a dolog mibenlétét. Ez év tavaszán — mart. 19-én az apadásnak indult vízárból híveim egy rothadásban levő emberi holttestet foglak ki, s valamint ők, ugy a Petriken akkor levő abari prot. kél gazda, fölismerték benne Gyiire János mokcsai lakosi, ki a szomszéd ráski malomban, — még e télen, — gabonalopáson éretvén, a Laborc hullámaiba veté magát, — se tudósítás szerint, — mint öngyilkos halt meg. — En községünk bírája állal tüstént értesitém e szerencsétlennek innen egy negyedórányira Abarán lakó vérszerinti rokonait, hogy eltakarittalásáról intézkedjenek, — tudni sein akartak róla, bár — személyesen ismervén őket, írástudó s jó módú embereknek mondhatom, — azt üzenték mégis : „hogy a hol kifogatott, oda ásaltassék be." (mint ez divatozott mindeddig Abarán s Nagy-Ráskán, mint két prot. községben). — Vájjon oly türelmetlenséget követtem-e cl, midőn a helység elöljáróságát, — ezek után, — az 1857-ik évi october 30-áról kelt 1420. sz. a. felsőbb rendeletek értelmében, kötelessége teljesítésére utasítottam nemcsak, de mennyi előítélet ellen kellett küzdenem, mig e szerencsétlent a viz partjáról mintegy erőszakosan a temetőbe vitetni elrendelém. A hulla a temetőben fekszik, csak hogy külön helyen, a temető szegletében, — pedig még ennél szigorúbban rendelkezik a fenemiitett rendelet 7-ik pontja. — Én a kerületi szolgabíró urat figyelmeztettem ezen felsőbb rendeletekre, — s miután még ujabb intézkedések e tárgyban nem tétettek, — a honi s előbbi törvények pedig még szigoruabbak; — tiltakoztam is törvénytelen eljárása ellen, mivel a többször idézett rendeletek figyelembe nem vétettek, — pedig, ugy hiszem, be vannak azok irva B. I(. űr egyházi jegyzökönyvébe is. Azonban legyen meggyőződve tiszt, levelező űr, hogy én, ki eskümhöz képest, a világi, főkép pedig egyházi elöljáróságom rendeleteinek hódolok, — s törvényt tisztelve, ,,senkit sem Ítélek szeretetlenül, nem elegyedem, mint bűnös ember, az isteni dolgokba, hogy Ítéletet tartsak a felett, ki Isten széke előtt áll, — s nem ítélek el senkit ártatlanul, megemlékezvén Jézus szavairól: „ne ítéljetek és meg nem Ítéltetlek,u

sőt megbocsátok annak is, ki szálkát látni vélvén szememben, a magáéban nem látta a gerendát akkor, midőn engem rágalmazva szeretetlenségröl vádolt; pedig ugy látszik, hogy a szeretet lángja alig ha heviti keblét tiszt. Böszörményi Károly urnák akkor, a midőn kath. pap becsületéről van szó. Isten velünk. — Petrik. jun. 20-án 1862. Kecskés Antal, petriki gör. kath. lelkész. LELKÉSZ-IKTATÁS. Junius 22-én e folyó évben lelkész-iktatás ünnepén voltunk, Jókán, Pozsonymegyében; mi, a réthei helv. hitv. egyházközségének tagjai, várva vártuk e napot, melyen szomszéd hitrokonaink vallási örömével a miénket egyesíthessük. Igenis, ez alkalommal teljes öröm volt a jókai ref. egyházbau, t. Balla Zsigmond madari segédlelkész űr volt az, ki egyházkormányzásunk rendes utján felvevé a jókai ref. egyház pásztorkodási gondját. — Szép és lélekemelő volt látni, két végvidéki egyház hiveit a lelkesedés s buzgóság szárnyain emelkedni az örömök s áldások atyjához ; a részrchajlatlan vizsgáló meggyőződhetett a felől, hogy a hol ily tiszta, leplezetlen vallásos öröm csergedez, ott az egyház szent ügye nincs elveszve, sőt kősziklán van megalapítva. De bocsánat a mellékes kitérésért, a fent említett ünnepély hősei lehetnek csak valódi fénypontjai töredékrajzomnak ; t. Bese Elek, madari lelkész űr lépett először a szószékbe, alapigéül vévén II. Tim. IV. 2. szent Pál szavait, utána t. Balla Zsigmond űr — II. Kor. IV. 5. szerint fejezé be az ünnepélyt. Mind a két egyházi beszéd megtette hatását azokban, kikhez intézve volt. Maga a Mindenható, isteni igéjének