Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-07-13 / 28. szám

tületének el nem ismerhető; miután az odamenöket sem az egyik , sem a másik rész nem választja és mégis azonkívül, hogy mind a két rész a nem választott odamenö hivatalos egyéneknek útiköltségeit hordozza, ott mind a kettőnek nélkülük törvényt szab, mind a kettőről intézkedik, mind a kettő nélkül. Ezt tehát sem az egyik, sem a másik részt képviselő testületnek nevezni nem lehet. Mert ha részletes zsinatunkat s igy minket az egyes papokat és iskolatanitókat képviselne az esperes a köz szt. zsinaton, akkor őtet választanunk kellene köz szentzsinati követül, és érdekeinkre vonatkozó szigorú utasítást adhatnánk, ö pedig köteles lenne magát szigorún ez utasításhoz alkalmazni. Mert az országgyűlési követet ha fizeti, választja is a község választó tagjai által, s mindenben a község által adott utasításhoz kell hogy tartsa magát. Már pedig esperes atyánkfiai a papságot és iskolatanitói kart csak annyiban képviselik, a mennyiben ,,nolentes, volentes" saját zsebünkből útiköltséggel kell hogy ellássuk őket; ott pedig akárhányszor lesznek és beszélnek a papság és iskolatanitók érdekével ellenkezőleg, s ha valamely egyházvidék talán elég merész lenne avagy csak jegyzőkönyvileg utasítást adni nekik, bizonyos lehet, hogy nem fogják lelkiismeret-, és becsületbeli dolognak tekinteni, azt nemcsak meg nem tartani, de söt azzal ellenkezőleg cselekedni is anélkül, hogy számoltatni lehetne őket érette, annyival kevésbbé pedig megbüntetni. Ennélfogv a választás utján óhajtja részletes zsinatunk betölteni a püspöki széket, a teljes pesbiteri rendszer fel nem állhatása esetében legalább oly széles választási törvény alapján, hogy a köz szent zsinaton saját kebeléből választott és utasítással ellátott követek által képviseltethesse magát és választhassa püspökét az eddigi candidatioi gyakorlat kizárásaval, szabadon a fenidézett canon szerint élethossziglan. Választás utján óhajtja részletes zsinatunk az esperesi széket is betölteni a fentebb elősorolt indokoknál fogva, és pedig csak három egymásután következő évre, a mikor tisztújítás utján mint jegyző, director és ülnökök, az esperes is választás alá jön. Ezen időhöz kötött esperesség eszméje ellen igaz hogy sok ellenvetések merülnek fel, például az esperesnek fegyelmet kell tartani a teljes egyház fölött, s ez okon választás alá nem jövő független egyénnek kell lenni. Ha kiválasztatik, nagy erkölcsi vereséget szenvedend egyháziak és világiak elölt; és végül, hogy még csak egyet említsek meg, mikor beletanulna az esperesi agenduinok vezetésébe, akkor kimarad, s igy örökké uj és járatlan kezekbe lenne az annyi tapasztalatot és pastoralis prudentiát igénylő esperesi hivatal. Ezen ellenvetések azonban, ha közelebbről vizsgáljuk, igen könnyen megcáfolhatok. Az igazán jellemes és elvekkel biró esperes, ha időhöz van is kötve esperessége, független a maga hivatalában ; mert minden érdekek kirekesztésével jutalmazhatja a jót, sújthatja a gonoszt anélkül, hogy állását kockáztatná; mert fel lehet tenni a tudományos és igazán humánus papságról, hogy az ilyen esperest közbizodalmával és szeretetével veszi körül hosszú időn keresztül; söt szereti hinni részletes zsinatunk, holta napjáig. Mig a succedált, vagy holtig választott esperes ha nem ilyen, ha az igazság lelkétől eltérve bizonyos gyermekies féltékenység, vagy a durvasággal párosult hivatali gőg, dölyfösség által, vagy pedig más bármi érdekektől vezettetik, hivatalában eléggé függővé leszen ; mert csak a hatalom szavával képes kormányozni, s rendeletei csak szolgai félelemből, nem pedig bizalom, szeretet és ragaszkodásból leendenek teljesítve. Az ilyen eset pedig elég nagy szerencsétlenség és hátrány anyaszentegyházunk mindennemű ügyeire nézve. A második ellenvetés sem erösebb ennél; mert ha személyválogató, részrehajló, gyenge vagy egyszóval rosz az esperes hivatali székén és ezért bizalmat vesztve kiszavaztatik hivatalából, akkor teljesen megérdemli azt; ha pedig, a mint mondani szokták: korteskedés, vagy pajtásságból szavaztatik ki, a mit a józan és higgadt értelmű szent papságról feltenni bün nélkül nem lehet, de feltéve az ily lehető esetet, akkor is birni fogja a jóknak, igazaknak, józanértelmüeknek szeretetét, ragaszkodását és közbecsülését, s azt hiszi részletes zsinatunk, hogy egy ilyen ember nem is sovárog a roszak szeretetére és becsülésére; mert az ilyen eset nemhogy emelné tekintélyét, de söt annak romlását és megsemmisítését eszközli. A mi már a 3-ik ellenvetést illeti, ez nem erösebb a többinél; mert ugyanis az esperesi hivatal nem oly terjedelmes és complicált ügyeknek kormányzata és vezetése, mint a püspöki hivatal, melyre hosszas időn keresztül szerzett törvénytudomány, gazdag tapasztalat és apostoli bölcseség megszerzése által lehet csak előkészülni. Uj ember is, kinek van értelme, józan felfogása, jó lelke, egyházias érzésű szive, könnyen és rövi idő alatt elkészülhet az esperesi hivatal kezelésére és az ilyen ember vezetése alatt, legyen az bár uj, semmi veszélynek kitéve nincs az egyház kormánya. Nézetünk szerint ha olyan esperes suecedál, vagy ha a successio eltöröltetik, a választás utján olyan esperes ül be az esperesi székbe élethossziglan, a ki gyenge, erőtlen, vagy felfogása nincs hivatali állásáról, vagy unnak betöltésében nincs tapasztalata, pastoralis prudentiája, vagy ha végül önkényre hajlandó érzéssel birva, hierarchává válik: sokkal inkább veszélyeztetve van az egyházi állam, az abban levő törvények tisztelete, midőn az semmisiti meg és tapodja lábbal a törvényt, a kinek kezében van letéve az igazság kiszolgáltatása és a kinek kötelessége lesz vala a törvény tiszteletét mások által is megtartatni. Ha ilyen szerencsétlen helyzetbe jön valamely egyházvidék, miért ne lenne szabadsága ezen elviselhetetlen bajt orvosolni, miért ne lenne szabadsága egy jövő tisztújításon szabad választás utján egyházvidéke ügyeinek vezetésére más, annál méltóbb egyéniséget emelni az esperesi székbe. Ne féljenek esperes atyánkfiai annyira a tisztujitástól, hisz az, ki lelkiismeretesen, igazságosan jár el hivatalában és hatalmát „sine rancore et ira" gyakorolja, és pedig „non absolutain sed limitatam jurisdictionem, non nt iis dominentur aut tyrannidem aliquam super iis exer-