Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-07-13 / 28. szám

BELFÖLD. A KÉZDI EV. REF. EGYHÁZVIDÉKNEK A GENERÁLIS SZT. ZSINAT ÁLTAL VÉLEMÉNYADÁSRA KIKÜLDÖTT SUCCESSIO TÁRGYÁBAN ELFOGADOTT VÉLEMÉNYE. Anyaszentegyházunkban a hivatali öröködés — (successio) 1726-ig ismeretlen volt. Ezen évben a méltóságos föegyháztanács azt irta a m.-vásárhelyi köz sz. zsinatnak, hogy „in illis gravissimis temporibus" olyan közjegyzőt válaszszanak, a ki a püspök halálával következzék püspöknek. Innét vette vala eredetét a püspöki hivatali öröködés, a mely mikor és mi uton, senkisem tudja megmondani, maga után vonta az esperesi hivatali öröködést is és azóta, noha már kezdetekor a köz. szent zsinatnak ezen határozata kelt : quam primum meliora aílulserint tempóra, módúin in electione superintendentis antiquitus usitatum restituere non intermittet, s maga a mltgs föegyháztanács is többször sürgette az öröködés eltörlését, noha többször fel volt mutatva törvénytelen volta, hogy mint visszaélés tapadott anyaszentegyházunkhoz, ezeknek dacára minden anyaszentegyházak között egyedül csak erdélyi ev. ref. anyaszentegyházunkban áll fen az előhaladott kor nagy bámulására. Valamely álladalom, legyen az egyházi vagy világi, csak akkor boldog, csak akkor van igazán virágzó állapotban, csak akkor vannak alattvalóknak mint felsőbbeknek jogai biztositva, ha annak elölülői, kormányférfiai a bizalom és szeretet utján, a szabad választás által emeltetnek hivatali székeikbe. Ez az oka, hogy mióta a népek és nemzetek a szabad választásnak szent jogát, s ebből kifolyó üdvös eredményt fel kezdték ismerni, legottan siettek azt létesíteni. A világtörténet a múltból is, de különösen a je • lenkorból azt mutatja fel, hogy azon állam erős, boldog és folynak minden tekintetben dolgai jól, mely alattvalóitól a szabadválasztás jogát el nem vitatja vagy korlátok közé nem szorítja. De mennyivel ohajtandóbb ez közös kormányzattal és szabadsággal kérkedő protestáns anyaszentegyházunkban. Ki nem látja át, hogy azon körülmény, miszerint egy nemzedék megválasztván a nótáriust, egy más nemzedéknek választ püspököt vagy esperest, a legszentebb jogot, a szabadválasztás jogát semmisíti meg és veszi cl. Ki ne látná a nótárius, püspöki vagy esperesi embrió következési joggal választásában protestáns szabadságunknak, legféllöbb jogunknak nemcsak megszorítását, de teljes megsemmisítését. De másfelől a „successio" nemcsak szabadválasztási jogunkat veszi el, hanem a papságból kizárja a haladási nemes ösztönt, kizárja különösen a törvénytanulás iránti kedvel, vágyat. Minden habozás nélkül bátorkodunk kimondani, hogy ezen intézmény igazságtalan egyfelől, mert nem azokat emeli az anyaszentegyház vezetőivé, kiket a szeretet és bizalom érdemöknél, jóságoknál, igazságszeretetöknél és érdemöknél fogva legméltóbbaknak itél, hanem a kik következnek; de más felöl törvénytelen is, mert a püspöki successio a 90-ik és az esperesi a 86-ik canonnal hanyatthomok ellenkeznek. De végül felette rosz ügy az a ker. egyházban, mely az apostoli tanítással, az első egyház példájával, az összes protestantisrhusnak is szellemével, tiszta törvények félremagyarázhatlan szavával, sőt épen a józan észnek egy szabadon összeállított társaságot szabályozó eszméjével is merőben ellenkezik. Már pedig ilyennek lehet tartani az anyaszentegyház felibe erőszakolt hivatali öröködést (succesio). Ez okon, miután azon gyászos i'dök, melyekért felállíttatott s melyért maga az anyaszentegyház is a törvénytől akkori idő szerint eltért, elmultak; miután maga az egész mívelt világ küzd az önkényü halalommal szentben, az igazság érdekében, s hol azt megnyerheti, legottan megosztja az állam minden egyes polgáraival a szabad választás jogának élvezetében ; végül miután ha volt joga egyházunk akkori kormányférfiainak azon idöszerint azt kérdeni „quid consilii"? ma is megvan a joga kérdezni „quid juris" ? Hogy pedig „quid juris" ? a püspöki szék betöltésére, megfelel a 90-ik canon ezen szavakban : ,,omnes dioeceses in unum fluentes uni episcopo decedenti vei in aliuin tractum transmigranti communibus votis ac suífragiis alterum quempiam e medio fratrum suorum electum substiluere pio ritu debebunt" stb. A mi pedig az esperesi szék betöltésének jogát illeti, arra a 86-ik canon ezen szavai világosan szólanak ,,singulae dioeceses unumquendam ministrum ex suis confratribus communibus suífragiis sibi in seniorem eligere debent"' Ezen fenebb elősorolt s még több elősorolható okoknál fogva részletes zsinatunk nemcsak az esperesi successiót, mely különben is a püspöki successio fattyu-kinövése gyanánt áll fenn, véleményezi eltörlendőnek, hanem magát a teljes successio eszméjét. Üdvösnek tartja, vallja és hiszi részletes zsinatunk a püspöki széknek választás utjáni betöltését, más protestáns egyházak példájára, és pedig az eddiginél sokkal tágasabb választási törvény alapján; a mennyiben óhajtaná, hogy teljes presbyteri rendszer felállításával magok a superintendentia kebelében levő egyházak is befolyjanak püspökük és esperesük megválasztásába; a mint ez a Iíirályhágóntüli superintendentiákban van, a mit külön indítványban bátorkodik alázatosan sürgetni a generális szt. zsinat előtt jegyzökönyve folyó évi száma alatt, vagy ha ez kivihető nem lenne még ez idő szerint, legalább hogy magok a papok és iskolatanitók vagy egyénileg, vagy választott képviselőjük által folyjanak be a püspökjök megválasztására, mint kezdetben volt protestáns anyaszentegyházunkban ; bogy pedig igy volt, világos egyházunk törvényeiből, világos avvagy csak a püspöki „convocatoria" megszólításából is, a melynek elején még most is ott figurái az ülnökök meghívása, holott szavazattal a köz szentzsinaton ma már egy ülnök sem kérkedhetik. Annyival inkább sürgeti és kéri részletes zsinatunk a szélesb alapra fektetett választási törvényt, mert a jelenlegi köz szent zsinat sem az egyháziak, sem a világiak teljes képviselő tes-