Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-07-13 / 28. szám

ha a szükség kívánja, beszélni és fogalmazni is képesek legyenek: mellözhetlenül szükségesek az ily forditási gyakorlatok. Az ilyenek által szokja meg a nüvendék a nyelvtani és szófüzési szabályok helyes alkalmazását; a beszéd és irály pedig, — ha elegendő szóböség is járul hozzá — a nyelv szabályainak helyes és gyakorlati alkal­mazásában áll. A mennyire csodálnunk kell léhát, hogy prot. tanfér­íiaink mindeddig eltudták tűrni az ily kézikönyvek hiányát, vagy hogy a korábban (mint a mi gyermekkorunkban Dö­ring gyakorlatai), használtakat az ujabb időben heverni en­gedték : épen oly őszintén üdvözöljük az előttünk fekvő müvet és kívánunk teljes sikert a jó szándéknak, melylyel szerző, habár nem is eredeti, de egy különben jeles idegen mii meghonosítása által, rég érzett szükséget igyekszik pó­tolni. E könyv, az eredetiben foglalt 151 helyett, két sza­kaszban 132 feladatot tartalmaz. Az első, 1 — 54 lapon, az igék módjainak használatára irt, számszerint 101, ösz­szefüggö feladatot foglal magában, következő tanmenet szerint: Az igék módjai. Jelentő mód. Kapcsoló mód. Mód­vonzó kötszók. A visszahozó névmás és ilyféle kötszók viszonyai. A kérdőszók és ezek viszonya az igék módjai­hoz. Kérdések és feleletek. Enyhébb és keményebb paran­csoló (jussivus — imperativus). Az infinitivus és gerun­dium. A „hogy" kötszó különféle kifejezése. Az „obliqua oratió." Az egyenes beszéd mellékessé változtatása. A su­pinurn. A részesülök. A második szakaszban, 74—96. 1. vegyes feladatok vannak, mindössze 31. A tanulók könnyí­tése végett továbbá minden gyakorlat alalt kisebb na­gyobb mennyiségben a nehezebb és szokatlanabb magyar szók latin jelentései vannak közölve, néhol magyarázattal is ; hanem ebben már nagyon takarékos volt szerző. A mint már e tartalomból is látszik, nem hiányzik e miiben a kellő lanmódszer, — csakhogy nézetünk szerint egy kissé hiányos. Mi részünkről tovább terjesztve szeret­tük volna azt látni. Jelesül kívánatos lett volna, hogy szerző a jegyzetekben, a mint az S ü p f 1 é ben is van, al­kalom szerint egy krssé több irály- és nyelvtani magyará­zatot és észrevételt közöljön ; vagy ha már a nyelvtani sza­bályok ismétlését és az azokra való szüntelen utalást az oktatás e magasabb fokán feleslegesnek tartjuk, minden­esetre célszerű lett volna legalább a szófüzési ssabályo­kat közölni, még pedig egy-két példával felvilágosítva, és csak azután az azok alkalmazására szolgáló feladatokat. Az igaz, hogy igy terjedelmesebb és drágább is lett volna a könyv ; de meg is érdemelte volna, mert a mellett hogy szófüzéstant is pótolna, használhatóbb is lenne. Azt nem kívánjuk, csak óhajtjuk, hogy ez igénytelen észrevételünket szerző egykor tekintetbe vegye: hanem azt már megvárjuk, hogy egy leendő második kiadás al­kalmával, azon számtalan sajtó-, nemkülönben többrend­beli oly hibák, melyekre példákat részint számos helytelen kifejezésekből, részint helyesírás tekintetében hozhatnánk fel, kijavíttassanak. A sajtó- és kifejezésbeli hibák felsoro­lását nyugton mellőzve (szólni fog helyettünk e mű), csak a helyesírásra nézve tett kifogást akarjuk igazolni; ugyanis következetlenségnek látjuk, hogy a görög nevek mindun­talan máskép iratnak, mint: Clearchos és lejebb már: Kle­archos ; thebeiek és Thebae ; Thermopiláktól és Thermo­pylaek; Philoxenos és Philoxenus ; Paulus ésPauIlus; sam­niumiak és Samnisziek stb.; valamint nem helyeseljük, hogy az interpunctio néhol - példa gyanánt csak a 12. sz. fel­adatra hivatkozunk — oly hiányos, hogy a mondatot alig lehet megérteni. Pedig a fordításnál az nagyon lényeges. K. Énekészi vezérkönyv a helv. hitvallású magyar énekészek, iskolatanitók és orgo­nisták számára az önképzés, tanulmányo­zás és az énektanítás könnyebb módú ki­vitele végett kalauzul és segédül készí­tette Ivánka Sámuel képezdei énektanár. Sárospatak. Nyomtatta F o r s t e r R. a ref. fő­iskola betűivel 1862. 88 1 a p. Első füzet. Ara 50 k r. E vezérkönyv célja és feladata az, hogy azoknak, kik az egyházi énekügy terén küzdenek és küzdeni fog­nak, az előrelörekvésben, a tanulmányozásban s az önkép­zésben kalauz és segéd legyen. Áll e vezérkönyv négy főrészből : Az I. részben tisztán énekészt és énekügyet illető, de élettani s az énekészi hivatalos eljárásokból merített ta­pasztalásokon nyugvó dolgok állanak, az ismeretesebb kö­rülmények és viszonyok túlzás nélküli lerajzolásával; eze­ken kivül jőnek elő jóakaratú s tiszta indulat szülte taná­csok is, miknek irányadó dolgozatokból kimaradni nem lehet. A II. rész egy fokozatos egyházi énektanmódszert mutat föl, mely tanít az egyházi éneklés népiskolákbani lépcsőzetes tanításáról. A III. részt alkotja a zenetan, különös tekintettel egyházi énekeinkre, melynek átdolgozásában a szerző nem kötötte le szorosan magát a zsoltárzenéhez, hanem kiter­jeszkedett a mai zene egyes részeire is. A IV. részt a khorál-tár teszi, mely magában fog­lalja egyházi énekeinket az önkéntesen becsempészett vagy akaratlanul becsúszott hibáktól kiigazítva s azokat eredeti hangszerkezetükre visszavive. Ezek eddig kevés módosítással mind az illető szer­zőnek szavai, melyekhez, illetőleg a munka tartalmához addig nem szólunk, mig az egész mü be nem leszen fe­jezve; — mert eddig csak az első füzet jelent meg. Addig is azonban fölhívjuk rá a közönség figyelmét, mert tudtunk szerint ez az első mü, mely prot. egyházi zenészetünkkel szélesebb mértékben ígérkezik foglalkozni. —s.

Next

/
Oldalképek
Tartalom