Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-07-13 / 28. szám

melyek évenkénti fölsegélésére adótervemben 20,000 forint céloztatott, — kevés idö alatt romjaikból kiemelkedvén, e segély másra fordíttathatnék; és sok másról nem szólok, a melyekről — ha hosszas és unalmas akarnék lenni, nagyon is helyén volna szólani. Hogy ennyit mondtam, arra is a Sinahegyi úr reám vonatkozó szavai kényszeritettek. A Sinahegyi úr cikkének végére tett szerkesztői jegyzetből ugy látom, hogy az egyházi szükségletek rovatában némelyek által a papi s tanitói özvegyek és árvák, mások által pusztuló egyházaink s iskoláink segélyzése vagy munkával alkalmazott közhivatalnokaink díjazása állíttatik a teendők közt első sorba, melyből a t. szerkesztő úr azon tanúságot vonja ki, hogy egy közpénztár alakítása oly sürgős szükséggé vált, hogy azt, ha az egyház javát igazán szivünkön hordjuk, tovább nem halaszthatjuk, de hogy és mikép ? kérdi. Uraim! sohase vitázzunk a fölött, hogy mi az elsőbb ; dolgaink ugy állnak, hogy mindenik első, és mindeniken segíthetünk,' ha igazán akarunk. De hogy és mikép ? kérditek Uraim ! Önkénytes adakozás által ? ezt már láttuk, hogy bizony sehogy sem megy. Megkezdettük a Domesticát, mi lett belőle ? — Kivetés utján ? lélekszám szerint krajcáros, vagy családonkint forintos adót rendelvén? Ettől sok embernek borsózik a háta, és méltán, mert ha a népnek mostani egyházi terheihez még uj, habár csekély mennyiségű terhek adatnak, legalább a mi e.kerületünkről szólván, az évenkinti behajtás teljes lehetetlenséggé válnék, más kedvetlen következéseit nem is említvén. Azért is az egyházi közcélokra állandó adóztatás eszméje a dunamelléki e.kerület atyafiságos közlése nyomán e.kerületünkben közelebbi tavaszi gyűlésünkön nem talált pártfogásra, a helyeit inkább egy e.kerületi takarék-pénztár eszméje karoltatott föl s kidolgozására választmány neveztetett. Szivemből üdvözlöm én a dunamelléki e.kerület buzgó törekvését, mert abban annak jeléi látom, hogy szükségeink öntudatára ébredtünk, s van akarat bennünk azok födözését is megkísérlem. Nem is akarok kételyek támasztása által a nemes törekvés utába állani, vagy Sinahegyi úrral azt lehetetlennek állítani; mert tudom, hogy ha e.kerületenkint kell saját szükségeinket fedeznünk, a tiszántúli és dunamelléki e.kerületek arra legképesebbek. De az erők elforgácsolásának s az elnyírt posztó ujjal való foltozásának nem birok barátja lenni. Azért én egyetemes egyházunk által óhajtanám e fontos ügyet fölkaroltatni, s erős akarattal keresztülvíve látni, hogy a gyengébbek az erösbek által támogattatnának : atyámfiai, hordozzuk egymás terheit a szeretet által. Azt mondám cikkein kezdetén, hogy uj eszmével nem fogok fölléphetni, és mégis legalább gondolatébresztésül egy ujjal állok elö. Avvagy nem lehetne-e s nem volna-e előnyös a tüzkárbiztositás eszméjét kerületenkint vagy egyetemesen saját hasznunkra elfogadni s kezelését megkísérteni ? Tudva van, hogy az egyházi épületeknek tüzelleni biztosítása: minden e.kerületben parancsoltatik; és nagyon helyesen. Azonban nem lehet tagadni, hogy ezen évenkinti kiadás egyházaink pénztárára súlyosan nehézke-G dik; azért többnyire a szükségesnél jóval csekélyebb értékben biztositvák épületeink, a minek szerencsétlenség esetében azon rosz következése van, hogy a kapott öszszeg mesteremberek fizetésére is alig elegendő. — Most már akár az egyetemes egyház, akár az egyes kerületek vennék kezökre a biztosítást, ha az kölcsönösség elvére alapíttatnék, én erősen hiszem, hogy a mostani díjfizetéseknél jóval kisebb fizetés mellett is teljes értékben kárpótoltathatnának s ezáltal egyházaink sokat nyernének. Vagy a mostani díjfizetés mellett a kerületeknek vagy az egyetemes egyháznak évenkint meglehetős feleslege maradna, a mit aztán gyámoldára, domesticára stb. célosan lehetne fordítani. Legyen elég ezúttal e tárgyról csak megpendítve ennyit mondani. Ez ügy, ugyhiszem, tüzetesebb tárgyalásra is méltó volna, s ez esetben mindenek előtt statistikai adatok lennének szükségesek, hogy t. i. tiz évet vévén föl, ez idö alatt mennyi tűzkár érte egyházainkat, és ez idö alatt mennyi dijt fizettek be a különféle biztosító intézeteknek? Ugy tartom, nagyon szép összeg kerülne ki abból, a mi nyereségképen idegen zsebekbe folyt be. *) De nekem ez alkalommal sem ez, sem egyházi adótervem ujabb ajánlgatása nem volt célom. A mondottak egyedül arra szánvák, hogy a Sinahegyi úr által nevemben hibásan elmondottak kiigazittassanak s ne lulajdonitassék nekem az, a mi nem az enyirn. Isten velünk ! Simon József. KÖNYVISMERTETÉS. MAGYAR FORDÍTÁSI GYAKORLATOK a latin nyelv és irály gyakorlati tanulására. Gymnásiumok és főiskolák közép és felsőbb osztályai számára Süpfle után készítette Imre Sándor, a debreceni ref. főiskolában c 1 a s s. i r o d. tanára, in. t. a c a d. 1. tag. Debrecen, kiadja Telegdi K. Lajos. 1862. 8-adrét, 96 lap. Ára 50 uj kr. A fentcimzett műben egy régen várt, mert nagyon nélkülözött, kézikönyvet mutatunk be ezúttal az illető tanárok és tanügyi hatóságoknak. Ha azt akarjuk, hogy a gymnásiumok, s annyival inkább a felsőbb tanintézetek növendékei ne csak ugy tudják a latin nyelvet, hogy valamely ezen irt müvet megértsenek, hanem ugy, hogy azon, Óhajtom, hogy ezt olvasván, senkiben ne támadjon a gondolat, mintha ez a magyar tüzkárbiztositó társuellen volna intézve, s igy hazafiatlanság színében tűnnék föl. A mit az egri érsek ö excja saját megyéjében tehetett, vagy legalább tenni akart, inért ne tehetnok mi? kik oly szegények vagyunk, hogy ha néhány nélkülözhető krajcárunk akad, azt sem tudjuk, hogy sok közül melyik egyházi szükség födözésére fordítsuk. S. J.