Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-07-06 / 27. szám

KÖNYVISMERTETÉS. APÁCAI CSERI JÁNOS MAGYAR LOGIKÁJÁRÓL. Apácai Csere, vagy mint nevét saját kezével irt jegyzeteiből meghatározhatjuk, Cseri János, mint közönségesen el van ismerve, egyike volt a XVII. században élt magyar tudósok legtekintélyesebbjeinek. 0 szólaltatta meg hazánkban a bölcsészetet nemzeti nyelvünkön. Erdemeiről, munkássága irányáról, hatásáról Erdélyi János jeles bölcsészünk a magyar tud. Akadémiában 1859. oct. 24-én tartott székfoglaló értekezésében a legméltóbb elismeréssel nyilatkozott. Közzétett munkái, melyeket irodalmunkban korszakukat megelőző müveknek kell elismernünk, a ,,Magyar Encyclopaedia,'- mely Utrechtben 1653. és ,,Oratio de stúdió sapientiae" cimü latin tanári beszéde, mely ugyanott 1655-ben látott világot. — Mindkét munka meglehetősen ritkává lett ugyan, de tapasztalásom szerint hazánk nagyobbszerü köz és magán könyvtáraiban, néhol több példányban is, látható. Erdélyi János alapos szakavatottsággal irt értekezésében e két munkájából ismertette e nagy magyar tudományos szellem irányát, fájdalmasan kényteleniltetvén ellenni a Magyar Logic a nélkül, „mely vagy végkép eltűnt, vagy legjobb esetben lappang valahol, s tudományos kincs volna felfedezésé, ha csak egy példányban is." (Buda-Pesti Szemle 7. köt. 386. 1.) Apáczai emiitett Magyar Logicájának léteztéröl legelsőben Bod Péter tett említést Magyar Athenásában, azt Fejérvárlt 1654-ben megjelentnek írva. 0 utána említettek e munkát hazánk több tudósai, kik azonban nem lehettek szerencsések e nevezetes könyvecskét, mely már Bod idejében is kétségen kívül igen igen ritka lehetett, láthatni. Könyvbuváraink hasztalan fáradtak e könyv felfedezésén ; a magyar tudom. Akadémia siker nélkül intézett felszólítást s tűzött ki aránylag nagy jutalmat annak, ki e könyv egy példányát az akadémiai könyvtárnak átadja. *) Miután oly roppant ismeretit s széles hatáskörű könyvbuváraink, mint Toldy Ferenc, Lugossy József ez ügyben eredménytelenül fáradtak, legbuzgóbbjaink is bizonyosan kételkedtek, vájjon létezik-e még e könyvnek csak egyetlen példánya is; söt lehettek olyanok is, kik kérdésbe tették : nem tévedett-e Bod Péter s a kérdéses munka ki volt-e valósággal nyomtatva Gy. Fehérvárit 1654-ben, vagy csak netalán mint kézirat volt régebben ismeretes? Megvallom, hogy mindezek után magam is, bár Kolozsvárt, magyar könyvészeti buvárlatra nézve hazánk Pest után bizonyosan legkedvezőbb pontján, kedvező állásomnál fogva egy pár rövid év alatt is számos igen rilka, söt néhány eddig teljesen ismeretlen legrégibb magyar könyv *) Meg fogja bocsálni nekem az olvasó, ha ez adatot, ut közben könyveim s jegyzeteimtől távol, ily általánosságban csak emlékezetemből idézem. egyetlen példájának ismeretéhez s illetőleg felfedezéséhez juthattam, szinte végkép le kezdtem tenni a reményről, hogy e legnagyobb ritkaság felfedezésével örvendeztethessem meg a magyar tudományos világot. E lehangoltatásom könnyen megfejthető abból a körülményből, hogy azt a példányi, mely a kolozsvári ev. ref. collegium gazdag könyvtárában a ,,Magyar könyvek" VlII-ik számmal jegyzett calalogusában 162. szám alatt van bejegyezve, mely címtárban még 1802-ben megjelent könyvekről is van említés, Gyulai Pál tanár s könyvtárnok barátommal a leggondosabb kutatás után sem sikerült feltalálnunk, söt a könyvtár régibb átadásaikor történt jegyzetekből tökéletesen meg kellett győződnünk, hogy e könyv onnan évekkel, söt tán évtizedekkel ezelőtt eltűnt. E sajnos körülményről is siettem Toldy Ferencet értesitni, mint oly adatról, mely tökéletesen bizonyossá teszi, hogy e méltán tudományos kincsnek nevezett ritkaság egy példánya — igen hihetőleg azon példánya, melyet Bod Péter látott és ismert — még e század elején valósággal létezett. Toldy ez „adatot is becsesnek" ismerve, jun. 16-ról hozzám intézett levelében mintegy buzgó óhajtás gyanánt fejezi ki: bár magát a könyvet is felfedezhetném. Ez óhajtás, melyet fentebbi tapasztalásom után magam is ezelőtt csak jámbor óhajtásaim közt emlegettem, reményem felett hamar teljesült. A maros-vásárhelyi ev. ref. collegium gazdag könyvtárában ugyanis, mely a XVII-ik századtól fogva a jelenig, mint alkalmam volt meggyőződni, a leghívebben és leggondosabban volt és van őrizve, — f. hó 18-ikán a „Vegyesek," címmel 3603. könyvtári szám alatt álló tárcában 254. számmal jegyezve a kérdéses könyvecskét feltaláltam s azonnal hü cimmásál vettem; mely is következő : „Magyar Logicatska mellyel a kitsindedek számára irt Apatzai János, egy a tudomány dolgában megkívántatott T a n a t s-tsal egyetemben. Fehérvárat, nyomtatta Maior Marton. M. DC. LIV." Kis 8 r. 32 lap. A munka tudományos szempontból teendő megismertetését szaktudósainkra hagyva, röglönözve irt előleges könyvészeti ismertetésben elégnek tartom a könyv külsejének leírására szorítkozni s még csak annyit jegyezni meg, hogy a ciinlevél hátlapján kezdődik Apáczai igen érdekes és tanulságos ajánlása ifjú Rákóczi Ferenc választott fejedelemhez intézve s tart 2 — 6 lapon.. Ezután jő maga a munka „Magyar Logica" felírással 7 — 24 lapon. Következik „Tanáts Mellyet Joacbymus Fortius ád, Apáczai János által egy Tanulásába eltsügget Ifjúnak-' 25 — 32 lapon. A könyv elébe ragasztott három levelen, melyek közül az utolsónak több mint fele van kiszakítva, magyarlatin műszótár áll, mint látszik magából a munkából kiszedegetve. E szótárt e könyv 1683-iki birtokosa Nagy Bányai Károlyi István irta össze, ki a könyv címlapjára nevét ekként jegyezte fel: Sum ex Libris Stephani Károlyj de N. Banya Anno 1683. dje 20. Juny. A könyv ma is eredeti, avult bőrkötésben áll. Bár a székely földön megkezdett tudományos uta-54