Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-07-06 / 27. szám
SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: A lipótés szerb-utca szögletén földszint. EIiOFIZETESI DIJ : llelv'oen : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidékért: postán szétküldésnél félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 Hjkr. DR. KAHNIS BIZONYSÁGTÉTELE A PROTESTANTISMUS ALAPIGAZSÁGAIRÓL DR. HENGSTENHERG ELLEN. A Protestant. Kirchenzeitung 18G2. 21 -ik száma után. A protest. theologiai tudományosság iránt érdekkel viseltetők közfigyelmet ébresztő theologiai vitának lőnek tanúi, melynek alapul szolgált dr. Ilengstenbergnek egy heves polemikus cikke, melyben megtámadja dr. Kahn i s t azért, mert legújabb dokmaticai munkájában a protestantismus alapjogát merte használatba venni és ezen jogra támaszkodva, oly gondolatokat mondott ki és oly tételeket állított fel, melyek mint az összes protestáns theologiának érett gyümölcsei, a valódi tudománynak minden képviselőjétől régóta el vannak ismerve. Nem a támadónak személye az, mely figyelmünket ezen küzdelemre fordítja; nagyon közönséges dolog azt látni, hogy dr. Hengstenberg fegyverét kivonja. Nem is a megtámadásnak m ó d j a : ez is eléggé ismeretes, sok év óta szemléli a világ, mikép szokta dr. Hengstenberg theologiai ellenfeleit megtámadni: nem ezeknek gondolatai s tudományos érvei ellen intézi ő csapásait, hanem ellenfeleinek erkölcsisége, kegyessége és keresztyéni jelleme ellen. Azért nem lehet csodálni, hogy dr. Rothe és dr. Kahnis ellen intézett megtámadását is nem kezdhette egyébbel, mint azzal, hogy őket az Istentől elpártolt bálványimádó Salamon királylyal hasonlította össze. Ep oly kevéssé csodálkozhatunk, hogy ő a romlásnak — melybe dr. Kahnis sülvedt — okát abban találta, hogy ez szinte elcsábíttatott az uj időszaknak szelleme, azaz a hitetlenségnek és forradalomnak szelleme által, hogy ez is a korszellem hatalmától hajtatik, mely hatalmas áradat gyanánt ragadja magával a kedélyeket tud tok és akaratjok nélkül, mely azokat, kik állhatatosan nem vigyáznak magokra, nem őrködnek és imádkoznak szüntelenül, folyvást susogja fülökbe, mint a kigyó: „jól szólott-e az Isten ?u Sőt az sem valami különös, hogy dr. Hengstenberg a theologia egyik rendes tanárának intő oktatást tartott a felől, hogy az Írásban foglaltatott hit, erkölcsi feltételek alatt áll és nem pusztán tudományos vizsgálódás utján található fel s őrizhető meg , hanem csak azok részesülnek benne, a kik azért lépnek az Íráshoz, hogy leikök: égető szomját eloltsák. Még kevésbbé meglepő, hogy dr. Hengstenberg ellenfelét lélekben a hitetlenség tátongó örvényébe ellenállhatlanul elmerülni látta. Mert ha, mint ő mondja, a hit a jövőt a jelenbe hozza, a nem levőt látja, mintha megvolna: ugy a „hivő" theologusoknak mindig kedvenc manoevre-je volt ellenfeleik elébe — kik a jelenben elég ártatlanoknak tűnnek fel — elizetlenedett. következménycsinálás által elkerüllietlen sorsuk gyanánt oly jövőt rajzolni, melytől minden becsületes keresztyénnek, sőt Önmagoknak is el kell borzadni. A megtámadásnak ezen méltatlan és egyáltalában gyűlöletes módja — mondjuk — többé semmi figyelmet nem ébreszthetett. Fájdalom! a mi korunk, hála dr. Hengstenberg sok évi működéseinek, megszokta már nagyon theologusainak vitáit oly nyelven folytatva hallani, minőn másoknak sem, de különösen Krisztus tanítványinak nem volna szabad vitatkozni. — Az sem volt meglepő, hogy dr. Hengstenberg az .,Ev. Kirchenzeitung" ez évi 53