Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-22 / 25. szám

I. Jogi szempontból. 1. A ref. lelkészek nem urai, mint a kath. clerus az egyháznak, hanem szolgái. Következésképen eonventio gyanánt kapják a föld használatát, épen ugy mint az uradalmi tiszttartó a jószágtulajdonos földének egyrészét. S melyik birtokos urnák jutna eszébe gazdatisztjétől azt követelni, hogy a fizetésébe adott föld álladalmi s községi terheit ö hordozza ? 2. A ref. egyházi hivatalnokoknak eonventio levelek, úgynevezett chartájok, dijszerzödvényök van az egyházakkal, melyekben szolgálnak, s ha abban tehertelenül van beirva a föld szellemi munkásságukért: bizonyára! oly adóval nem rovathatnak meg, melynek viselésére a szolgálatba lépéskor egyenes kikötés által kötelezve nem valának. 3. Egészen más természetű, a ref. egyházi hivatalnokok fizetésbeli földe, mint a kath. cleruséi, mik álladalmi, fejedelmi s csaknem általában a nagyurak által fejedelmi bőkezűséggel ajánlott kegyadományok következtében keletkeztek. Igen természetes hogy ha p. o. a gr. Erdödyek valamelyik uradalmával megajándékoztatnék szegény egyházaink egyike: nem követelhetnénk a szegény néptől hogy az egyházévá lett uradalom adóját is ö fizesse. Aztán ha a kath. clerus maga fizeti földjei adóját: fizetheti is, kivált a hajdani bandériumok tartására hagyományozott birtokokért, mik az ujabb időkben az állam részéről követelhető semmiféle kicserélt kötelességekkel nincsenek öszszeköttetve. 4. Ha a protestáns nép követeli magának az önkormányzat (autonómia) jogait, pusztán csak superinspectiót engedve az államfőnek is : nagyon igazságos, hogy a jogoktól elválaszthatatlan kötelességeknek is eleget akarjon tenni ! 5. Nem akadály az egyházi földadó népreruháztalásának tekintetében azon osztrák törvény sem, mely a haszon élvezőn kivánja behajtatni az adót. Mert az a törvény, csak a kezelés könnyebbségéért hozatott. Ugyanis p. o. ha Sajóközi űr, kiadja Rábaparti urnák birtokát haszonbérbe: a bérleti évekről az adót felette kellemetlen s nehézkes leend, a talán távol eső megyébe, vagy épen külföldre költözött tulajdonostól beszedegetni. Igy pedig a haszonélvező mindig .,0lba szőke" a magyar szójárás szerint. 6. A kormány is elismerte jogosságát az e.kerületi adó tárgyban hozott rendeletnek. Mert visszakövetelést hagyott fel, az egyházi hivatalnokoknak. II. Eszményi szempontból. 1. Azoknak, kik azt mondják: „adtak az eldödeim, hál ahoz a mit ők adtak, a maradék még azon terhet is magára vegye, hogy azok alapítványától az adót is én annak unokája fizessem!" Felelni bátorkodom. a) Ha azok földbirtokot adtak, több holdakban, az egyház megalapítására, avagy oly kikötéssel adták e azt, hogy a maradék azután semmit se adjon. b) Az ősök nagylelkűségére hivatkozás, arra való szabadságlevél-e ? hogy a maradék semmi áldozatra ne köteleztethessék. c) Az ősök által hagyott nyomdokokra azért mulalunk-e, hogy azon senki se menjen tovább. 2. Azoknak, kik a lelkészi s tanítói földekre eső adózást fátumszerünek kiállják : azt vagyok bátor felelni. a) Azon csapás terhén, melyet az eddig példátlan s hazánkban szokatlan, kegyelelellenes — egyházi birtokokra vetett — adózás idézett elő, nem volna-e illő mindenütt keresztyéni szeretettel a híveknek megosztozni? Hiszen ha siilytoló a népre ez adó, a hivatalnokokra akkor megölő! ellenben tagadhatatlan: a teher, mely alatt egy roskadozik, többek közt megosztva elveszli nehézségét. b) Avagy nem drágább-e a lélek a testnél. Ifjúságunk hosszan tartó küzdelmei árán szerzett azon szellemi táplálék, mint híveinknek az anyagi, — ősök által nagylelkiileg, de mindenütt tisztességes szegénységig biztositólag adott — javakért kiszolgáltatunk, nem méltó-e arra, hogy mi annak kiosztogatói, néhány közre adott fillérrel megmentessünk azon adótól, mely ha nem nullificálja egészen az elődök alapítványa tiszta jövedelmét, de mindenesetre megfosztja a hivatalnokot folytonos tökélyesbülése feltételétől, s nyöszörögve tengödésre, s a lelki munkásságot lankasztó mindennapi anyagi szükségekről aggódás szomorúságára kárhoztatja. — Az a buzgóság, mely egyházaink alapításakor lángolt, a lelki szabadság bástyája, s azok régen és most vitézkedő védőiért: a maradékban lehet-e élettelen hamuvá?! Találkozhatik ki azt mondandja felölem ,,Cicero pro dorno sua." Megynyugtatásomra szolgál, hogy igen méltán vethetem vissza e mondatot azokra, kik épen „pro domo sua et marsupio" az egyházi szolgák rovására, azok fizetésének tetemes csonkítására törekvéssel Smililálnak az egyházi adó ellen. Édes Ábrahám, ábrányi ref. lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. ABC. V e z é r f o n a 1 az írva olvasás tanítására, irni és olvasni kezdő gyermekek számára irta Gönczy Pál, nevelő és tanár, a m. Akadémia 1. tagja. Pest. 1862. Ráth Mór bizomán y a. (Ára 30 kr.) A helv. hitv. négy egyházkerület egyetemes tanügyi bizottmánya már két ízben tűzte ki a közös népiskolai szervezet alapján e pályakérdést: készíttessék az első osztály számára ABC, melynek segítségével megtanul a gyermek irni és olvasni. Ennek ugy kell szerkesztve lenni, hogy a tanitó minden erejét az írástanításra fektesse, s az irás gyakorlása mellett a gyermek észrevétlenül tanuljon meg olvasni. Ezen kettős cél ugy érhető el egyszerre, ha az ABC készítője a betüvonások és betűk egymásból alakulása s alakítására ügyel ; ha a képzett betüalakokból azonnal értelmes szavakat, ezekből értelmes mondatokat irva alkottat, s azokat azonnal olvastatja is; ha az értelmes mondatokból alakított rövid leírásokat és elbeszéléseket mindig az íratás után olvastatja; ha az Írásbeli belük alkotni