Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-06-22 / 25. szám
ugy itt is kettős kép tűnik fel a jövő rajzolatában, — egy közelebb s egy távolabb eső; egyik önmaga feltámadása épen harmadnapra halála után, — másik a keresztyén egyház felemelkedése kevés idő múlva a zsidó-vallásintézmény leendő elpusztulása után. Ha Lücke csak ez utolsót vette figyelemre, — mit elhiszek T. úr szavára, — s utána nézéssel meg sem akarom sérteni: de csudálom a nagy exegeta figyelmetlenségét, — holott más* k péld. Kurz mindakettőt figyelemre vették; s hogy az első valóban benne van, mutatja egyrészről az, hogy a tanítványok a feltámadás után ezzel meglepetve voltak, s jóval nagyobbszerü volt a kedves meglepetés, mintha világosan és határozott szavakkal történt volna a megjövendölés, — mutatja másrészről a harmad nap kifejezet, mely ha bár a rövid időnek numerus certus pro incerto-ja, de magának a feltámadásnak már certissimusa. — Sz. űr kétli, hogy a feltámadást tanusitó szent iratok egyidejüek volnának azzal; — de a korinthusi levél eredetisége felől nem kételkedik. Azonban nem figyelmezett arra, hogy amaz iratok egyidejűségét épen ezen korinthusi levél tanúsítja, a midőn azt mondja: „Krisztus megholt s feltámadott harmadnapon az irások szerint. Azonban Sz. úr nem kétli, hogy Krisztus Pálnak is ugy jelent meg damascusi útjában, mint az irások szerint azelőtt már sokaknak. Azonban ebből nem azt következteti, hogy mint amazoknak ugy Pálnak is objectiv Krisztus jelent volna meg, hanem azt, hogy mindnyájoknak csak subjectiva visiójok volt; s erre jogosítva érzi magát azon kifejezet által: „hogy az ő fiát én bennem megjelentené,4 ' holott azon kifejezet bizony nem tehet egyebet, mint,,én általam," mit Pál sokszor emleget; — benső visioról sohasem szól, — hanem azt erősen állitja, hogy az ő apostolsága is épen azon alapon áll, a melyen a többeké, — hogy őtet is ugyanazon Krisztus nem álmában, nem képzeletében, hanem valósággal megjelenvén neki, avatta fel apostollá. — Én a subjectiv visiók objectiv érvényre emelkedésében, melyről sok szelídebb rationalisták a régibb profetiákat illetőleg is elmélkednek, — és igy se nem Schweizer, se nem Sz. úr első gondolata, — megállható s elfogadható nézetet nem találok. Hiszen ez csak azt teszi, mit tréfásan igy mondanak: „ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik.'4 De ha nem valóság, csak nem valóság az, bárminő erősen képzelje is valaki ; ha pedig valóság, ugy nem képzeleti, nem subjectiva visió emelkedett azzá. Ha mégis igy mondaná: „egyéni látomány, csakőnekie jelent meg, kinek lelki s érzéki ereje képesült, felmagasztosult arra, hogy azt felfoghassa, megláthassa, mig mások érzéke az iránt tompának maradt:'' ez már egészen más, mert ebben a két tényező összeműködésére vonatkozó alap- világnézet szerepel, — mert itt a próféták látománya, és a Pál Krisztusa is aetiv tényező, — minőnek ő maga azt határozottan vallja, — s vallják a régi próféták is a magukéiról; mig amúgy im ezek csak önmaguk által teremtett phantomok, üres álomképek. Csakhogy itt a csodák s prófetiák körüli világnézetről kellene bővebhen szólnom : mit máskorra hagyék. — Elég az, hogy Pálnak is ugy jelent meg a Krisztus, mint már előbb sokaknak, — igaza van Sz. urnák, csak egy kis módosítással, t. i. igy: Pálnak is valósággal Krisztus jelent meg mint előtte sokaknak, nem bármennyire exaltalt képzelet üres játéka, nem önmaga által teremtett passiv képzemény, mint igy értelmezett subjectiv visió. — No de miként támadt hát fel Krisztus és mikép jelent meg sokaknak mielőtt az égbe felemelkedett volna? — lássuk a szentírást s világnézetünket. Tatai András. (Vége köv.) NÉZETEK A LELKÉSZI S TANÍTÓI FÖLDADÓ TÁRGYÁBAN. „Több szem többet lát." E közmondás által bátorittatva írom cikkemet a ref. egyházi hivatalnokok kérdés alatti földadója tárgyában. Annyivalinkább, mivel bár ez ügyben minden egyházmegye végzést hozott, s minden e.kerületi gyűlés megerősítette az ily érdemben hozott végzést kevés eltéréssel az összehangzó nézettől: mindazáltal szabad legyen kimondanom, hogy az erre vonatkozó határozatókat még eddig nem láttam oly indokokkal támogatva, melyek az őseink érdemére s adományozására támaszkodó, s azok által ültetett, jelenben szép árnyékot adó fa alatt tétlenül nyugodni akaró önző hidegebb lelkekre is hatnának, s azokat, — az egyházi hivatalnokokra lesujtólag ható, a község összes tagjai által pedig alig érezhető földadó terhének önként elvállalására bírhatnák. — Kísérletet teszek azért az erre vezető véleményem s hitem szerint minden becsületes és nemesebben érezni képes reform, magyar egyháztagra egyiránt hatható okok elösorolásával :