Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-01-19 / 3. szám
75 100 házközségben? Ez a bádeni evangel. protest. egyház érdeme, hogy magát a gyülekezetek alapján szervezte, — nem szakított a múlttal, de nem is zárta el az útat helyesb intézkedések, jobb jövő előtt. Ily szervezés után sovárog a német protestáns nép, s kivált délnyugoton oly hévvel, hogy a legközönségesebb állambölcseség parancsolja, hogy az ottani evangelikus tartományegyházak alkotmányos szükségei tovább kielégítetlen ne hagyassanak. Mert hogy a kathol. egyháznak ujabb és ujabb jogokat telt marokkal szórogassanak, a protest. egyházat pedig az ezt szük korlátok közé szorító államgyámság alatt hagyják: az kivihetetlen; protestáns egyházat pedig egyházjogilag szabadon és önállólag szervezni csak a gyülekezetek alapján lehet. Farkas J ó z s e f, m. k. Jegyzet. A mult számban rajzolt ultramontán katholikus s con^ervativ vagy túlorthodox protest. irány illustratiójául ide igtatom a „Magyar Sajtó" f. é. 4-ik számának egy ujdonsági közlését: Speierben nem régiben a természetbúvároknak gyűlése volt. A legérdekesebb tárgyalás közben egyszerre csak megnyílik az ajtó, s belép egy ismeretes münsteri lelkész, dörgő hangon intézvén kérdést a netalán jelenlevő katholikusokhoz, tudják-e, hogy a geologiával foglalkozás a legveszélyesebb s kárhozatosabb neme az eretnekségnek? E fölszólitás átalános megkütközést okozott, a lelkész azonban folytatá: „Minden keresztény előtt megdönthetlen igazság az, hogy Isten hat nap és nem évezredek alatt teremté a világot, mint ezt az emberi tévelygés állítni vakmerősködik. Azonkívül azt is mondja az írás, hogy az ur gyönyörködve szemlélte müvét. Ami tehát a teremtéskor megvolt, jelenleg is fennáll, s igy gyakran nem sikerült, s ismételt kísérletekről fecsegni bíin. E szavaknál a gyülekezet elnöke egy „Pterodactylus" csontvázát mutatta fel, (egy kiveszett, Bajorországban megkövült példányokban gyakran talált gyíkfaj). E cáfolat hatása leírhatatlan volt. A gyiilés homeri kacajra fakadt, s az emberi bölcseség gunyolója belátta, hogy ezek a pokollal való ijesztgetéstől sem rettennek viszsza. Felkérjük németországi civilisatorainkat, keressenek erre hazánkban cadentiát. ISKOLAÜGY. A POROSZ TANÍTÓK. Azok után, miket a schweici népnövelés és képezdékröl az előbb közöltem, hadd jöjenek mintegy folytatásul e külföldi növelésügy feletti szemlében azon vonások, rövidebbre fogva, miket az emiitettem szerző a ,,Porosz tanitóku -ról hosszabban följegyezett. Poroszország különböző tartományaiban való utazásom alatt a tanítókkal naponkénti közlekedésben voltam. Volt alkalmam a szellemet, mely az egész testületet Ielkesité, figyelni s a szegény népnek reá vonat kozó Ítéletét hallani. Nagy testületét találtam a nevelt, udvarias, finom, jó erkölcsű és tanult tanítóknak, kik honfiaik legszegényebb osztályában valódi lelkesedéssel dolgoznak. Ugy láttam, hogy egészen munkájoknak adják magukat, hivatásukra büszkék, a testvériség erős érzetétől vannak összeforrva, folytonos értekezleteket tartanak, hogy mindennemű kérdéseket, mik az iskola jól vezetésére céloznak, megvitassanak. De a mi nekem legnagyobb gyönyörtokozott, az volt, hogy tapasztaltam, mily nagy becsületben és tiszteletben tartatnak a földmivesektől. Próbáljon valaki a porosz földmíves előtt az iskolában hibát keresni, válaszul azt nyeri, hogy mily jó az iskola s mily tanultak annak tanítói. Gyakran hallottam a legmelegebb dicséreteket a tanítók felett a földmivesektől, mi tisztán mutatja, hogy érdemök és munkájok mily nagyra becsültetik.*) Csak éreznem lehetett, mily nagyszerű egy több mint huszonnyolcezer tanítóból álló testület s mily nagyban hathat az s midőn a porosz földmives boldog állapotát szemléltein, hinnem kellett, hogy azon világosult, tisztelt és egyesült testvériség napi munkáinak gyümölcseit látom. A lelkésztől és tanítóktól sokkal inkább függ, mint talán mi hiszszük, a nép értelmisége, erkölcsisége és vallásossága. E két fontos hivatalnak a legbensőbb összemüködése szükséges a nemzet erkölcsi haladására. A gyermeket kell növelnünk, ha az embert reformálni akarjuk. De héh ! ezen növelés oly munka, melyhoszszu, kitartó, gondos, értelmes és a leggyengédebb kezelést igényli. Sokkal jobb volna a gyermeket magára hagyni, mint benne undort költeni, vagy első társaságát megkeseríteni, vagy az erényes és nemes törekvéseket egész életére ízetlenekké lenni. A szegény ember gyermeknövelése a tanítótól függ. S minthogy minden nemzet jelleme főleg a gyermekek növelésétől függ, bálran állithatjuk, hogy a milyen a tanitó, olyan a nép. Mily lényeges tehát egy nemzet erkölcsi jóllétére s innen politikai nagyságára, hogy a tanitó hivatala olyan le*) A nemzeti gyűlésre, mely Berlinben 1848. májusban összegyűlt, a tartományok lakosai nem kevesebb mint 8 néptanítót választottak képviselökül, mi szembetünöleg bizonyítja a népnek ezen hivatal hatása és magas jelleme iránt való tiszteletét.
