Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-01-19 / 3. szám
74 100 szerint egyedül keresztyéni; s mely cultusalak •ezetésénél ,.a lelkésznek azon öntudattól kell áthatottnak lenni, liogy ö a gyülekezettel szemben Isten nevében, — Istenirányában pedig a gyülekezet nevében beszél és cselekszik," — és igy, hogy a lelkész nem a gyülekezetnek tagja, nem ennek megbízásából hirdeti az evangy éliomot, tesz bűnvallást s kéri Isten kegyelmét, hanem ugy nézendő, mint „m a g a s a b b 1 é n y," ki Isten s a gyülekezet között áll. — Ily merőben kathol. irányú s szellemű egyházi könyvet s istentiszteleti alakot akarának e délnyugoti német protestáns népre erőszakolni, melynek kebelében azonban — hála a gondviselésnek — élénken él még a reformatio szelleme, sz. aggodalommal őrködik ennek minden egyes nyereménye felett, mely a protestantismus lényegét tisztábban s mélyebben ismeré fel, mint theologusai s egyházi hivatalnokai, és mely ennélfogva ennek határozottan ellenszegült. E krízisből azonban egészséges, kielégítő egyházalkotmányos életfejlődést csak a badeni egyház vett, mig Bajorországban s még inkább a bajor rajnai provinciákban vagy Pfalzban a baj korántsem lett alaposan orvosolva, hanem csak ideiglenesen elhárítva, félretolva, hogy kedvezőbb idők jöttével ráerőszakolják a gyülekezeteket ismét azon túlorthodox pályára, melyen következetesen ha haladnak, csak a vatikán pitvarában pihenhetnek meg. f) A zavar a t h e o 1 o g i á b a n. E külső válságnak az egyház bensejére, a theologiára is hogy nagy befolyást kellett gyakorolni : egyelőre is gondolható. Az utolsó tiz év alatt megszokánk, hogy némelyek atheologiai tudományoknak ingadozó, egymástól eltérő resultatumira sajnálkozva pillantottak alá, s a,.kegy elmet közvetítő hivatalnak'1 , vagyis a lelkészeknek sikerült a theologiae tanárokat, mint meg annyi fel nem kent szónokokat a bűnbánók zsámolyára érdemdús lábaikhoz térdeltetni, ugy hogy szabad, elfogulatlanabb álláspontjukat legnagyobb részt a theologusok elhagyák, s nem levén elég bátorságuk e visszafelé rohanó árral szembeszállni, a tiszta isteni igazság helyett emberi tételek s egyházi pártok szolgáivá szegődének. így lön, hogy habár köny vhalmazok jelennek meg folyvást a theologia köréből; de azért a német theol. irodalom igen kevés vigasztalót nyújt, — egy valódi éltető, elevenítő tlieologiai mű a legnagyobb ritkaság. Mióta e visszahaladó párt szilárd állást nyert, s mióta kivált sikerült magát mint a thronok legerősebb oszlopát feltüntetni: azóta a főbbek nem igen törik magokat a munkával, hanem harmad, negyedrangú irók viszik a főszerepet, — s a leggyarlóbb művek biztosítva vannak az égig magasztalás iránt, ha azon párt szellemében s érdekeinek kedvezőleg szólnak, ellenben a legjelesb, tudományosb művek is teljesen elitélve, ha aszabadszellemüség, rationalismus bélyegét hordozza, — hogy merné az ilyet egy igazhivő lelkész elolvasni, annyival inkább könyvei közé tenni ? Rokon az ily művek szerzője — mondja Hengstenberg — Arius, Sabellius Socinnal s a többi eretnekkel, — az eretneket pedig kerülni kell, menynyivel inkább műveit ! ! g) Megszüntetése e válságnak az egyházban. E divattheologia vagyis inkább theologiai betegség azonban csak némely kizárólagos körökben, theosofiai elméletekkel s egyházpolitikai törekvésekkel eltelt theologusok s lelkészek közt található; de a gyülekezetek legnagyobb részt erről mit sem tudnak, vagy ha tudnak, miatta csak boszankodnak s e tekintetben sokkal egészségesebbek maradtak. S ez épen a vigasztaló e látszólag reménytelen állapotban. Mert mig a törzs ép, addig a levelek sárgulása, sőt a rothadozó gyümölcsök is ne rettentsenek meg bennünket. De épen ez vezet azon meggyőződésre, miszerint e válság üdvös megoldása nem a theologusok s lelkészektől, hanem a gyülekezetektől — mint melyek aránylag legegészségesebbek —várandó, s melyeknek a reformátióhozi ragaszkodása, másrészt azon * öntudata, miszerint a német protest. népnek magas, míveltségtörténelmi hivatása van, megtörhetlen s elenvészhetlen. Ezért legelső teendő, intézkedéseket tenni, hogy a gyülekezetek szóhoz juthassanak, azaz a gyülekezeteknek a tanácskozásokban, gyülésekbeni alkotmányos képviseltetéséről gondoskodni. Mert hol van most a német protest. egyház ? Az államban? nem! A klérusban ? nein.'Tehát ho 1 lehet, hogyha nem egy alkotmányosan szervezett egy-
