Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-01 / 22. szám

Máté 28. 9 stb. főleg pedig Ján. 20, 17., a hol igy szól Máriának: .,ne illess engemet, — nem mentem még fel az én Atyámhoz, de menj el az én atyámfiaihoz és mondd meg nekik: felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz," figyelmesen átolvassuk és összehasonlitjuk, lehetlen elvitázni testi szervezetének némi titokszerüségét, — mi is azt állítjuk, hogy feltámadása nem volt tökéletesen bevégezett; neki — hogy ugy szóljak — másodszor is győzni kellett a testen. Az ő objectiv feltámadásának szükséges s elkerülhetlek és egyszersmind természetes kiegészitő része mennybe szállása. — Feltámadása által visszajött az emberek közé, mennybe szállása által visszament az Atyához, miután ama 40 nap alatt az ő valóságos feltámadásába vetett hitet oly erőssé tette övéi lelkében, hogy attól többé „sem halál, sem élet, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők" el nem szakaszthatták Róni. 8. 38. Hogy mennybe szállása objective történt-e vagy nem? az a dolgon semmitsem változtat. Tény az, hogy az apostolok többé a láthatlan feltámadásban egy percig sem kételkedtek s igy abban sem, hogy az ő mesterök „e világból az Atyához ment'1

Ján. 13. 1. hogy eleget tehessen amaz Ígéretének: „jobb néktek hogy elmegyek, mert ha el nem menéndek, ama vigasztaló nem jő ti hozzátok, de ha elmenéndek, elküldöm azt" Ján. 16. 7. Az itt röviden kifejtett elmélet szerint az Idvezitő önmagát támasztotta fel s mint mindenben, e tettében is a szeretet lelke vezette őt. Nem bizonyitnak ez elmélet helyes-volta ellen a sz. Írásnak oly kifejezései, melyekben a feltámasztás nem neki, hanem Istennek tulajdoníttatik, mert nézetem szerint a kettő egyet tesz. Erkölcsi tökéletességének egyik főjellemvonása épen az, hogy az ő s Isten akaratja mindenben megegyeztek s egyre megy ki, akár azt mondjam: az Idvezitő akarta ezt vagy amazt, akár azt mondjam : az Isten akarta. E tekintetben elmondhatta magáról: „én és az Atya egy vagyunkJán. 8. 30. Mindezek ^ után igy szólok: hiszem és vallom, hogy az Úr Jézus Krisztus testben feltámadott, miszerint hitték és vallották azt előttem annyi milliók, hiszik most s hinni fogják ezután is. — Mint protestáns ember, megpróbálom hitem cikkelyeit értelmem előtt igazolni, miként megpróbáltam most, jól-e vagy roszul? Isten tudja. — Ha azonban nem is sikerül mindent kimagyaráznom — avagy hogyan is sikerülhetne ? — őrizkedem hitem legdrágább titkai felett pálcát törni hidegen mindaddig, mig érzem, hogy azok lelkemre felemelő, tisztitó, vigasztaló ha tást gyakorolnak, nehogy rám is illjék az, a mit Pál a pogányokról mondott vala : „az ő okoskodásokban hiábavalókká lettek és az ő balgatag szívok megsetétedett. és midőn magokat bölcseknek vallották lenni, balgatagokká lettek.*'* Róin. 1. 21 — 22. Sőt többet mondok. Ha el is fog jönni az idő, midőn a kételkedés hullámai engem is elboritnak s lesz számomra is „a kő, melyet megvetettek az épitők, ütközésnek kövévé és botránkozásnak kősziklájává" 1. Pét. 2. 7.: még akkor is őrizkedni fogok másokat hitökben bántani, mert jaj az embernek, a ki által botránkozás lészen." Máté 18. 7. Dixi et salvavi animam mearn. Szász Domokos, könyvismertetés AZ ELSZEGÉNYEDÉSEK. Emberbaráti, hazafiúi és politiai vázlatok, írta Fáy András. Pest, 1862. Engel és Maridéi! o tulajdona. 8-adrét, 103 lap. A szerző arcképével. Ára 80 o. é. kr. Oly mü áll elöltünk, mely minden ajánlgatást feleslegessé tesz, s melynek jóságáról és jelességéröl már h szerző nevének egyszerű megemlítése is elegendő kezesség. Az ősz hazafi, ki egy hosszú életpályán s legnagyobb részt a nyilvános élet terén, mindig a humánus és liberális eszmék élén állott, ezek valósításáért buzgott, hatott és tett; az aggastyán iró, ki eddigi számos müveiben annyi szép, jó és nemes eszmét hirdetett s ültetett át nemzetünk szellemébe, e jelen müvében is bizonyosan hasznos elveket és üdvös eszméket fejteget. A fának, mely mindig Ízletes és nemes gyümölcsöt termett, lehetetlen, hogy későbbi termése is íz és zamat nélküli legyen ! Nem is ajánlás végett tehát, hanem hogy feltevésünket igazoljuk, s hogy a közérdekeltséget annak olvasása iránt annál inkább felébreszthessük, megkísértjük e mü tartalmát, néhány vonással, olvasóinkkal is megismertetni. Legelőbb is megjegyezzük, hogy a cím nem felel (meg egészen a tartalomnak, a mennyiben annak legnagyobb része a lelencházakról szól, s igy az egész, a szer-