Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-01 / 22. szám

,,jel" szükségét érezték és érezni fogják. E jel hozta előttem világosságra, hogy lelkem elhagyja testemet s él tovább, még pedig nem olvad át Isten lényébe, nem lesz „egy elmúlandó árnyék" Márk. 6.49., hanem öntudatos személyiségét megó'rzi. 1-ső ellenvetés: „Ha az Idvezitö láthatlan feltámadása abban a percben történt, midőn a keresztfán lelke testét elhagyta, miért jelent meg objective csak harmad nap?" Azért, mert az apostolok is olyan erőtelen emberek voltak, mint mi vagyunk s kétségbe vonhatlan jel nélkül a láthatlan feltámadást nem hitték. Ha az Idvezitö rögtön objective megjelenik, azaz hogy rögtön fölveszi másodszor is — rövid időre — azt a testet, melytől lelke a keresztfán megvált, akkor halálának valódiságában. azaz abban, hogy lelke csakugyan elhagyta testét s ez ennek következtében merőben élettelenné lett, kételkedtek volna. Hogy pedig testét felöltözhette, az a tökéletes ember feljebb meghatározott fogalmából, mely szerint az csak vakeszköze a léleknek, önként foly. — O maga megmondd előre, hogy leteheti s felveheti azt, a mikor neki tetszik. 2-ik ellenvetés: „Állítani egyfelől azt, hogy a lélek a halál után rögtön kezdi nyerni a tökéletesebb organumokat s másfelől történeti tény gyanánt fogadni azt, hogy az Idvezitö földi testben jelent meg ötszáz atyafinak s az apostoloknak kikkel együtt evett ivott s kik közül Tamásnak, igy szólt: „hozd ide a te kezedet és bocsásd az én oldalamba" János 20. 27. a legnagyobb ellenmondás. Könnyű rá a felelet. — Neki emberekkel volt dolga, tehát szükségképen emberi módon kellett megjelennie, fölvette hát testét a szó teljes értelmében csak mint vakeszközt, hogy ugy mondjam — mint egy ruhát. Schweizer és társainak amaz állítása, hogy az Idvezitö feltámadása után nem emberi alakban jelent meg az övéinek, merő képtelenség. Micsoda alakban hát, ha nem emberiben ? „Az Istent soha senki sem látta" Ján. 1. 18. s bizony a lelket sem, mely bennünk isteni rész. Közöttünk, kik a földön élünk s azok közt. kiknek lelke már megvált a testtől, földi orgánumok nélkül mindennemű érintkezés teljes lehetetlen. De igen, hiszen ott vannak a Pál apostol visioi — mondja erre az ellenfél. — Én meg azt felelem rá, hogy azok a. testi feltámadás történeti ténylegességének nem hogy ellene, de sőt épen mellette vannak, mert ha a testi feltámadás történeti tény, akkor kimagyarázhatok lélektani uton, különben nem. — 0 hallotta, hogy sokan szemeikkel látták a feltámadottat,, beszéltek, ettek, ittak vele, sebeit megtapogatták s igy értem, hogy élénk képzelőtehetsége évek múlva is vissza tudta idézni a multat a jelenbe, ismételni tudta azt, mi már m e gtörtént. — De ha az nem történt meg, akkor képzelötehetsegének nem lett volna mit visszaidézni, nem lehettek volna visioi, mert nem lehetett volna azoknak semmi lélektani alapjok. Nem is jöhetett volna arra a gondolatra, hogy az Idvezitö már feltámadott, mert ő mintpharizeus hitte ugyan a feltámadást, de csak is „ama nagy napon." 0 nem írhatta volna e szavakat: ,,a Krisztus feltámadott a halálból és azoknak, a kik elaludtak, lett első zsengéjek" 1. Cor. 15, 20. legfeljebb csak annyit, hogy fel fog támadni majd. — A Schweizer-pártnak kár oly érveket használni, a melyekre elmondhatni: „ex ore tuo judicabo." — Ismétlem : az Idvezitö sem ö n m ag á é r t — mert meg akarta mutatni, hogy az erkölcsi tökéletesség netovábbját elérte , sem érettünk — mert minden lehető kételkedést szét akart oszlatni — nem elégedhetett meg láthatlan föltámadással; neki mégegyszer meg kellett jelenni testben azok közt, kik az ő láthatlan föltámadásában nem hittek, kik remény vesztetten távoztak el a kereszt alól. Ila láthatólag meg nem jelent, ki magyarázza ki, hogy a kereszt alatt minden reményöket elvesztett apostolok miképen lettek egynéhány nap múlva erősebbé mint megannyi kősziklák? 3-ik ellenvetés : „Ha ő földi testben jelent meg, akkor az ő feltámadása nem volt tökéletesen bevégzett, mert lelke még nem öltözte vala föl egészen ama „dicsőséges rotliadatlan testet," mely egyedül örökölheti Isten országát, melyben egyedül szállhatott föl véglegesen az Atyához, akár mint megdicsőült Idvezitö, akár mint ember:" Igaz, s ámbár ha az evangyéliomnak a Kristophaniákról szóló helyein Ján. 20. 19, 26, 27 ; 21. 4 — 13; Luk. 24, 15 stb.; Mark 16. 9 stb.;