Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-01 / 22. szám

G99 700 nyiben hasonló az az Idvezitő feltámadásához s mennyiben különbözik attól? Oly kérdések, melyekkel hasonlókép tisztába kell jönnünk. Nézetem szerint a feltámadás sem több, sem kevesebb, mint születés a halhatatlanságra. A halhatatlanság a földi élet közvetlen folytatása lévén, a feltámadás abban a percben veszi kezdetét, midőn mi — emberi módon szólva — meghalunk, azaz, lelkünk földi eszközeitől megválik. A testnek általános föltámadása „a végitélet,4

' szóval az a tan, hogy a lélek földi működésének eszközeitől megválva, nem rögtön, hanem „ama nagy napon'4

nyer ujakat, zsidó téveszme. Becsúszott a feltámadás tisztán keresztyéni fogalmába; azt jóformán elferdítette s nem kis mértékben folyt be arra, hogy a mi feltámadásunkban vetett hitet sok emberből merőben kiirtsa, másokban meggyöngítse (1. Coquerel, Cliristologie). A reformátorok sem valának képesek e tekintetben a tisztán keresztyéni elemet a zsidótól secernálni; a hagyományos formát nem vévén tüzetes birálat alá, azt a maga ódonságában meghagyták. Itt volna az idő, hogy a vallásos fogalmak tisztultsága a többek közt e tévnézet felett is győzedelmeskedjék s „ne keressük többé a halottak közt az élőket,4

' Luk. 24. 5 ; ne mondjuk elköltözött kedveseinkről azt, a mit Mártha mondott testvéréről: „tudom hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon'4

Ján. 11. 24. Hát addig? A tiszta keresztyénliit szerint nincs s nem lehet hézag a halál s a feltámadás közt. Ez nem az én véleményem, hanem az Idvezitő tanitása. O ugyan — látván, hogy e téveszme mily mély gyökeret vert a zsidó népben — nem támadja azt meg direct, hanem alkalmazza magát — mint ezt más esetben is tette — a nép felfogásához, de hogy ő azt nem osztotta, világos abból, hogy minden kínálkozó alkalmat felhasználva, — habár kerülő szavakkal — megtámadja azt, a többit bizván a jövendőre, mint meg is mondá: „sok dolgok vannak, a melyeket nektek kellene mondanom, de el nem hordozhatjátok ; mikor eljön az igazságnak ama lelke, minden igazságra elvezérel titeket'4

Ján. 16. 12-13. Ha akkor szavainak mélyebb értelmét nem tudták még fölfogni, mi már legyünk képesek rá. — íme egy pár példa. A koldus Lázárról és a gazdagról mondott példabeszédében épen ezt a tévnézetet ostromolja, — A koldus meghal s az angyalok mindjárt viszik az Ábrahám kebelébe; a gazdag is meghal sa pokolban emeli föl szemeit Luk. 16. Alapeszme: a földi élet után rögtön következik a jutalom vagy büntetés. Midőn a sadduceusok hozzá mennek s furfangos kérdéseikkel hálóba akarják keríteni, világosan megmondja azoknak, hogy Ábrahám, Izsák és Jákob már feltámadtak : „az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene" Máté 22. 32. ,,mindenek élnek ő neki" Luk. 20. 38. A keresztfán az egyik gonosztevőnek igy szól: m a velem leszesz a paradicsomban'4

Luk. 23. 43. Kettő világos ebből: egyfelől az, hogy mindnyájunk számára a földinek közvetlen folytatása a jövő ; másfelöl az, hogy az Idvezitő láthatlan feltámadása abban a percben történt, midőn igy szólt: „Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet'4 Luk. 23. 46 ; (tudok idézni arra vonatkozó helyeket Pál leveleiből is, p. o. „tudjuk mi, hogy mig e testben jövevények vagyunk, távol vagyunk az Úrtól... inkább kívánkozunk kiköltözni e testből és az Úrhoz (nem a földbe) menni lakni" 2. Cor. 5. 6. 8; „kívánkozom elköltözni és lenni a Krisztussal, amely mindennél jobb4

'Phil. 1. 2 3. stb). E tekintetben nincs különbség a mi feltámadásunk s az övé közt; igy támadott fel Mózes, Socrates, Homer s mindazok, a kik már nicsenek a földön s igy támadunk fel mi is. — Az ilyen azonban részébe jut az erkölcsileg legtökéletlenebb embernek; honnan tudjuk azt ? onnan, hogy az Idvezitő mindenkinek láthatlan feltámadását világosságra hozta. Mi által? az által, hogy láthatlan feltámadása után láthatólag, objective megjelent. Ha ő nem jelent meg másodszor is, mit teszen az, hogy ő mindyájunk láthatlan feltámadását s a halhatatlanságot világosságra hozta? A Plinius szavai jutnak eszembe: „reviviscendi promissa a Democrito vanitas, qui non revixit ipse"; vagy a Páléi: „ha a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek'4

l.Kor. 15. 4. En — őszintén bevallva, nem merek oly nagyon büszkélkedni hitem erejével, mint Schweizer és társai, kik azt mondják, hogy nekik nincs szükségök e jelre ; sőt nyíltan kimondom, hogy láthatlan feltámadásomban nem volna erős hitem az Idvezitő feltámadásának emez objectivit á s a nélkül. Olyan erőtlen vagyok, mint valának előttem s lesznek utánam még milliók, kik e