Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-06-01 / 22. szám
mond: „vannak mennyei testek, vannak földi testek, de különb dicsöségök van a mennyeieknek, külömb a földieknek... az első ember földből való és földi, a második ember mennyei Ur'* 1. Kor. 15, 40, 47. „Én hiszem — igy ir Coquerel igen jeles Christologiájában, melyből több lielyt idézek — hogy ha az ember olyan tiszta volna most, mint a teremtés első napján, halála csak annyiban különbözne a mostanitól, hogy nem lenne az oly fájdalmas, kintcli." Valóban ugy van, mert a bűn nemcsak az életet, hanem a halált is megmérgezte; az ember miatta nemcsak életében, hanem halálában is szenved, annál többet, mentül bűnösebb, annál kevesebbet, mentül kevésbbé az. Mily végtelen különbség csak egy Júdás s egy István halála közt! Egyiknek szemei előtt elsötétül a világ, a másik felett megnyilatkozik az ég. Nézzünk meg halálában egy Socratest s lehet legalább sejtelmünk, hogy milyen lehetett volna az ember halála, ha az erkölcsi s az azzal együtt járó phisikai rosz nem mérgezi meg a földi élet percét is. De csak is sejtelmet s nem tapasztalást, mert benne is volt btín. Csak a tökéletes ember lehetne boldog halálában is épen ugy mint életében, mitBossuet szépen fejez ki e szavakban: ,,a ki tökéletes, az boldog, mert ösmeri tökéletességét s annak ösmerete sokkal lényegesebb kelléke a tökéletességnek, hogy sem az tökéletes lényben hiányozhatna (Elevations l-re semaine). Sőt többet mondok s erre helyezem a fősúlyt, mert az ezután mondandóknak kulcsa ez: egy tökéletes ember (tán szükségtelen is megjegyeznem, hogy én ez alatt nem egy absolut tökélyü lényt értek, mert az csak egy lehet, hanem csak bűntelent) csak Istentől függene, de önmagának mindenben Ura lenne s teste nem volna más, mint vak eszköz.— Nem szenvedne ha nem akarna szenvedni, nem lehetne boldogtalan, ha nem akarna az lenni. A valódi boldogság forrása benne volna s az emberek nem tudnák boldogtalanná tenni Őt, mert mindig tudná akarni azt, hogy boldog legyen s ő boldog lenne. Ez előzmények után egy pillantást vetek az Idvezitő halálára. O a szó teljes értelmében tökéletes ember volt. Nem volt absolut tökélyü lény, mint őmaga uoegmondá: „az atya nagyobb én nálamnál" Ján. 14. 18; de csak is ö s más senki. Önmaga s akülbehatások feletti uralma tökéletes volt: „senki sem veszi el tőlem azt (az én életemetj, hanem én magam teszem le szabad akaratom szerint; vagyon hatalmam letenni azt, és vagyon hatalmam viszontag fölvenni azt.1 4 Ö szenvedett, mert szenvedni akart; ő a leggyalázatosabb halállal mult ki, mert azzal akart; midőn igy szólnak hozzá: „ha Isten fia vagy, szállj le a keresztfáról' Máté 27. 40, o nem száll le,mert nem akar s épen azért nem akar, mert ő ama Krisztus. — Ez az ő áldozatának önkéntessé g e. S mi adja az ő akaratának ezt az erőt? felelet: erkölcsi tisztasága, teljes bűntelensége. — Nincs benne bun s igy nincs, a mi akaratának szabadságát legkisebb mértékben megbéníthassa. — Teste sem egyéb, mint lelkének vakeszköze; akaratának az teljesen alá volt vetve; mint ö maga mondá: „hatalmat nyert minden testen1 * Ján. 17. 2. Ö addig nem megy fel Jeruzsálembe, mig azt le nem akarja vetkezni, mig „amaz óra nem jön el" 17. 1. Akkor felmegy s levetkezi azt, de ő, ki tökéletes ura volt annak addig-, a z abban a percben is. a midőn levetkezi. S mi által adhatná annak legragyogóbb s legkétségbe vonhatatlanabb bizonyságát, mint az által, hogy azt ismét fölveszi V feletti uralma teljességének, áldozata önkéntességének, erkölcsi tökéletességének garantiája — kétségbevonhatlan bizonysága— ez, és csak is ez lehet. Ha erre nem képes, akkor a feletti uralma teljességét, áldozatának önkéntességet, erkölcsi tökéletességét kétségbe vonom. — I 4-en, ő nem az által, hogy a farizeusok és sadduceusok bölcseségét egy szavával bolondsággá változtatta; nem az által, hogy ezrek lelkét — mint a vizek folyásait — vezette; nem az által, hogy áldotta azokat kik átkozták, imádkozott azokért a kik gyűlölték; nem az által, hogy a leggyalázatosabb halál kínjait némán eltűrte: hanem az által győzhette meg az embereket, hogy benne az erkölcsi tökéletesség netovábbat ért, hogy le tudja győzni „a félelmek királyát" is, „foglyul tudja vinni a fogságot4 ' is. — Levetni a testet s újra felvenni azt, ez a lélek a feletti uralmának tetőpontja. Feltámadásának azonban volt egy más célja is: kétségenkivülivé tenni a mi feltámadásunkat. Mit értünk a mi feltámadásunk alatt? meny-43*
