Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-05-25 / 21. szám

4) Bizonyítvány arról, hogy a megválasztandó mint segéd, vagy helyettes, vagy rendes lelkész már valamely egyházban szolgált. A kiben e kellékek közül, ha csak egy is hiányzik, annak lelkészül megválasztatása teljesen semmis és érvénytelen, mert e követelmények alól őt senki fel nem oldozhatja. Pia rendhez akarunk jutni egyházügyeinkben el valahára : legyen a törvény ne gyermeki bábjáték, hanem kérlelhetlen rendszabály, mely előtt mindenki meghajoljon, — ne oly pókhálószövet, mely csak a bárgyú legyeket fogja meg, az erős dongók és fulánkos darázsok pedig kényök szerint keresztültörjenek rajta. Mire vezet az, ha a törvény alól dispensatiókat osztogatunk — itt szánalomból, hogy egy árva családdal jót tegyünk, —ott kegyeletből, hogy a néhai derék apák emlékének a fiakban tömjénezzünk,—majd amott félelemből, hogy a fényes egyháznak törvényszerű eljárásunkkal apprehensióra okot ne adjunk. A közrendet, közügyet, közjóllétet magánérdeknek feláldozni soha nem szabad. Mily egyszerű lenne kellékül itt csak azt iktatni törvénybe, hogy a választhatónak felavatott lelkésznek kell lennie. Azonban ezt nem lehet, mert nálunk minden történik a lelkészjelölttel, csak az nem, mire legfőbb szüksége lenne, t. i. hogy midőn állomására lép valamely gyülekezetben : arra feljogosított, szabályszerűen kibocsátott, felavatott lelkész legyen. Annyi vallatási tortúrákon hurcoltatik keresztül a lelkészjelölt, hogy azokon végig tekintve, egész merény, ha valamely ifjú magát e hivatalnak keserű könyekkel annyiszor áztatandó kenyerére szánja el. Van képességi, alkalmazási (mint némely egyházmegyék követelnek), végre felavatási vizsga. Es ezekből mi a haszon? Az, hogy e sok vizsga megeszi egymást annyira, hogy elvégre a háromból egy sem lesz; átsiklanak ezeken keresztül a pásztorok sorába olykor a leggyengébb tehetségek is. Mert az első vizsgán átbocsáttatik a készületlen is ázzál a fentartással, hogy majd utóbb ismét megpróbáltatok még, a későbbi vizsgák alkalmával pedig, mikor a lelkészjelölt, rendszerint állomást elfoglalt lelkész már, el kell nézni, ha a mértéket meg nem üti is, mivel a visszavethetésnek ideje nincs többé. — Legyen egy, de szigorú és kérlelhetetlen vizsga; a ki ezen becsülettel helyt áll: avattassék fel rögtön és véglegesen. Mi baj eredne abból, ha szinte a felavatott lelkész, hamar állomáshoz nem juthatva, világi pályára fordulna is? hiszen a lelkészszé avattatás nálunk protestánsoknál character indelebilist nem ad, s azért semmi botrány nem történik azzal, ha a presbyter docens a non docensek sorába lép át. 4) L e 1 k é s z v á 1 a s z t á s körüli eljárás. Mihelyt valamely gyülekezetben a lelkészi szószék haláleset, lemondás vagy elmozdítás utján megürült, az esperes, vagy küldötte oda kimegy ; számon veszi, az egyház gondnokával s némely presbyterekkel közreműködve, az egyháznak az elébbi lelkész által kezelt javait, s ideiglenesen a gondnok gondviselése alá adja át; intézkedik a lelkészi szolgálatokról lelkészválasztásig; előveszi az egyházmegyei levéltárból kihozott lelkészi hiteles dijlevelet; vizsgálatot tart, van-e az elébbi lelkésznek vagy örököseinek annak tartalma szerint az egyházon valamely követelése ? Ha ilyest talál: az egyházat annak minél elébbi teljesítésére utasítja, — utasítja arra is, hogy a megválasztandó lelkész számára a dijlevél e hiteles példánynyal minden pontokban egyezőleg készíttessék el, világosan kijelentve, hogy mig az elébbi lelkész követelései letisztázva és a lelkészi járandóságok a hiteles dijlevél szerint megállapítva nem lesznek, addig lelkészválasztásnak helye nem leliet; megkérdezi a presbyteríumot, van-e a gyülekezetnek ismerete oly egyénről, kit lelkészülmegnyerni óhajtana? vagy köröztetés utján közhírré tétetni kívánja szószékének megüresülését ? és végre kitűzi, a körülmények szerint, a választás napjait, pár hónapnál soha sem kevesebb időre. Ha köröztetni kívánta szószéke megüriilését a lelkészt választandó egyház, mely kivánatával nincs csupán saját egyházmegyéjéhez kötve, hanem az egész kerületre, sőt több kerületekre is kiterjeszheti azt, az esperes e köröztetést haladéktalanul eszközölje. Az ajánlkozók bizonyítványokkal ellátolt vállalkozási jelentkezéseikkel soha nem az érdeklett egyházat, hanem az illető esperesi hivatalt kötelesek felkeresni, mely minden jó bizonyítványt, mutatott ajánlkozót az egyház elébe terjeszteni tartozik. Tehát semmi a lel— 41*