Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-05-25 / 21. szám

készi hivatalt porig lealacsonyító próbaszónoklat, vagy kongatás. hanem köröztetés utján ajánlkozásra felhivás. A választás elérkezett napján az esperes vagy küldötte a helyszínére ismét kimegy: utána néz. ha az elébbi lelkész követelései letisztáztattak, a lelkészjárandóságok a hiteles dijlevél szerint állapittattak-e meg? Ha ezeket nem igy találja, uj határnapra halasztja át a lel észválasztást; ha pedig rendén lel mindent: összehívja a 2-ik pont szerinti választótesttiletet. Ha annak két harmadrésze megjelent: tagjait elébb 3 jelöltre, utóbb ezek közül az elválasztandó lelkészre titkos szavazatok adására felhívja. Ha teljes többséget, vagyis az összes szavazatoknak felerészét senki nem nyert: mindaddig ismétli a szavaztatási, mig ily eredmény nem fejlik ki. Ha a szavazatokból teljes többség jött kí, de a megválasztott törvényes kifogás alá eshet: megtagadja alioz beleegyezését az esperes, s az egyházat uj választásra hívja fel. Ha az ezt tenni vonakodik: az ügyet az egyházmegyei gyűlésre viszi. — Ha pedig a megválasztottban a kivánt kellékek nem hiányzanak: rögtön kiadja felhatalmazó levelét annak meghivhatására az esperes; a megtörtént választást az egyházmegyei gyűlésnek bejelenti, s itt az elválasztott a lelkészek sorába végzésileg bekebeleztetik. Ennek megtörténtével az uj lelkész szószékét elfoglalva, átveszi minden ceremónia nélkül, egyszerűen azon nyájnak gondját, melyet kezeire bizott a pásztorok fó'pásztora. Tehát semmi bevezető' küldöttség s semmi beiktatási kirchen-paradé. B a k s a y Dániel. V>0<N iskolaügy. ELŐTERJESZTÉS a debreceni reformált vallású gyülekezet népnevelési állapotáról. Irta Révész Imre. (Folytatás.) Most tehát már csak azt kellene tudnunk: hogy hány lélek van gyülekezetünkben, hogy igy az összes szántnak tizedrészét vévén, iskolaköteles gyermekeink száma teljes biztossággal, vagy legalább a lehető legnagyobb valószínűségben állhasson előttünk. Azonban gyülekezetünk népességére nézve is teljes bizonytalanságban vagyunk, mert az eddigi számitások s az azokon épült adatok igen tökéletlenek s egymást lerontják. Igy például, az egyházi hivatalos statistikákban : 1843-ban, 49,527, 1852-ben 47,000 (annyi mint 1837-ben, tehát 15 év előtt), 1857-ben 47,950, 1858-ban 29,589 ref. lélek tétetik Debrecenre. A mi azt mutatná, hogy gyülekezetünkben 1859-ben 19,938, tehát majdnem 20,000 lélekkel volt kevesebb a lelkek száina, mint 1843-ban, vagyis 16 évvel azelőtt; továbbá, hogy 1857-től 1858-ig, azaz egy év alatt 18,361 lélekkel fogyott nálunk a népesség, a mi képtelenség, s világosan látható, hogy itt vagy egyik, vagy másik számításban tetemes hiba van. Még nagyobb képtelenségek tűnnek ki városunk népességére nézve az irodalmi slatislikai adatokból; mert például Fehér György 1816-ban 38,962-re, a magyar Convers. Lexikon 1832-ben 45,375-re, Fényes Elek 1847-ben 55,065-re, az Ujabbkori ismeretek tára 1850-ben 61,283-ra, Fényes Elek 1851-ben 33,000-re teszi városunkban a lelkek összes számát, a mi egy év alatt 28,2»3 különséget, vagyis fogyatékot mutat. a mi ismét képtelenség, mert sem döghalál, sem kiköltözés, sem más eféle nem volt városunkban, különösen oly mérvben, hogy 1847-től 1851-ig 18,000, söt illetőleg 28,000 lélekkel fogyott volna meg a népesség; — hanem itt is vagy egyik vagy másik számításnak tetemesen hibásnak kell lenni. De melyik legyen a hibás, melyik az igaz számítás? közvetlenül és hamarjában ismét nem lehet megtudni, mert teljes hitelű és biztosságu összeírás nincs. Kénytelenek vagyunk tehát itt is közvetett statistikai számításokkal deríteni fel, lehető valószínűséggel, gyülekezetünk népességének számát. E tekintetben nincs biztosabb kiindulási alap, mint az évenkinti szülöttek száma, mert ezekről nálunk is pontos anyakönyv .vezettetik. Gyülekezetünkben 1832-től 1858-ig, tehát 26 év alatt legkisebb volt a szülöttek száma 1832-ben, t. i. 1233, legnagyobb 1857-ben, t. i. 1541, a többi évek ezen két szám közt ingadoznak. Anyakönyvünk szerint tehát középszámmal 1387-re tehetjük az évi szülöttek számát. Ha a szomszéd helységekben megkeresztelt debreceni tanyai gyermekeket, s a nálunk bejegyeztetni nem szokott halva szülötteket évenkint együtt 43-ra teszszük, a minthogy sokkal többre vagy kevesebbre nem is tehetjük: évi szülötteink száma középszámitással 1430 fogna lenni. Felvéve már most a vidékünkön levő kisebb s igy biztosabb statistikáju gyülekezeteket, ugy találjuk, hogy évenkint 20 —22 lélekre esik egy uj szülött, vagyis a lelkek számának 20 —22-szerte kell nagyobbnak lenni, mint a szülöttek számának. Igy például 1859-ben Bagoson 21, Esztáron 22, M, Pércsen 17, Sárádon 22, Tépén 26, Vértesen 21 lélekre esett egy uj szülött. Igy mutatják ezt más hazai példák is, s miután a külföldi statistikusok is megállapított tény gyanánt veszik, hogy például a német szövetséghez tartozó országokban évenkint minden 27 lélekre esik egy uj szülött: azt hiszem, hogy ha mindazon