Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-05-18 / 20. szám

jőnek s így a szokásból, mintegy magoktól kimennek ; de ha egyszer végkép kimentek, akkor beáll az ujitásnak szüksége. Elavult intézmények mindig kirivó foltok az uj rendszereken és azon veszélylyel is járnak, hogy valamelyik gyűlölt személyiségre nézve feléleszthetők és alkalmazásba vehetők. Wilson ur véleménye szerint tehát felkellene menteni az angol papot a 39. cikk aláirása alól annyival is inkább, minthogy csak ugy szűnnék meg azon megkülönböztetés a papi és világi rend között, melynél fogva most ugy vannak, mintha a hit és erkölcs különböző zászlóit követnék ; megszűnnék továbbá a fogadás oly dologra, melyre nézve fogadásnak helye nincs. A vélemények és személyes meggyőződések fluctuatioját semmiféle fogadás nem illetheti. A törvény mondhatja: ne tanits, és ne hirdess semmi olyat, mi azzal, a mi megvan állapítva, ellenkezik, — de sohase követeljen olyat, mi csak távolról is hasonlítson ehhez : fogadom, hogy igy meg igy gondolkodom, fogadom, hogy igy meg igy fogok gondolkodni. : iskolaügy. ELŐTERJESZTÉS a debreceni reformált vallású gyülekezet népnevelési állapotáról. Irla Révész Imre. A debreceni ref. egyház nevelésügyi választmányának leendőit meghatározó alapszabályok szerint, nevezett választmánynak egyik tiszte lévén az is, hogy áltata, gyülekezetünk iskolázható gyermekei számba vétessenek; sőt általában bármely hatóság, melynek gondjai egy gyülekezet népnevelési ügyeire kiterjednek, kétségen kivül kötelességének ismervén azt, hogy a gondja alatti népnevelés külső terjedtségének állapotáról magának lehető legalaposb tudomást szerezzen: szükségesnek tartom részemről, hogy gyülekezetünk népnevelési állapotáról a következő előterjesztést tegyem. Az iskolába járható gyermekek számbavételére s összeírására nézve, már a mult években tétettek nálunk kísérletek. A városi hatóság, az egyházi tanács felszólítására, az 1860-dik évi adóösszeirás alkalmával kisérlette meg az iskolázható gyermekek összeírását; azonban jó előre, nevezetesen aug. 3-án nyilvánítja a városi hatóság, hogy az általa eszközlendő összeírás, az eltitkolások miatt valószínűen hiányos fog lenni: annálfogva a presbyterck általi közvetlen és hazankinti összeírást javalja. Mindamellett is megtette a város az összeírást s 1860-iki dec. 3-áról megküldi azt, kijelentvén, hogy az hiányos, mert az összeírásra gyéren jelentek meg. A városi hatóság ezen összeírása szerint városunkban, minden felekezetet összevéve, iskolába jár 870 fiu, 820 leány, összesen 1690, — iskolába nem jár 190 fiu, 154 leány, összesen 344 gyermek. Ezek szerint az összes iskolaköteles gyermekek száma 1060 fiu, 974]Ieány, öszszesen 2034 gyermek. A városi hatóság igen helyesen nyilvánította, hogy ezen összeírás tökéletes nem lehet, mert, hogy az csakugyan felette hiányos, kitűnik abból, miszerint az 1859-ik évi hivatalos egyházi statistikai kimutatás szerint magoknál a reformátusoknál 823 fiu, 1073 leány, tehát összesen 1896 ref. gyermek, a r. katholikusoknál pedig az 1855-ik évi hivatalos schematismus szerint 249 gyermek járt iskolába. A ref. és r. kath. iskolába járó gyermekek összes száma e szerint 2145. A városi hatóság tehát 455 iskolába járó gyermeket elhagyott, s nem vett fel a maga kimutatásába. Sőt a városi összeírás szerint a minden vallású iskolaköteles, tehát iskolába járó és nem járó gyermekek összes száma is lll-el kevesebbre üt, mint az iskolába valóban feljáró mindkét felekezetű gyermekek összes száma. A mi világosan mutatja, hogy a városi összeírás mily hiányos mind az iskolába járó, mind a nem járó gyermekek létszámára nézve. Mindenesetre igen nagy érdekű dolog volna pedig tudni, hogy egyházunkban hány nem jár iskolába ? hogy igy a veszély mivolta felöl tájékozhassuk magunkat. Azonban közvetlen és kimerítő összeírás e tekintetben mindezideig nem lévén: kénytelenek vagyunk közvetett, de biztosaknak látszó statistikai számításokhoz folyamodni s ezekből tudni meg, lehető valószinüséggel, iskolába nem járó gyermekeink számát. Figyelembe véve egyházkerületünk s épen vidékünk azon kisebb gyülekezeteit, melyekben a népesség csekély számánál fogva mind a lelkek, mind az iskolázott és iskolaköteles gyermekek számát könnyen és biztosan meg lehet tudni és folyvást tiszta bizonyosságban tartani: ugy találjuk, hogy minden gyülekezetben, a lelkek összes számának egy nyolcad, vagy legalább egy tized része teszi az iskolakötelesek számát, vagyis minden tiz lélekből egynek, minden 100 lélekből 10-nek kellene iskolába járni. Igy az egyházi hivatalos statistikai adatokból az számitható ki biztosan, hogy Bagoson minden 8-ik, Esztáron minden 7-ik, M. Pércsen minden 9-ik, Sárándon minden 8-ik, Tépén minden 10-ik, Vértesen minden 10-ik lélekre esik egy iskolaköteles gyermek. Ezen számítás annál biztosbnak tekinthető, mert ez a külföldi tekintélyes statistikai felvételek és számitások által is igazoltatik. A külföldi mivelt népeknél nem négy, hanem legalább is hat, sőt néhol nyolc év vétetik fel a népnevelési iskolakötelezettség idejéül, ugy hogy 6-tól 12, vagy 6-tól 14 évig levő gyermekek vétetnek iskolaköteleseknek. Ekkor már természet szerint több iskolaköteles