Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-05-04 / 18. szám

ha ez azt eléggé nyomós és alaposnak tartja, hogy a kerü­letre felvigye, utasításul adhatja követeinek, hogy az indít­ványt a kerületi gyűlésen megtegyék s azt határozattá emelni igyekezzenek. Felszólittatik a pesti szláv egyház, hogy ha ily indítványai vagy kívánságai volnának, azokat a legközelebbi esperességi gyűlésen formulázott alakban adja elö s az esperességi gyűlés azokat tárgyalni, érde­mükhöz képest méltatni és ha elég nyomósoknak lalá­landja, a kerületi gyűlés határozata alá fogja bocsátani. A csatlakozott tót egyház nagy többségének számára pedig administrator rendeltetett s annak kijelölése főespe­res úrra bízatott. Az egyházi javak, szent edények, anya­könyveknek Podhradszky lelkésztől való elvétele a csatla­kozott egyházra bizatik. A gyűlés második főtárgyát a pesti magyar és né­met egyházak e következő s fontossága és közérdekűsége miatt e helyen egész terjedelmében közlött indítványa ké­pezé: „Tudomásul esvén, hogy a katholikus gymnásiumok igazgatóságai, a kellő felsőbb utasítás hiányában, a mi gymnásiumaink irányában még mindekkoráig is azon állás­pontot foglalják el, melyet az 186o-ki octoberben lejárt s általunk soha törvényesnek el nem ismert rendszer szabott vala meg, hogy ennek folytán az akkori rendszer alatt nyilvánosságuktól megfosztott gymnásiumainkat mai nap is magán-intézeteknek, bizonyítványaikat érvényteleneknek tekintik, nem különben tisztán csak négy osztályú «1-, meg nyolc osztályú felgymnásiumokat ismernek el: inditványoz­tatik, hogy az esperesség, melynek kebelében szintén lé­tezik egy ily nyilvánosnak nem tartott gymnásium, e jog­sérelem megszüntetésére tegye meg a szükséges intézke­déseket, névszerint, hogy kérje meg a nm. helytartóta­nácsot, miszerint ez, tekintve országos törvények által biztosított autonómiánkat, melynek teljes érvényessége még az 1860-iki májusi pátens által is elismertetett, a ne­vezett igazgatóságokat a kath. és protestáns gymnásiumok között 1848-ig fenállott törvényes viszonyok [épen tartá­sára utasítsa." % Ez indítványt az esperesség magáévá tevén, a pro­testáns gymnásiumok törvényes állásának és jogainak tel­jes visszaadását az illető hatóságoknál szorgalmazni és eszközölni fogja. (Magyarország). tárca. MISSIOI LEVELEK DR. BALLAGI MÓRHOZ. XXXII. Itt a tavasz, a természet országában mindenütt mu­tatkozik az uj élet, hogy a föld arculata nemsokára virág­szőnyegbe boruljon. Oláhországban már minden nyílni kezd ; s a mezőn járkálván, láttam a szabadba siető kis fűszálat, mint törte át gyenge erejével a kemény rögöt, s lelkemet kedves gondolatok vették karjaikra. Ez a természet or­szága, itt van a te szerelmed Isten ! reszket a zizegő fűszá­lon, ragyog a nap erősbülő sugaraiban, mosolyg a meg­enyhült levegő halk röppenéseiben; imádság száll ajkamról, meleg fohász keblemből, pusztuló romok felett zöldül a repkény, hogy betakarja annak árvaságát; — óh de hagy­juk el ezt; — tavaszi szellő — vidd a fohászt és imádsá­got szárnyaidon fel-fel; a mennyország gyöngye a nemesen szenvedők imádsága ! Nem akarsz megválni tőlem tavaszi szellő, halvány arcomat csókolgatod, fájó lelkemet érintgeted, kérsz, hogy még mondjak valamit a tavaszról. — Vártak a szegények és szerencsétlenek , az éhezők és ruhátlanok kedves ta­vasz, évenkénti kijelentése az isteni szeretetnek. Vártunk mindnyájan, oh bár hoznál nekünk minél több virágot; lel­künk mezeje, reményünk hervadt lombja ugy epedi lelked kibocsátását Isten ! Milliók esdik ezt, kérő és kérdő tekin­tetűk egekbe sir; halld meg a bánat és imádkozásban elfá­radt lelkek nyögését; — s ott, ott, honnan az én bánatom­nak felhői gyűlnek: bocsásd ki lelkedet, hozz virágos ta­vaszt a hazának ! A föld és táj fűszálairól fakadó mezeiről felemelvén szemeimet: a keresztyénség életmezején állapodnak meg gondolatim. Itt is bizonyos zizegése hallatszik az életnek, mert nem is lehet megállapodás, tökéletesedés lévén a ke­resztyénség egyetemes missiója. Tehát nem a vallás, nem a Krisztus vallása tökélyesbül, de az elmék érlelődnek, mi­nél tisztább felfogására az örök igazságoknak. Mint álta­lán véve a világnak még kétharmada nem ismeri Krisztust s idö kell reá, mig megismerendi: idö kell arra is, mig a keresztyénség kebelében egyetemes diadalra jut azon esz­mei vallás, melyet Jézus hirdetett. Ez lesz az igének, az örök eszmének visszatérése magához. Ugy látszik, hogy a jelen korban ide van indulás, a mennyiben mindenütt bizo­nyos forrongásban vannak a vallás és egyházi élet gondo­latai. Itt egy szikra pattog, amott már láng mutatkozik; és ki tudja, a keresztyénség terén a kálvin hitfelekezetek közt minő rombolások közt vív magának diadalt az egyházi élet reformatiója. A politikai életben a nép mindenütt szabadsá­got kér, melyet az ég adott az ember legszentebb kincséül, s ezt csak hasonlatul használva, ugy tetszik, hogy az egy­házi élet terén szinte megindult a bucsujárat a Krisztusi egyszerűség felé. Franciaországban erős párt van a kla­stromok és baráti élet eltörlése ellen. Róma helyzetét tud­juk ; az athenei görög újság legközelebbi száma szinte egy cikket szentel e tárgynak ; a görög szertartású román la­pok szintén a baráti élet és klastromok eltörlését sürgetik, attól várván az egyházi élet újjászületését. Külön orszá­gokban és nemzetek közt egy gondolat, azonos törekvés a keresztyénség egy ujulási korszaka gyanánt üdvözölhető, és pedig nem uj felekezetek keletkezése, de a meglévők egyházi életének öntökéletesbitése által. Százados gátja a vallási élet elöhaladásának megbomolt; s habár még soká lesz, mig elhordja az áradó folyam, ellenállásra többé nem erős s szellemi fegyverekkel meg nem védheti. Legjobban ismervén azon levegőt, melynek fuvását hallom: íme egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom