Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-05-04 / 18. szám

ezer ezüst forint töke, — a 23. sz. 9000 frt, — 24. sz. a. 1600 frt, — a 25. sz. a. 669 frt 5 kr, — és a 26. sz. a. 563 frt 36 kr. S midőn t. Pázmándi Dienes Szondianus agentialis kurátor az 1844. évi tatai S. Gy. iiro 57. lemondott e hivataláról, két adóslevélen kivül — melyen mennyi lehetett ? irva nincs — ez ágat illető készpénzt 4012 frt 33 kr. váltóban adott által t. Eöri Szabó Gábor, helyibe választott kurátornak. — Az agentialis ág háromezer forint tőkéjéről van még később emlékezet az 1848. nro 59, — 1851. nro 33, — 1853. nro 122, — és az 1854. nro 74, — emlékeztetvén t. Eöri Szabó Gábor urat, hogy e tökét per utján is hajtsa be, — és ezután sem számadás, sem emlités nem fordul elő többé e mai napig a Kenessei-Szondi végrendelet bármelyik ez egyházkerület felügyelése alatt kezelt ágról az egyházkerületi gyűlés jegyzökönyvében. Tegyünk most már egy rövid számítási kimutatást az agentialis végrendelet pénzbeli állásáról : a töke volt 3000 ezüst frt, o. é. tesz 3150 frt — kr t. Laki Mihály 1831-ik évi megvizsgált számadása szerint tett a kamatokból gyűlt összeg 10,451 frt 41 krt váltóban,o. é. tesz 4309 „ 60 „ t. Pázmándi Dienes űr 1844-ben adott által készpénzt az utána következett kurátornak 4012 frt 33krt váltóban, o. é. tesz 1685 ,, 25 ,, tehát 1844-ben volt a töke o. é. 9144 frt 85 kr e 9144 frt 85 krnak 1844-ik évtől az 1862-ik évig, — tehát 18 évre járó 5-ös kamatja évenkint 548 frt 68 kr. levén—mivel az 1844-ik évi jegyzőkönyvi nyilatkozat szerint semmi kiadása a pénztárnak nincs, a kurátori fáradozás jutalmául pedig a kamat minden hatodik forintján feljül a végrendelet 2-ik pontja alatt külön alapítvány hagyatott, mi szinte itt kezeltetik — tesz összesen .... 9876 „ 22 ,, tehát lesz a pénztár állása 1862. évben 19,021 frt 7 kr., oly összeg, mely bizonyosan figyelmet érdemel, és a melyhez hasonlót bizonyosan nem lesznek képesek egyházaink összeadni. Számításomat azonban nem tartom, — nem is kívánom csalhatatlannak s hibátlannak vétetni; mert én magános ember, csak kezeimnél levő adatokból dolgozhattam,— nálam a végrendelet és hiteles okiratok nincsenek, — ezek az egyházkerület levéltárában őriztetnek, — az én tudásom tehát addig terjedhetett, a meddig a jegyzökönyvek nyújtottak világosítást. Ha tehát hibáztam: elnézésért s bocsánatért esdeklek, — annyit legalább használtam, hogy a n. t. egyházmegyék s f. t. egyházkerület figyelmét egy meglevő, de haszon nélkül heverő tőkére irányoztam. A kinek több módja van a tovább keresésre s felvilágosításra : tegye meg ezt a közérdekért. — Isten velünk. Szikszai Pál, balaton-fökajári ref. lelkész. A PESTBUDAI ÁG. HITV. ESPERESSÉG KÖZGYŰLÉSE. • A folyó 1862-ik év ápril 26-án reggeli tiz órakor a budapesti ág. hitv. evang. esperesség Kubinyi Ferenc világi felügyelő és Langh M. föesperes urnák elnöklete alatt közgyűlést tartott. Az előbbi gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása után fölvétetett először is a pesti ág. hitv. evang. tót egyház ügye, mely a pátenstől elszakadni s az autonomiához visszatérni már régibb idő óta törekszik. Az e tárgyra vonatkozó okmányok felolvasásából (melyek, közbevetőleg legyen mondva, a patentalistáknak az esperesség elnökségét gyalázó rágalmakkal s felsőbb helyekre terjesztett vádak napfényrehozatalával telvék) kiderült, hogy a pátenshez ez idöszerint Podhradszky lelkészen kivül már alig ragaszkodik egy-két egyháztag, azok is a nevezett lelkésznek legbensőbb barátai. Sőt ez alkalommal olvastatott Podhradszky lelkésznek és négy társának olyan nyilatkozata is, hogy ők szintén visszatérnek az autonom esperesség ölébe, ha a superintendens (főtiszt. Székács József ur) reversalist ad magáról: miszerint a pesli tótokat nem fogja magyarizálni és kalvinizálni, *) — mely nyilatkozat által föltételesen a pátenst ők is elhagyni készek. Ez ügyre nézve a tárgy a felolvasott okmányoknál fogva tökéletesen érettnek nyilváníttatván, megfontolt tanácskozások után határoztatott, hogy a pátenstől eltérő pesti ág. hitv. tót egyház a pestbudai ág. esperesség kebelébe örömmel befogadtatik. A föltételesen csatlakozni kívánók által követelt nyilatkozatot főt. superintendens ur alá nem Írhatja protestáns közjogi szempontból, a mennyiben az egyházegyetemhez csatlakozó egyes gyülekezetnek joga nincs föltételeket szabni, és mivel a kívánt feltételek ez esetben nem is feltételek, a mennyiben a tótok magyarizálása eszében senkinek sincs, az ág. hitvallást megtartani s annak tisztaságára felügyelni a superintendensnek ugy is esküvel megpecsételt kötelessége. — E határozat következtében részint szóval, részint a gyűlés elébe terjesztett, az egész egyházegyetemet gyalázó iratban a föltételesen csatlakozni kívánók visszaléptek. A csatlakozott tót egyház irányában pedig, hogy a lelkiismereti kényszernek még árnyéka se maradjon fel, e következő egyházi jogalapon fekvő határozat hozatott: A superintendens a kerület élére a kerület bizalma által állíttatván, attól nyervén utasítást, s az ő határozatainak végrehajtója levén, hivatalát a kerület nevében gyakorolja s csak is a kerületnek felelős. Ha valamely egyes gyülekezetnek a superintendens eljárása, az annak adandó utasításra nézve valamely észrevétele vagyis indítványa lenne, jogában van azt az esperességi gyűlésen felhozni, s *) E nyilatkozat a magyarizálás ráfogása által a pánszlavisticus törekvéseket árulja el, a kálvinizálás képtelen fölemlitése által csak a magyarhoni két protestáns egyházfelekezetnek egyesülési eszméjét kívánja akadályoztatni és népszerűtlenné tenni, könnyelműen meg nem fontolva, hogy a két protestáns egyház egyesülése mily üdvösnek bizonyította be magát a szomszéd Németországban. Közlő.