Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-05-04 / 18. szám

tel, szóval a jelen világnézettel oly diametralis ellentéte volna, mint azt Scliweizer sejtetni akarja, azt ö ugyan egy szóval sem bizonyítja s alig hiszem, hogy bebizonyitni képes lehetne. Ha megengedhető volna itt a diametralis ellentét, s a Schweizer-féle világnézetnek igazsága a Krisztus testi" feltámadása ellenében : oh akkor mi maradna meg azon hatalmas világnézlet előtt nem csak a keresztyén vallás isteni ténylegességéből, de magának Schweizernek dogmaticájából is"?! Lenne akkor az ő doginatieája egy \aslag kötetekben feleresztett philosophema, mely helyett Hegelt, Schellinget v. Aragót hasznosabb. Hornért, Ovidot, Göthét, v. Schillert pedig mulattatóbb lenne olvasni. Az a világnézlet, a melynek tömjénfüstözünk, oly ide-oda ingadozó, mint völgyekben a szállongó ködfelleg, mely a szerint, a mint majd erre, majd amarra ritkul v. sürüdik s egyegy felülről jövő jótékony sugár által jobban v. kevésbbé megtörődik, mutatja a tárgyakat kisebb nagyobb világosságban s igazi valóságukban. Az a világnézlet, melyet oly fennen hirdet sok ember, oly szánandó szegény, hogy nem a világnak, de csak egyetlen embernek boldogjtására is elégtelen; és csillogó ismereteinek minden birtoka mellett is oly üres, hogy belőle csak ezen egyszerű kérdésre is: mi célja van e világnak és mi célból vetődött az ember e világra ? kielégítő és megnyugtató feleletet kiszorítani nem bírunk. Az a világnézlet, melyre Schweizer oly sokat látszik épilni akarni, oly tévedezö és oly csüggeteg, hogyannak, ha a biblia örökös correctivuma gyanánt nem szolgálna, a fejlettségnek azon fokán, a melyre az a nyugoti műveltség karjain eljutott, a régi világ botlásainál is jobban eltévedniu s kétségbe esnie kellene. . . De azért is különös dolog állítani a Krisztus „testi" feltámadásának a világnézletteli ellenkezöségét s ebből kiindulva a ,,testi" feltámadás ténytelenségét, mert a Krisztus ,,testi" feltámadása történeti tény is; a történeti tény igazsága felett pedig nem a világnézlet, qua világnézlet a döntő biró, hanem azon kűtforrásoknak, melyekből a történeti tény tudósítása merítve van, ilészi megvizsgálása s magának a történeti lénynek mind önmagával, mind kútfőivel, mind szerző tényezőivel egybevetése. A világnézlet százszor mondhatja : ez nem lehet, ez lehetetlen ; de ha az mégis megtörtént, akkor az a világnézlet minden tiltakozása dacára is nemcsak lehető, hanem való is. Nem a multak története igazodik a világnézlet rámájába, hanem emennek kell amazéba illeszkednie. A világnézlet állítólagos ellentanuskodásának akkor volna itt Önmagában véve bizonyító ereje, ha az azt mondhatná, hogy ö a Krisztus testi feltámadásával merőben ellenkezőt tapasztalt; de ezt nem mondhatja ; a fenforgó kérdést csupán a Krisztus feltámadása idejéből leszármazott kiílforrások után lehet a mostani világnézletnek igy v. amúgy eldöntenie, miután a Krisztus feltámadásával ellenkező tapasztalatszerzés lehetősége nem a 19-ik század körébe esik, hanem esett azon korba, melyben a feltámadás ténye megtörténtnek mondatik. Azt mondani valamely tényről, mely magát századokkal ezelőtt véghezment történetnek adja ki s melynek hitelességét nem csupán egykorú iratemlékek, hanem a nemzedékek egymásután következő szakadatlan hosszú sora fenhangon az egész világ előtt támogatja, — hogy az nem történet, mert a világnézlet, a melynek pedig azon tény már 19 századdal hátamegett esik és igy a mely annak sem lefolyásáról, sem lenem folyásáról nem tanuskodhatik, azzal ellenkezik : ez, hogy többet ne mondjak, oly merészség, mely az objectiv történeti világba a legiszonyúbb subjecliv önkénykedésekre nyitna széles utat és tágas kaput. De még szembetűnőbb Schweizer tűlhajtása, midőn ő egészen keresztyén álláspontra helyezkedve is, a ,,testi" feltámadás ténylegességét ostromolja, sőt azt akarja kimutatni, mintha magában a bibliában is Krisztusnak nem ,,testi" feltámadásáról volna szó, és ugy az evangyélisták, mint az apostolok valahányszor csak Krisztus feltámadásáról szólanak, azt épen nem ,,testi" értelemben veszik. Ha Schweizer azt állítja, hogy a tanítványok, midőn Krisztus „testi" feltámadásáról szólnak, vagy csalódnak v. csalni akarnak, ezt meg birom fogni; de midőn azt akarja kimutatni, hogy ugy a Jézus, mint a tanítványok nem „testi" feltámadást értenek Krisztus feltámadása alatt, ezt megfogni nem birom; mert a legnagyobb exegetai csűrés-csavarás és a legmerészebb allegorica methodus mellett is el nem vitatható, hogy Krisztus „testi" feltámadása adatik elő az evangyéliomokban s az apostolok is ily értelemben veszik azt. Ez annyira evidens dolog, hogy erre nézve elég bárkit csupán a bibliának e tárgyra vonatkozó részei átoh asására utasítanom. Erezni látszik ezt maga Schweizer is, azért folyamodik némely más kisegítő, de hasolóan meg nem állható okokhoz. Igy nevezetesen azt mondja „vájjon szolgál-e az akár a Krisztusnak, akár a kereszlyénségnek emelésére, ha azoknak becse és jelentősége teljesen a ,,testi" feltámadástól létetik függővé ?" „Bármely megfontolt apologia nem igen fogná egy könnyen az egész keresztyénség értekét v. értéktelenségét, igazságát v. igazságtalanságát oly lényegesen a „testi" feltámadástól föltételezni; sőt hitgyengeséget vetne azok szemére, kiknek a Krisztus minden, ha testileg feltámadt, és semmi, ha a feltámadással másként van az igazság. A keresztyénség vagy igaz önmagában, vagy nem ; alapitójának sorsától az nem függhet. Nekünk legalább kellett volna már annyira haladnunk, hogy Krisztusnak hódoljunk, az ö evangyélioinát, mint minden vallási igazságok bevégzeltségét tiszteljük akkor is, ha az Isten a kereszt botrányát testi feltámadás által gyorsabban el nem hárította volna is." Első tekintettel ugy látszik, mintha e valóban szép beszédek igazak is volnának s a keresztyénségnek dicsőítésére szolgálnának; holott közelebbről megtekintve, épen nem ugy áll a dolog. A Krisztusnak és a keresztyénségnek becsét s igazságát nem lehet ugya<i csupán a Krisztus „testi" feltámadásától föltételezni; inert ez a váltságmunka történeti nagy egésznek bármily fénylő, de azért csak egy részét képezi; a Krisztus és a keresztyénség értéke és igazsága pedig különbség nélkül és elválhatlanul a váltságmunka története valamennyi részeinek összegéhez és egyeteméhez van kötlelve : azonban annak miaden egyes 35*