Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-01-12 / 2. szám

54 inkben intézetünk jövőjéről. — S bizonyos — hogy ezen kegyes intézet annál szebb eredményeket fog felmutathatni? minél nagyobb közönség fogja fel ügyét lelkesen, — miné* tágabb lesz a mező, melybe az eszmének magvai elvettetvék. Az eszmének terjesztésére nézve pedig alig lehet célirányosabb intézkedés, mint az: vajha minél több egyes egyház és község kebelében alakulnának fiókgyámintézetek, - melyek azután működéseik eredményét az esperességi gyámolda utján — végre az egyetemes intézet elé, — s illetőleg ennek pénztárába juttatnák. Hogy pedig ilyen fiókintézetek alakuljanak, arra nézve hatalmas buzditónak és irányadónak véljük azon módot: hogy a már létező fiók gyámintézetek a lapok utján juttatnák nyilvánosság elé működéseiket, — hogyan járnak el a gyámintézeti ügyekben, mikép adakoznak stb. egyszóval, nyújtanának tudósításokat a keresztény élet ezen irányban történő nyilatkozatáról. Ezen ismertetéseknek kétségkívül jó eredményük lenne; buzdítaná a még talán késedelmezőket, bátorítaná a csüggedezőket, s bizonyára mindnyájunkat kölcsönösen tanítana, — mint a hogy az eszmék kölcsönös kicserélése általában jó és tanitó eredményű szokott lenni. Jelen sorainkban bátrak vágyunk a pesti evangy. magyar-német gyámintézet működéseiről szólani. — azonban távolról sem ugy, mintha csupán hasonló működéseket helyeslenénk, mintha talán annyira elfogultak lennénk önmagunk iránt, hogy saját működéseinket akarnánk egyebek számára is zsinórmértékül felállítani: nem! Tudósításunk nem akar egyéb lenni, mint kezdeményezője az egyes gyámintézetek mőködéseiről szóló jelentések nyilvánosság elé való hozatalának. A pesti magyar-német gyámintézi't a tavali 1861. évben egyesülvén, — választmánya által azon elvet monda ki: hogy mind a reforrnatio ünnepét egy gyámintézeti ünneppel kapcsolja össze, mind pedig ezen naptól fogva egész húsvétig, minden harmadik vasárnapon délesti órákban gyámintézeti előadásokat fog tartani, melyek alkalmával egy-egy szabadon vállalkozó egyén, — nem csupán lelkész — valamely az egyház körén belül eső tárgyról tartott értekezlettel törekszik a hivck kegyességét építeni, s előttük ezen órát kedvessé tenni. Az egyes előadásokat mindig ének előzi meg, — még pedig azon alkalmakkor, midőn az ünnepély magyar nyelven tartatik, — rendesen azon ének szent szavait hangoztatjuk, melyet a gyámintézet egyetemes bizottmánya e célra 4000 példányban nyomatott, s mely ének Pesten, a gyámintézet elnökénél főt. Dr. Székács József urnái, példányonkint három krajcárért o. é. kapható, vagy vidékre is megrendelhető, s melynek tiszta jövedelme szinte egészen a gyámoldai pénztáré. Éneklés után jő az illető előadás vagy felolvasás, — melyeket eddigelé következő urak tartottak : a reforrnatio ünnepén főtisztelendő Székács József superintendens ur maga, a reforrnatio azon érdemeit emelte ki. melyek e nagyszerű hit javítás az Isten igéjének tiszta terjesztése körül eszközölt. Rákövetkező vasárnap délután német nyelven folytató előadását, — természetesen kapcsolatba hozván érdekes beszédében a refortnativ munkássággal a gyámintézet — hogy ugy mondjuk — formátori működését. A rá következő gyámintézeti ünnepély alkalmával ugyancsak német nyelven — a főt. superintendens űr igen érdekes és k edélyes előadást tartott azon hétszáz forint történetéről, mely összeg a tavali évi kimutatásba van felvéve, — ugy szinte egy adományozott kétforintos ezüst tallér történetét beszélte el, mely a mily mulattató, ép oly épületes vala-Végre a legutóbbi gyáminlézeti előadáson helybeli gymnasiumunk egyik érdemdús tanára, nagytiszteletü Horváth Zsigmond űr értekezett a vallás eredetéről erkölcsbölcseimi szempontból, magyar nyelven. Az előadások után az elnök rendesen az adakozási iveken összegyűlt névsort olvassa fel. Mik ezen adakozási ivek? — Az első ünnepély alkalmával ki lön hirdetve, hogy az elnökségnél kaphatók gyűjtési ivek, — s ezért mindazon nők vagy férfiak, — leányok vagy ifjak, kik lelkesültséget éreznek magukban e szent ügy pártolására és terjesztésére, vegyenek kezükhöz egy-egy ily ivet. járják be ismerőseiken—s azoktól gyűjtsenek kegyajándékokat. Egyűjtéseket illetőleg elvünk az, — hogy sem a gyűjtésre sem az adakozásra ne kényszeríttessék senki; áldozzék az, akit a lélek ösztönöz, — és a kiáldozik, — áldozzék jókedvüleg, mint a mely adakozót szereti az Isten ; óhajtásunk nem az, hogy néhány kevés gazdag áldozzék sokat, — sőt inkább, hogy minél többen adakozzanak tehetsegük szerint. Nincs oka piru'nia annak, ki csak néhány fillért vet is, — de igaz hitből igaz kegyességből. Iviki annyit tegyen, a mennyit tehet és akar. Az illető gyűjtök és gyüjtönők néhány nappal a meghatározott gyámintézeli előadás előtt az intézet elnökéhez viszik iveiket és gyűjteményeiket, s az elnök gondoskodik ezek kinyomatásáról, mely névsor és összeg mind felolvastatik, mind pedig példányonként kapható akár az ünnepély alkalmával, akár azután az elnökségnél. Az ivtartók — ha akarják újra átveszik iveiket — ha pedig nem igen van többé gyüjthetési reményük, a kegyes munka fáradalmait másoknak engedik át. A háromszori ünnepélyek alkalmakor közlött összegek eddigelé 481 frt 29V2

kr, egy kétforintos ezüsttallér és egy százforintos államkötelezvény begyüléséről tudósítanak. A felolvasás után zárének rendül meg a hívek ajkain, — kegyes adakozások történnek, s azután szétosztunk azon megnyugtató tudattal, hogy az urnák kedves munkát cselekedtünk, s lelkünk jobban épült e keresztényi foglalkozásban, semmint ha világi szorgalmasságoknak adtuk volna át magunkat. Ilyenek a mi gyámintézeti előadásaink. Ismételve mondjuk, nem akarjuk azt állítani, hogy ezen alak a legjobb, — s épen azért kérjük a testvéreket, közöljék velünk működéseiket, — s ha jobbat nyújtanak, — bizonynyal köszönetet mondunk értté és örömmel elfogadjuk. Györy Vilmos, a pesti ev. gyámintézet jegyzője.