Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-01-12 / 2. szám

55 DUNA-FÖLDVÁR. Nt. szerkesztő ur! Mostani zordon éghajlatunk alatt, sok protestáns egyház kopár mezején, minél gyérebbek az örömforrások, annál szerencsé­sebb vagyok jelen soraim által egyszerre két örven­detes tudósítást körünkből beküldhetni. 1-ör. Hogy mult hó elsején a duna-földvári, csak 240 lélekből álló kisded, ágost. vall. gyülekezet, az illető n. t. esperes urnák 31 forint 40 krt (osztrák értékben) küldött , azon kéréssel, hogy ezen kis összeg az e. e. e. gyámolda pénztárába beküldessék. Ez azon szentegyházi collecta, mi által ama nagy re­formátornak, Melanchton Fülöpnek oszlopot emeltünk, hoz­zákötvén még -ízon egyhangúlag elfogadtatott ajánlást, mi­szerint minden uj-év napján s minden áldozó ünnepen évenként az érintett gyámolda számára templomi adakozás utján ezután is annyit a mennyit lehet gyűjteni akarunk. Hála a mindenhatónak, kinek ereje a gyengékben kiváltkép működik ! Nem hull tehát mégis minden mag az útra, sem a sziklára, sem a tövisek közé, — csak jól hintessék, kikel, virul, gyümölcsöz. 2-or. Szinte szívbeli örömmel tudatom azt is, hogy D.-Földvárnak 12—15 családokból álló ev. filiája R. Almás, mostanában 370 frt o. ért. egy házat vett, mely a tanítónak lakhelyül, iskola- és imaházul szolgál. A ház árából 320 frt ki is van fizetve, többnyire azon 268 fit 44 kr se­gítségével, melyeket az érintett kis csirádzó lilia, a Gusztáv Adolf-egylet kegyességéből, három év alatt nyert. Ha valahol óhajtandó, — itt égető szükséggé vált *z unio. Pentelen, Baratsokon, Daján s a szomszédságbeli pusztá­kon, de még helyben R.-Almáson is a h. h. atyafiak a mie­inkéhez egyenlő, néhol nagyobb számmal is találtatnak, kik már 16 évek óta tapasztalják, hogy egymástól válva egyik felekezet sem boldogulhat, mégis mindeddig egygyé ol­vadni nem tudtak. De dicsőség magasságban Istennek ! Erik már a gabona az aratásra. Ez a in i kettős karácso­nyi örömünk! Közli. B. I. d.-földvári ev. lelkész. A VÉRTES ALJAIÉ. MEGYÉNEK 1861. novem.27-ik napján tartatott meg Baraeskán egyedül esperesválasztás­ra kitűzött közgyűlése. Ezt megnyitó beszédében Pere­ma r t o n i N a g y Z s i g m o n d úr alesperesi hivataláról le­mondott s egyszersmind jelentést tett azon küldöttség eljá­rásáról, mely főtisztelendő Maller Ferenc úrnak főespe­resi léptéről lett lemondása után, vitte meg e. megyénknek az 50 éves egyházmegyei hivatalnok érdemeit igazán méltányló tiszteletét. Ezután a gyűlés a föesperes választására bejött 31 egyház szavazata fölbontásához fogott s eredmény lett: n. t. Nagy Zsigmond volt alesperes úr 25 szavazattal főes­peressé választatott. Közhiedelem volt, hogy e. megyénk kormánya élére más nem lép, de mégis jól esett, hogy an­nak lön tiszteletet érdemlő többsége, kit kormányozni értő, erélyes, higgadt s buzgó hivatalnoknak ismer a megye, és epen ezért igen megdöbbentett, midőn megválasztott főes­peresünk ezen tisztéről is lemondott. Azonban mind a gyű­lés nyomos okokkal támogatott kérése, mind a vallásos élet­re is sulyosodni látszó körülmények rá birlák a főesperesi tiszt elfogadására. — Továbbá olvastatott a bicskei egyház folyamodványa, melyben kéri, hogy öt az e. megye mentse löl azon kárpótlástól, melyet az egyházi hivatalnokok hasz­nálatában levő földek adója miatt fizetett s egyszersmiud ki­jelenti, hogy a rá nezve kedvezőtlen végzésen nem nyug­szik meg, hanem a legfőbb polgári hatósagnál keres elégté­telt. Miután e tárgyban már az e. kerület hozott határoza­tot, ennek megtartására utasíttatott a folyamodó egyház. Köztudomásra levén pedig, hogy a bicskei egyháznak, minden vallásos fogalmat s kegyeletet sértő törekvése nem az egyházból származó izgatás következménye, egy kül­döttség küldetett ki a félrevezetett nép — ha lehető — föl­világositására. Ezek voltak — néhány apróbb egyéni ügyön kivül közelebb tartott gyűlésünk főbb tárgyai. Sz. A pozsonyi evang. község, a nem rég elhunyt Stromszky Ferenc superintendens és ottani első lel­kész helyére a másodikat, ennek helyére viszont a harma­dikat emelé, harmadik lelkészszé GEYER JÁNOS válasz­tatott. PAPA. Jan. 4. 1862. Ezen becses lapok mull novem­beri egyik becses számában értesítve voltak általam azon kegyes jóllevőink, kiknek a pápai főiskola epitéséhez adott ingyen kölcsönei már most visszafizethetők. — Ennek foly­tán vannak, kik ez értesítésünknek engedve — kölcsönei­ket szives köszönetünk mellett már föl is vették. — De vannak olyanok is, kik ismerve főiskolánknak a kor igényei­hez mérve mindig szűkölködő állapotját; jótékonyságukat még továbbra is gyakorolni folyvást buzgólkodnak. — Azt hiszem, nem ártok sem a közügynek, sem az illetők szerény­sége ellen nem vétek, ha neveikel a nyilvánosságnak át adva, közlöm e tárgyban hozzánk irt becses nyilatkoza­taikat : ,,Főtiszt, és tek. iskolai tanács! A főiskola építésére általam adott kamatnélküli kölcsönről szóló 6. számú 50 pfrtról szóló, és 93-ik sz. alatti szinte 50 pfrtról kiadott s összesen 100 pfrtróli kötelezvényeim visszafizetése a főis­kolai tanács által elrendeltetvén : miután főiskolánk csak egyesek jótéteményéiből tartatik fenn. — s ezen fentartás­hoz minden református magyarnak járulni körülményei szerint erkölcsi kötelessége • ez okból az irt két rendű köl­csöneimnek megfizetései nem kívánom, sőt azon kötelez­vényeket eredetiben ide mellékelve, a főiskolának ajándé­kozom.— Teljes tisztelettel maradok stb. Tóth Lajos, m. k. Pápa-egyházmegyei segédgondnok.< " Egy másik ilynemű levél : „F. igazg. tanár ur! A főis­kola építésére adott kamalnélküli kölcsönömre nézre ugy értesittetvén, hogy annak fele most már kifizethető volna, nyilvánítom, miszerint hajlandó vagyok ezen összeget to­vábbra is kamat nélkül az illető pénztárnál kölcsönben

Next

/
Oldalképek
Tartalom