Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-04-27 / 17. szám

és az ily kihágások megfenyitésére kemény törvényeket hozott. 2. A tanulmányokban második osztályzatot nyert növendékek irányában, az Entwurfban diktált törvények szerint, melyek eddig sok szülék fájdalmára érvényben valának, az volt az eljárás, hogy azoknak, kik egy-két tárgyból nyertek ily osztályjegyet, félév végével annak kijavítására néhány nap engedélyeztetett, és ha e határidő alatt az ifjú által a kijavítás meg nem történt, az a tanulói pályáni tovább menetelre nem bocsáttatott, — a ki pedig minden tanulmányból másod osztályzatot kapott, annak a kijavítás sem engedtetett meg, hanem neve a tanulók sorából véglegesen kitörültetett. — Ez olyan törvény, melynél kegyetlenebbet Drákó sem hozhatott; mert ez annyit tesz, mint a még önerejével járni gyenge gyermeket legkeményebb büntetéssel sújtani azért, hogy kissé megtántorodott akkor, midőn a vezető kézből kieresztetett. A tanügyi választmány javaslatában azt állapitá meg, hogy tanfolyamnak nem a fél, hanem az egész iskolai év veendő ; a ki ily tanfolyam végével másod osztályzatot nyer, ha ezt ki nemjavitja, ugyanazon tanfolyamnak ismétlésére visszamarasztalandó; es esak ily ismételt tanfolyam után kapott másodosztályzat lehesssen elegendő ok a növendéknek iskolábóli kintaszittatására. E javaslat az egyházkerület által elfogadtatott, abból az igen bölcs tekintetből, hogy az iskolai igazgatóság a növendéknek ott, hol vagy tehetséghiány, vagy némi önfeledésből eredt hanyagság forog fen, ne szigorú birája legyen, hanem botlásaiban is támogató atyja. Hiszen Úrunk is az mondá, hogy a kinek száz juha van, s egy azokból eltévedt, elhagyja a kilencvenkilencet, hogy felkeresse az egy tévelygőt. Ha mi, — mely már a lehető legroszabb eset lehet, — száz oly növendékből, kik első évi tanfolyam végével másodosztályzatot kaptak, nyerünk egy olymegtérőt, ki ismételt tanfolyam alatt botlását kiigazítja s tudományos pályán jeles szakemberré képezi ki inagát: nagy szolgálatot tettünk a hazának, egyháznak s a közértelmiségnek, melyeknek talán egy kitűnő tagját neveltünk abból, ki meghalt, de általunk feltámasztatott. 3. A közvizsgák megtartását, melyet a tanárkar ellenezett, de a tanügyi választmánynak nem-tanár-tagjai javaslatba hoztak, elhatározta az egyházkerületi gyűlés. — Az iskolai felügyelőség csak a tantárgyakat tűzi ki; oly részletességbe, hogy a rendszert is, miszerint, — a terjedelmet is, meddig azok taniitassanak, a tanároknak elébe írja, nem ereszkcdhelik. Már honnan fog az iskolaifelügyelőség es a nagy közönség, melyé az iskola, tudományt venni arról, hogy a kijelölt tanulmányok kellően tárgyaltatnak, ha sern közvizsgák, sem kézikönyvek nincsenek ? Ekkor a legkitűnőbb tanárok érdemei is csak tantermeik falai közé temetve maradnak, mert a közönségnek azokról értesülni alkalma nincs. E kettő közül valamelyik elmulaszthatallan teendő. 4. Megakadt a tanügyi választmány, — meg az egyházkerületi gyűlés is a szünidőkkel, vagyis inkább az iskolai év kezdetének és végének megállapításával. Két nagy ünnepet rendez a föld lakóinak, munkáik dijában, évenkint az anyatermészet. Egyik ezek közül az aratás, másika szüret. Kizárni ez ünnepek örömeiből a tanárokat és tanulókat, holott ekkor örömnek napjai viradnak a nyomorú koldusnak is, valóban kegyetlenség. — Az lenne tehát a legcélszerűbb berendezése az iskolai évnek, ha mind az aratás, mind a szüret szünidőkre esnének; annál is inkább, mert az aratási évszak hév napjai tantermekbeni foglalkozásra egészségi tekintetből is alkalmatlanok. Ámde ez a szorgalomszakoknak elaprózása nélkül kivihetetlen. A tanügyi választmánynak javaslata nyert azért a tárgynak minden oldalróli meghányás — vetése után is az egyházkerület által elfogadtatást, miszerint az iskolai év kezdete october hó első, végezte julius hó utolsó napja legyen. Igy ugyan a szüret nem szünidőre esik, de ez Debrecen körül nem is oly nagy jelentőségű alkalom, mint hazánknak szőlőhegyek koszorúzta más vidékein; e felett figyelembe veendő volt az is, hogy a hazai iskolák nagyobb része az évet igy kezdi és végzi, s ekkép azokkal összhangzás eszközöltetett. 5. Érdekes tárgy még a hajdan divatozott, de több évek óta megszüntetett iskolai esküttszék visszaállítása. Utóbbi időben az iskolai törvényszolgáltatás körül némi bürokraticus-féle eljárás volt gyakorlatban; az első fokozatú iskolai törvényszéket az igazgató-tanár a seniorral, ellenőrrel s legfelebb egy-két kinevezett eskütt-diákkal képezvén. Ezentúl a törvényszék az igazgató-tanár elnöklete alatt a senioron és ellenőrön kivül tizenöt előre megvizsgált és beesketett, már a tanpályát bevégzett ifjakból álland. Innen a nagyobb jelentőségű ügyek, fellebbezés utján, a tanári törvényszék elébe vitetnek. Mint ez itt elősoroltakból is látható, az iskolai törvények mindenben az idő kivánataihoz s korunk szelleméhez idomíttattak. Ezek valának két napi ülésnek érdekesebb tárgyai. E gyűlés szép bizonyítványa volt a szivekben lángoló vallásos buzgalomnak, s az egyházi ügyek iránti meleg részvétnek, mert a kerületi hivatalnokok, kevés kivétellel, majdnem mindnyájan, az egyházmegyék képviselői pedig nagy számmal voltak jelen. Szabad legyen közlőnek ezúttal abbeli nézetét nyilvánítani, miszerint talán célszerű lenne egyházi gyűléseinken a közigazgatási és törvénykezési ügyeket egymástól egészen különválasztani, hogy a képviselők, kiknek ez utóbbi ügyekben döntő szavuk nincs, a közigazgatási ügyek bevégeztével, miután teendöjök nincs többé, eltávozhatnának. * * (KÜLSÖ-SOMOGY , april 12. 1862.) Gyűlésről jövök, mégpedig egyházmegyeiről, melyet közelebb Gyönkön f. hó 8 — 10-ik napjain, névszerinta külsomogyi e. megye, valósággal pedig említett egyházmegyénk mélyentisztelt és szeretett gondnoka ngos Magyari Kossá Sámuel ur tartott, — s mondhatom, hogy bármilyen nagyon meguntam az említett uri háznál számunkra mindenkor készen álló, jelen alkalommal is minden igényünket meghaladó, valóban hálás köszönetet érdemlő, abdiasi szíves-