Protestáns egyházi és iskolai lapok – 5. évfolyam – 1862.

1862-04-20 / 16. szám

czay Albert segédgondnok úr meleg szavakkal üdvözlé őt uj hivatalának küszöbén. — Majd a két ülnök, főjegyző, al­jegyzők és dékán mondának szíves és hálás köszönetet választóiknak a bizalomért, melylyel megtiszteltettek, — s ezután — t. Kén Lajos úr kivételével — ki szemgyenge­sége miatt a jegyzőségtől visszalépett — mindnyájan feles­kedlettek, megéljeneztettek s székeik elfoglalására felhi­vattak. Zajos örömének közepette sem feledkezett azonban el egyházmegyei közönségünk lelépett esperese iránti kö­telességéről, hanem kegyeletteljes érzelemmel s egyhan­gúlag hozta ama határozatot, hogy n. t. Dr. Ferenczy József úr érdemei, melyeket egyházunk 10 évi kormány­zásában szerzett, — jegyzőkönyvileg örökittessenek, — nála a nagytiszteletü cím élte fogytáig meghagyattassék, s egyházi közúgyeinkbeni bölcs tanácsadása ezután is kiké­ressék s igénybe vétessék. S valóban jól is esett látnunk, hogy a lelépett esperes mily testvéries készséggel igyeke­zett útbaigazítani fellépő utódát. E szerint mi szerencsésen túlestünk volna a r e s t a u­ration, — s elmondhatjuk, hogy zavar nélkül és jól ütött ki. Az érdem, mely a 65 éves uj esperes halántékait köríti, megnyerte régen kivívott koszorúját, s ezzel egyházme­gyénk is illő bizonyságát adá a méltó — habár késői el­ismerésnek s a vallásos indifl'erentismustól irtódzó tiszta prot. jellem iránti kegyeletének. Szóba hozatván, miszerint igen célos lenne, ugy az egyházak belkormányzata, mint a több helyütt küszöbön álló tagosítás tekintetéből, ha egyházainknak főgondnokaik len­nének, — a kebelbeli egyházak esperesileg fognak utasít­tatni, hogy a hol célosnak mutatkozik, válaszszanak magok­nak főgondnokul oly vallásos, buzgó, bölcs és erélyes fér­fiakat, kiktől szellemi és anyagi felvirágoztatásukat, a rend­szeretet és tiszta erkölcs meghonosítását, — az egyházi szolgák iránti kegyelet fentartását s ügyesbajos dolgaik­bani pártfogolását, — az iskolák szükséges gondozását, ápolását, szóval mindazt, a mi a felügyeletök alatt álló egy­ház javára célos, hasznos, üdvös, — méltán és bizton lehet várni és kívánni. Ezek közlését véltem legérdekesebbnek, ha méltóz­tatnék számára lapjában egy kevés helyet engedni. Fodor Pál, m. s. k. abauj e. m. főjegyző. DEBRECEN, april 13. 1862. A tiszántúli ref. egyházkerület közgyűlése. E közgyűlés folyó hó 8 -án vette kezdetét s tartott bezárólag 12-eig. A köz­gyűlés előtti két napon a főiskolai tanügyi választmány tartá üléseit, mely már a mult január közepén is több na­pokon keresztül működött. Igen nehéz, de szükségtelen is lenne a gyűlésnek minden tárgyáról, habár csak röviden is, irni valamit. Csupán a főbb tárgyakról szóljunk tehát. — A főiskolai törvények a tanügyi választmány észrevételei s javallatai alapján, mint szinte a gymnásiumi fegyelem sza­bályai is megállapittattak, s annak rende szerint ki fognak nyomatni. Lesznek, már csupán magokra a tanárokra tar­tozó belrendlartási szabályok is, melyek a következő au­gustusi gyűlésben fognak megállapittatást nyerni. — Cél­szerű intézkedés által gondoskodva lőn a szegény szolga­gyermekekről is, hogy legalább mindennapi kenyere le­gyen biztosítva mindnyájának. Ez igen humánus és felette szükséges intézkedés. — A főiskolai seniori és contrascri­bai hivatalok leszállittattak félévre, mint vala a régi idő­ben ; hogy a fiatal ember az iskolában ne vénüljön meg. — A nyilvános közvizsgák visszaállíttattak, de értsük meg jól, nem a régi ámító és képmutató, hanem a tudományhoz és a va­lódisághoz hü nyilvános közvizsgák. A közönségnek tehát e részben sem lehet panasza. Most a közvizsgálatok vezetőitől és intézőitől függ, hogy e sok tekintetben helyes intézményt a régi hínárba visszasülyedni ne engedjék. Az uj romlás gonoszabb lesz a réginél. — E gyűlésünkön lön nyilvánva­lóvá azon nagy csapás, mi főiskolánkat tanár Lugossy úr lemondásával érte. A ritka derék tudós és tanférfiu, egy, hónapokkal ezelőtt öt megrohant szélhűdés s az ennek kö­vetkeztében lett testi elgyengülés, s még inkább az önzés­nélküli nemes szilárd jellem, — mely ínég árnyékát is ke­rüli annak, hogy bárhol és bármi viszonyok közt valaki ál­tal terhül és akadályul tekintethessék, — inditák a jeles férfiút, hogy a tanári hivataltól véglegesen visszavonuljon. Minden jók a legőszintébb részvéttel és fájdalommal osz­toznak e csapás által főiskolánkra s Lugossyra mért kese­rűségben. Reményleni lehet, hogy a főt. egyházkerület ün­nepélyesen és tényleg is nyilvánitni fogja egy oly férfiú iránti háláját, ki a debreceni főiskolának s a nemzeti tudo­mányosságnak folyvást tündöklő csillaga vala, s ki hogy fényét es erejét teljes mértékben visszanyerje, őszintén óhajtjuk. Be lön terjesztve e közgyűlésre azon pesti jegyző­könyv is, mely az egyetemes segélyezési pénztár ügyében megalakult választmány nézeteit foglalja magába. A kerü­leti közgyűlés ez ügyben érdemlegesen nem határozott semmmit, hanem a nevezett jegyzőkönyv egész terjedelmé­ben közölve lesz minden egyes gyülekezetek elöljáróival, hogy nézeteiket ez őket közvetlenül érdeklő, sőt reájok támaszkodó vállalatra nézve az egyházmegyei gyűléseken haladék nélkül nyilvánítsák stb. stb. A rovatos ivek, kiiga­zítás még pedig ellenőrködés és felvigyázat alatti kiigazí­tás végett, az esperesi hivataloknak kiadattak. Az előjelek nálunk nem kedvezőleg mutatkoznak e vállalatra nézve. A segélyezések, mint tudva van, már régtől fogva rendszeres gyakorlatban vannak az egyházkerületekbefi, s most sokan nem látják szükségét annak, hogy ez intézmény országossá tétessék s centralizáltassék. A jövő majd megmutatja en­nek is életrevalóságát vagy veszendőségét. Önzés vagy korlátolt elméjüség miatt mindenesetre kár lenne a válla­latnak erét metszeni. A testvér kerületek megküldött jegyzökönyvei nem­csak tudomásul vétettek, hanem egy küldöttségnek adattak ki, mely ezekből a közérdekű pontokat kijelölve, közgyűlés elé terjeszté, hol azok több üdvös eszmecseréknek s hatá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom