Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-04-20 / 16. szám
rozatoknak lőnek forrásai. Ez nálunk ezentúl is igy lesz rendszeresen. Merültek fel helytartósági intézvények is. Ezek alkalmával ki lön fejezve azon nézet, hogy a házassági felmentvényekért fizettetni szokott dijakat kerületünk szegényre és gazdagra nézve egyaránt eltöröltetni kívánta volna. De ha már egyszer, — mint mondatik, — a superintendensek többségének véleménye szerint, ezen dijak csakugyan divatban lesznek: superintendensünk és kerületünk sohasem fog az a feletti tanácsadásba avatkozni, hogy kitől mennyi dij vétessék. Ez nem az egyház dolga szerintünk. Intézze a polgári hatóság tetszése szerint és saját felelőssége alatt. Az anyakönyvek két párban vitelére s a nyugzsoldos katonák házasságára vonatkozó rendeletek, — lévén ez ügyekben kerületünknek is már korábbi szabályszerű végzései, — pontos megtartás végett ajánltatnak a lelkészeknek. Sajnálva értesült a közgyűlés a nagybányai egyházmegye kitűnő jeles segédgondnokának és derék esperesének lemondásáról bizonyos egyének tisztújítási viszketege miatt. A legjelesebb elvnek fegyverével sem szabad soha másnak az orra alá piszkálni; hanem vívni kell nemesen és illő módon. De viszont, kik önérzettel s a kormányzottak bizalmával birnak, ne vonuljanak minden rezgelödésre vissza; mert ekkor egész egyháztársadalmi közéletünk csupa gyermekjáték. A kerületi tanács tagjául Hajnal Ábel békésbánáti most választott esperes lön bemutatva és elfogadva. Főiskolai pénztárnokká az elhunyt Kallós Mózes helyébe Varga Lajos lőn megválasztva. Mindkét férfiúhoz teljes megnyugovás és szép remények vannak köttetve. Lelkészválasztási és elmozditási stb. perek egész légióval valának. Vajha kiűzetnének már e légió ördögök az egyház testéből, hogy ha vissza akarnának is térni, kitisztítva, megseperve találnák azt, s takarodnának a kietlen helyekre. Talán azon papválasztási szabályok, melyek több megyékből mint javaslatok már beadattak, ha bölcsen megalkotva és szigorúan fentartva lesznek, segítnek valamit.— Volt egy nagy érdekű, igen terjedelmes per egy kitűnő gyülekezet egyik lelkésze ellen, a másik lelkész s a presbyterium állal indítva. A kerületi tanács a vádlott lelkésznek adott igazságot az egyházmegyei Ítélet ellenére. Vajha soha meg ne szülemlelt volna e minden tekintetben szégyenletes ügy ! — Valóban borús szemmel nézhetünk keletre, nyugotra, a gyülekezetek beléletét s a lelkészek és tanítók viszonyait véve figyelembe. Iliacos intra muros peccatur et extra. Vannak hibák mind a két oldalon. Isten adjon erőteljes kibontakozást mindezekből, és egy szebb jövendőt a magyar protestáns egyházi életnek ! V. I. KÜLFÖLD. A tizenkilencedik század által joggal igényelhetett észszel és szívvel biró emberekre rendkívül kedvetlenitőleg hatott nemcsak Franciaországban, hanem az egész világ minden értelmes részében a toulousi érsek pásztori körlevele, melyben egyházmegyéjének tudtára adja, hogy az ottani székes egyházban őrzött szent ereklyék közszemlére kitétele és körülhordozása által is emelendő nagyszerűen ünnepélyes jubileum fog ez évben tartatni „a köztünk 300 év elölt végrehajtott dicső tény megünneplésére." Ezen pásztori levél miatt nemcsak az összes szabadszellemu sajtó szólal fel mély indignatioval, hanem maga a hivatalos „Moniteur" is april 10-iki számában közzé teszi: hogy „a kormány a toulousi érsek által rendelt nyilvános szertartásokat és körmeneteket betiltotta." S vájjon miért ezen általános felháborodás, miért a kormány beavatkozása az egyházi szertartásos ünnepélybe ? Azért, mert az a dicső tény, melyei az érsek úr egyházmegyéjében megjubilálni kíván, a következő, nagyon is szomorú emlékezetű történelmi tény vérfagyasztó befejezése: 1562-ik évben fegyveresen állottak Toulouse-ban a katholikusok és protestánsok egymással szemben s négy vagy öt napi keserű harc után májushó 16-án békét kötöttek, mely békekötés egyik föfeltétele az volt, hogy a protestánsok, lerakván fegyvereiket a városháznál, sértetlenül, minden bántalom nélkül távozhatnak. Hanem a mint a fegyverek le voltak rakva, a fegyvertelen protestánsokat mind egy lábig lemészárolták bőszült elleneik s az akkor ily módon legyilkoltak számát, hitelt érdemlő történetírók 4000-re teszik. Ez az a dicső tény, ezek azok a dicső napok, melyeknek emlékét felfrisiteni és megünnepelni kívánja az érsek úr, még pedig idézve, hogy 1662-ben és 1762-ben is tartattak ilyetén százados ünnepélyek. És ez igaz is, hanem az is igaz, hogy az utóbbikra Voltaire nyilvánosan kimondta • hogy „ezek a jubileumozó emberek 4000 elkövetett gyilkosságért adnak hálát az Úristennek,u s Voltairnek ezen szavait senkise tudta be valláskáromlásul, elég bizonyságául annak, hogy ezelőtt egy századdal is több volt Franciaországban a felvilágosodott eszű, Krisztus valódi szellemébeni keresztény, mint a vakbuzgó rajongó. Részint az érsek úr eszejárásának bemutatására, részint azért, hogy meglássák olvasóink, mennyi valóságos vallási és mennyi politikai rajongással vannak szive kamarái eltelve, ime ide igtaljuk pásztori levelének egy részét: „Nagy idő telt el azóta — mond a pásztori levél — eszmék eszméket semmisitének meg, egy nagy forradalom elszakita bennünket ama századtól, mely királyi székeket forgatott fel, nyaktilókat állított, vérpadokat emelt s egészen uj irányt adott a közszellemnek. De ti annál több örömmel fogjátok megragadni ez alkalmat, hogy összeforraszthassátok a múltnak szétszaggatott láncszemeit. Most az ideje előtérbe lepniök s bátor csatára kelniök a gonosz erőszakoskodó hatalmával azon lelkeknek, melyekben Isten szelleme lakik, midőn oly sok okunk van az aggódásra, midőn oly nagy veszély fenyegeti a hitet. A jóknak is egyesülniük kell, midőn a gonoszok egyesülnek s titkos világból meritnek bátorságot, és felemelkedniük sziveikben azon régiokig, honnan a szentek zengzetes énekében száll fel