Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-04-20 / 16. szám

rozatoknak lőnek forrásai. Ez nálunk ezentúl is igy lesz rendszeresen. Merültek fel helytartósági intézvények is. Ezek alkal­mával ki lön fejezve azon nézet, hogy a házassági felment­vényekért fizettetni szokott dijakat kerületünk szegényre és gazdagra nézve egyaránt eltöröltetni kívánta volna. De ha már egyszer, — mint mondatik, — a superintendensek többségének véleménye szerint, ezen dijak csakugyan di­vatban lesznek: superintendensünk és kerületünk sohasem fog az a feletti tanácsadásba avatkozni, hogy kitől mennyi dij vétessék. Ez nem az egyház dolga szerintünk. Intézze a polgári hatóság tetszése szerint és saját felelőssége alatt. Az anyakönyvek két párban vitelére s a nyugzsoldos ka­tonák házasságára vonatkozó rendeletek, — lévén ez ügyekben kerületünknek is már korábbi szabályszerű vég­zései, — pontos megtartás végett ajánltatnak a lelké­szeknek. Sajnálva értesült a közgyűlés a nagybányai egyház­megye kitűnő jeles segédgondnokának és derék esperesé­nek lemondásáról bizonyos egyének tisztújítási viszketege miatt. A legjelesebb elvnek fegyverével sem szabad soha másnak az orra alá piszkálni; hanem vívni kell nemesen és illő módon. De viszont, kik önérzettel s a kormányzottak bizalmával birnak, ne vonuljanak minden rezgelödésre vissza; mert ekkor egész egyháztársadalmi közéletünk csupa gyermekjáték. A kerületi tanács tagjául Hajnal Ábel békésbánáti most választott esperes lön bemutatva és elfogadva. Főis­kolai pénztárnokká az elhunyt Kallós Mózes helyébe Varga Lajos lőn megválasztva. Mindkét férfiúhoz teljes megnyu­govás és szép remények vannak köttetve. Lelkészválasztási és elmozditási stb. perek egész lé­gióval valának. Vajha kiűzetnének már e légió ördögök az egyház testéből, hogy ha vissza akarnának is térni, kitisz­títva, megseperve találnák azt, s takarodnának a kietlen helyekre. Talán azon papválasztási szabályok, melyek több megyékből mint javaslatok már beadattak, ha bölcsen meg­alkotva és szigorúan fentartva lesznek, segítnek valamit.— Volt egy nagy érdekű, igen terjedelmes per egy kitűnő gyülekezet egyik lelkésze ellen, a másik lelkész s a presby­terium állal indítva. A kerületi tanács a vádlott lelkésznek adott igazságot az egyházmegyei Ítélet ellenére. Vajha soha meg ne szülemlelt volna e minden tekintetben szégyen­letes ügy ! — Valóban borús szemmel nézhetünk keletre, nyugotra, a gyülekezetek beléletét s a lelkészek és tanítók viszonyait véve figyelembe. Iliacos intra muros peccatur et extra. Vannak hibák mind a két oldalon. Isten adjon erőteljes kibontakozást mindezekből, és egy szebb jöven­dőt a magyar protestáns egyházi életnek ! V. I. KÜLFÖLD. A tizenkilencedik század által joggal igényelhetett észszel és szívvel biró emberekre rendkívül kedvetlenitő­leg hatott nemcsak Franciaországban, hanem az egész vi­lág minden értelmes részében a toulousi érsek pász­tori körlevele, melyben egyházmegyéjének tudtára adja, hogy az ottani székes egyházban őrzött szent ereklyék közszemlére kitétele és körülhordozása által is emelendő nagyszerűen ünnepélyes jubileum fog ez évben tartatni „a köztünk 300 év elölt végrehajtott dicső tény megünneplé­sére." Ezen pásztori levél miatt nemcsak az összes sza­badszellemu sajtó szólal fel mély indignatioval, hanem maga a hivatalos „Moniteur" is april 10-iki számában közzé teszi: hogy „a kormány a toulousi érsek által ren­delt nyilvános szertartásokat és körmeneteket betiltotta." S vájjon miért ezen általános felháborodás, miért a kor­mány beavatkozása az egyházi szertartásos ünnepélybe ? Azért, mert az a dicső tény, melyei az érsek úr egy­házmegyéjében megjubilálni kíván, a következő, nagyon is szomorú emlékezetű történelmi tény vérfagyasztó befe­jezése: 1562-ik évben fegyveresen állottak Toulouse-ban a katholikusok és protestánsok egymással szemben s négy vagy öt napi keserű harc után májushó 16-án békét kötöt­tek, mely békekötés egyik föfeltétele az volt, hogy a pro­testánsok, lerakván fegyvereiket a városháznál, sértetle­nül, minden bántalom nélkül távozhatnak. Hanem a mint a fegyverek le voltak rakva, a fegyvertelen protestánso­kat mind egy lábig lemészárolták bőszült elleneik s az ak­kor ily módon legyilkoltak számát, hitelt érdemlő történet­írók 4000-re teszik. Ez az a dicső tény, ezek azok a dicső napok, melyeknek emlékét felfrisiteni és megünnepelni kí­vánja az érsek úr, még pedig idézve, hogy 1662-ben és 1762-ben is tartattak ilyetén százados ünnepélyek. És ez igaz is, hanem az is igaz, hogy az utóbbikra Voltaire nyil­vánosan kimondta • hogy „ezek a jubileumozó emberek 4000 elkövetett gyilkosságért adnak hálát az Úristennek,u s Voltairnek ezen szavait senkise tudta be valláskáromlá­sul, elég bizonyságául annak, hogy ezelőtt egy századdal is több volt Franciaországban a felvilágosodott eszű, Krisz­tus valódi szellemébeni keresztény, mint a vakbuzgó ra­jongó. Részint az érsek úr eszejárásának bemutatására, ré­szint azért, hogy meglássák olvasóink, mennyi valóságos vallási és mennyi politikai rajongással vannak szive kama­rái eltelve, ime ide igtaljuk pásztori levelének egy részét: „Nagy idő telt el azóta — mond a pásztori levél — eszmék eszméket semmisitének meg, egy nagy forradalom elsza­kita bennünket ama századtól, mely királyi székeket forga­tott fel, nyaktilókat állított, vérpadokat emelt s egészen uj irányt adott a közszellemnek. De ti annál több örömmel fogjátok megragadni ez alkalmat, hogy összeforraszthas­sátok a múltnak szétszaggatott láncszemeit. Most az ideje előtérbe lepniök s bátor csatára kelniök a gonosz erősza­koskodó hatalmával azon lelkeknek, melyekben Isten szel­leme lakik, midőn oly sok okunk van az aggódásra, midőn oly nagy veszély fenyegeti a hitet. A jóknak is egyesül­niük kell, midőn a gonoszok egyesülnek s titkos világból meritnek bátorságot, és felemelkedniük sziveikben azon régiokig, honnan a szentek zengzetes énekében száll fel

Next

/
Oldalképek
Tartalom