Protestáns egyházi és iskolai lapok – 5. évfolyam – 1862.

1862-04-20 / 16. szám

Szóljon itt is az ez ügyben hozott egyházmegyei ha­tározat. A mezőföldi egyházmegye, 1862. évi gyűlése jegy­zőkönyve 23-ik száma ulatt a panaszolkodó lelkész fiát ille­tőleg igy határozott: „T. c. Szikszaí Gusztáv ur pedig, mint ki a törvényszabta egy évet be nem töltötte, beke­belez l e t i k és a teljesitendők teljesítésére utasittatik." Tehát a panaszolkodó mezőföldi pap fiát a mezőföldi egyházmegye bekebelezte, — és igy nem el — ha­nem csak a még hátralevő öthónapi időnek bevárására uta­sította. Lehet-e hát szemtelenség bűne nélkül olyat kenni az egyházmegyére, mit az nem határozott ? Hivatalom tekintélyét sérteném meg, — ha a panaszt emelő pap dunántúli egyházkerületünk és a mezőföldi egy­házmegye becsületét meggondolatlanul sértő hitvány rágal­mainak cáfolatába ereszkedném. Másokra hagyom ezt — kik a hivatal tekintélye meg­sértése nélkül tehetik, — s bizonynyal hiszem, tenni is fogják. Én röviden bezárólag csak annyit jegyzek meg : Miután idézetekkel — egyéni véleményem szerint — kimutattam : — hogy a felszólaló mezőföldi pap cikke ha­mis és hazug ; mert a mezőföldi egyházmegye a dunántúli fötiszteletü egyházkerület által hozott slatutumok értelmé­ben határozott, — és mert a mezőföldi egyházmegye a papi hivatalba lépni szándékozó fiút el nem utasította , hanem bekebelezte: tehát mindazon otromba gyanúsításokat, — gonosz vádakat, — durva rágalmakat, melyek a mezőföldi pap cikkében egyházkerületünk, egyházmegyénk s egyes egyének ellen szórvák, kötelességszerűen, egyházmegyém nevében, el- és visszautasítom. Horváth Mihály, m. p. a mezőföldi egyházmegye esperese. ABAUJI EGYHÁZM. KÖZGYŰLÉS. Abauji egyházmegyénk folyó évi apr. 2. 3-ik nap­jain tarta közgyűlését szokott helyén Göncön. N. t. Dr. F e­r e n c z i József ur nyitá azt meg, buzgó imában kérvén a világosságnak atyját, hogy közgyűlésünk minden egyes tagját ajándékozza meg bölcsességgel s komoly higgadt­sággal a tanácskozásban, melyhez egyházaink javára kez­dendök vagyunk. — Ezután rövid beszédében igen szépen fejtegető az egyetemes papság eszméjét, ugy mint a mely eszme tartja jelenleg mozgásban az egész prot. világot, — s ennek végeztével fölhívta a gyűlést, fogjon hozzá nem kevés időt igénylő munkájához Nem célom a tanácskozás alá vett tárgyak mindenikét elősorolni, — csak a fontosabbakat emlitem megy S ilyen már az, hogy főtiszt. Z s a r n a y Lajos superintendens úr fölhívása következtén megyénk lelkészei s tehetösb hitro­konink elnökilcg figyelmeztetni rendeltettek a ,,S á r o s p a­taki füzetek," és a ,,Prot. E g y h. és I s k. Lap" melegebb és buzgóbb pártolására, s minthogy nem minden­kitől telhetik azoknak saját erszényéböli megrendelése — olvasóegyletek alakítása ajánltatott, belevonván azokba az iskolatanitókat is. A jövő egyházlátogatásnak pedig köte­lességévé tétetett tudomást szerezni róla, hogy melyik lel­kész melyik Olvasókörhöz tartozik. — Nem igen szép biz az, hogy minket igy, határozatilag kell azon becses lapok pártolására buzdítani, — de a ki meggondolja, hogy az abauji papok nagyobb részének mennyi bajjal, nélkülözés­sel kell e nyomasztó viszonyok közt folydogáló életben küzdeni, — talán mégis lágy biránk fog lenni. Örömmel jegyzek itt fel egy nemes ígéretet. Tek. B á r c z a y Ödön egyházmegyei tanácsbiró úr ugyanis aján­latot tett, hogy azon lelkészek részére, kik nem képesek a ,,Prot. Egyh. és Isk. Lap ura előfizetni — néhány példányt ön költségén megrendelend. Természetes, hogy e nemes­lelkű ajánlatért szívélyesen megéljeneztetett. Az egyházi személyek használatában levő földekiöli adófizetés itt már sok éles hangú vitákra adott alkalmat. Most sem maradhatott el, hanem most már elhatároztatott s azonnal gyakorlatba is vétetett az üresedésben lévő egy­házaknak lelkészt vagy iskolatanitót addig nem adni, mig az adófizetést el nem vállalják. — Az egyházmegyei nép­iskolai választmánynak nagy gonddal összeállított igen be­cses jelentéséből örömmel győződtünk meg, hogy nálunk a népiskolák ügye — leginkább egy pár év óta — igen ked­vező lendületet nyert, s meglepő eredmény tanúskodik a köriskolalátogatás fontossága mellett. Ezután olvastattak az egyházlátogatói jegyzőköny­vek. Népünk vallásosságáról, erkölcsi állapotáról, különö­sen adakozásbeji buzgóságáról mindenünnen megnyugtató tudósilás érkezett be. Az apróbb, úgynevezett házi bajok elintézése küldöttségekre bízatott. Ekkor érkezett be az ürességben lévő egyházmegyei hivatalok betöltésére beadott szavazatok felbontására kine­vezett tekintélyes küldöttség. Csend lön a teremben, mint a sírban. Mindenki feszült figyelemmel és érdekkel várta az eredményt. Csaknem elfojtott lélekzeltel nézett mindenki a jelentést felolvasó küldöttségi jegyzőre. Nem is csuda, hiszen mindenik fél saját jelöltjét ohajtá az esperesi székbe. A jelentés felolvasása után n. t. Dr. Ferenczy József elnök úr kijelenté, miszerint esperessé : n. t. A t á n y i József szántai lelkész úr 43 szavazattal, — ülnökökké t. Sárkány Sámuel t.-bányai lelkész 54. — Bodnár István vajkoci 1. 38. — Főjegyzővé Fodor Pál vilmányi I. 51. — Aljegy­zőkké t. Kiss Lajos újvári I. 55. — Bernáth József báreai 1. 47. — Frenczel József szendi 1. 40. — Dékánná Ter­vei Károly k.-kényizsi lelkész 53 szavazattal törvényesen megválasztattak, — s áldást kívánva egyházmegyénkre, erőt, erélyt, bölcseséget helyébe lépő utódának, a megye pecsétjét s elnöki székét átadá az uj esperesnek, — ki mint egy megdicsőült arccal emelkedvén fel helyéről, elmondá valódi prot. szellemtől átlengett, s többszörös éljenzések által félbeszakasztolt programmjál *), mely után tek. Bár­*) Ha lehel, a jövő számban azt is közleni fogjuk. S z e r k.

Next

/
Oldalképek
Tartalom